Jenő
3 °C
8 °C

Akadémikusok olvastak be Palkovicsnak

GettyImages-496843226
2017.02.28. 16:45
Akibe ma szorult némi kreativitás, nem nagyon megy tanári pályára, a tankerületek csak a központi akarat ötvenes évekre emlékeztető tervteljesítői, az iskolaigazgatóknak meg annyi az önállósága, mint egy helyi IKV-vezetőnek volt. Erős szavakkal bírálták az akadémikusok a magyar oktatáspolitikát Palkovics László jelenlétében a Stádium 28 Kör közoktatási fórumán.

„Mint az ötvenes években, amikor a helyi szervnek biztosítania kellett a tervteljesítést és a helyi ellátást. Semmi autonómia és szubszidiaritás nincs benne. A tankerületi vezetők hatásköre szűk, érdekeltségük gyenge, a szervezet csak a minisztériumtól függ, pusztán végrehajtó hatáskörei vannak” – hangzott el az MTA Természettudományi Kutatóközpontjában arról, hogy a Klik decentralizálása ellenére továbbra sem lehet valódi autonómiáról beszélni még tankerületi szinten sem, nemhogy az egyes iskolák kapcsán.

A rendszer az igazgatót üzemvezetői szerepre redukálja, mint egykor a helyi IKV vezetőjét. Pedig mastermindnak kellene lennie

– mondta Kertesi Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet kutatója. Ugyanez lejjebb minden gyerek és szülő számára közvetlenül is érezhető: „A tanár ugyanígy végrehajtó, nem érdekelt a pedagógiai innovációban. És ez szorosan összefügg a szakma presztízsével: nyilvánvalóan minden olyan fiatal kedvét elveszi a pályától, aki szeretne valami kreatív dolgot csinálni az életben.” Minél kisebb a tanítási autonómia, annál inkább menekülnek a jó képességű fiatalok a pályáról, és ez a kontraszelekciót önmagában a tanári bérek emelése nem oldja meg.

Égető kérdésekre

A Stádium 28 Kör tavaly ősszel alakult, miután 28 akadémikus és nagydoktor nyílt levélben fordult Lovász Lászlóhoz. Az MTA elnökének azt javasolták, hogy az Akadémia kezdeményezze „a társadalom számára égető kérdések tudományos feltárását és nyilvános vitáját”, konkrétan antidemokratikus folyamatokat, a menekültválság kapcsán szított indulatokat, a sajtószabadság beszűkülését, valamint az oktatás és az egészségügy súlyos válságát hangsúlyozták. A tematika is egyértelművé teszi, hogy elsősorban balliberális elköteleződésű akadémikusokról van szó, az alapítók között Csányi Vilmossal, Ferge Zsuzsával, Mellár Tamással, Radnóti Sándorral és Falus Andrással többek között; és további nagy nevekkel, akiknek a véleményét az MTA ugyan nem hagyhatja figyelmen kívül, de testületileg nem is akart beállni mögéjük.

Indexnek adott interjújában azóta Lovász László MTA-elnök a korábbiaknál is egyértelműbben jelezte a kormányzatétól eltérő véleményét a közoktatással kapcsolatban, de azt is világossá tette, hogy a Stádium 28 Kört, bár nyitott a javaslataikra, a jobboldali Professzorok Batthyány Köre ellenpárjának tekinti.

Ehhez képest a kívülállót akár meg is lephette, hogy a Stádium 28 hétfői első nagy fórumára (az eseményről készült videót itt lehet megnézni), mely a közoktatással foglalkozott, meghívottként elment a teljes magyar közoktatási vezérkar, az élen Palkovics László államtitkárral és helyetteseivel, akik végighallgatták az előadásokat „a közoktatás hosszú ideje tartó, és egyre mélyülő válságáról és az ebből fakadó élesedő társadalmi feszültségekről”.

A válság leglátványosabb jele a botrányos PISA-eredmény. Ezek kapcsán Palkovicsék is reformlépéseket helyeztek kilátásba, az MTA pedig éppen a múlt héten szentelt konferenciát annak bizonyítására, hogy a válság nagyon is valóságos, a PISA-eredmények mögött többek között a magolásra és felejtésre, a meg nem értett törvények mechanikus biflázására építő magyar iskolarendszer áll, mely közben nem fókuszál eléggé a valódi megértést segítő kompetenciák kialakítására.

Arra figyeljenek, amit csinálok

Évtizedek óta görgetjük magunk előtt ezeket a problémákat. Most már megpróbálhatnánk megoldani

– mondta a hétfői eseményen Csapó Benő, a PISA-mérések legfőbb magyar szakértője. Ő többek között a bizonyítékokon alapuló tervezést hiányolta az eddigi reformokból, miközben azt látni, hogy a deklarált célok és a gyakorlat között óriási ellentmondások vannak a magyar oktatási rendszerben, akár az elmúlt évek lépései kapcsán is.

  • Széleskörű alapműveltség helyett szétaprózott tantárgyi struktúra;
  • Miközben azt vállaltuk, hogy növeljük a matematika és a természettudományos óraszámot, a valóságban csökken a matematika órák száma;
  • Esélynövelés helyett a magyar iskolarendszer a korai szelekcióra épít: a négy-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételik, a 14 éves korban kikényszerített pályaválasztás, a tagozatos gimnáziumok léte és a kétszintű érettségi mind ennek az elemei

– vagyis túl hamar határoz sorsokról, miközben a nemzetközileg sikeres példák ennek éppen az ellenkezőjéről szólnak.

Csapó szerint a gyakorlati megvalósítás sokszor még akkor is rossz, ha egyébként a célok rendben lennének – a kutató szerint erre példa:

  • a bolognai rendszer megvalósítása,
  • az egésznapos iskola,
  • és a tanárok munkájának értékelése is.

Van rengeteg adat, de még csak cél az adatokra alapuló döntéshozatal.

Végrehajtó tömegtermelés

Az adatok egyébként azt mutatják, hogy miközben a tanítás színvonalával, módszereivel, finanszírozásával, struktúrájával is alapbajok vannak, a képzés mennyisége is elmarad a kívánatostól. A „felesleges diplomák” elleni retorikai hadjárat ellenére a felsőfokú végzettségűek aránya továbbra is az EU átlag alatt van nálunk (32, illetve 38 százalék a 35 év alattiak között), miközben a digitalizáció és az automatizáció miatt a világban halálra vannak ítélve az egyszerű mechanikus végrehajtásra alapuló szakmák, és egy ország gazdasági fejlődési potenciálját is az olyan kreatív készségek határozzák meg, amiket például a PISA is mér.

Minden tanterv, ami arra épül, hogy kövessük az egyszerű utasításokat, hogy megtaláljuk az egyetlen helyes választ, olyan feladatokra, munkakörökre készít fel, melyek el fognak tűnni.

– mondta előadásában Varga Júlia, szintén az MTA Közgazdaságtudományi Intézetéből. A probléma, hogy a magyar középfokú oktatási rendszer a maga szakképzés-mániájával éppen ezt erőlteti.

Miközben a gimnáziumi létszámot megpróbálják csökkenteni, kivették a közoktatás-irányítás alól és az NGM alá tették a szakképzést, ettől nem függetlenül háromra csökkentették a négyéves képzést a szakiskolákban, és durván levitték a közismereti tárgyak óraszámát. „A reformokat a német típusú duális képzéssel indokolták, de mire Németországban valaki belép a duális képzésbe, már több közismereti órát kap, mint a magyar gyerek a képzés legvégéig” – mondta Varga Júlia.

A kritikák szerint a szakiskolásokról gyakorlatilag lemondott a magyar oktatási rendszer – az irány hasonló a tankötelezettségi kor 16 évre való leszállításához. „Ez azonban már nem csak a legalsó réteget érinti hátrányosan, hanem az alsó-középosztályt is”. A szakközépiskolák (akkor is, ha ezeket hivatalosan most már szakgimnáziumoknak hívják) a képzés átalakítása, a természettudományos tárgyak durva és előkészítés nélküli óraszám-csökkentése után tömegeket bocsát ki a munkaerőpiacra rosszabb képzettségi szinttel. Éppen azokat a rétegeket, akik leginkább az iskolától remélték korábban a felemelkedésüket, és nekik ilyen alapokkal, nem sok esélyük lesz a továbbtanulásra Varga Júlia szerint.

„Akik most szakgimnáziumba mennek, azok közül csak nagyon kevesen tudnak majd továbbtanulni, mert kevesebbet tudnak, mint egy gimnazista, és komoly problémáik lesznek a munkaerőpiacon.”

A szakiskola és a szakközép átalakítása nagyon jelentősen fogja csökkenteni a magyar fejlődési kilátásokat és a benne tanulók életkilátásait.

Vannak még hibák

A szakképzés lebutítása ráadásul ugyanabba az irányba mutat, mint a tankerületek, iskolák és tanárok egyszerű végrehajtói szerepbe kényszerítése  – mondják a Stádium 28 előadói. Ebben a rendszerben a szegényebb szülők gyerekei beszorulnak a falusi iskolákba, ahol – a ritka kivételektől eltekintve – rosszabb oktatást kapnak rosszabb tanároktól. A rendszer túlszabályoz, miközben képtelen csökkenteni az otthonról hozott különbségeket.

Az előadások után felszólaló Palkovics László államtitkár ugyan azt mondta, hogy majdnem mindennel egyetért az elhangzottak közül, de ebben nem volt számára sok újdonság, az viszont, hogy mi a teendő, továbbra sem evidens. Legnagyobb tapsot azonban Radnóti Sándor filozófus kapta, erre: „Nagyon örülök, hogy államtitkár úr lényegében mindennél egyetért, de akkor jó lenne tényleg ezekről beszélni, mert nagyon kezd elmenni ez a beszélgetés a ‘vannak még hibák...’ irányába.” Végül Sipos Imre köznevelési államtitkár-helyettes szólalt még fel, aki arról az állításról akarta meggyőzni a jelenlévő akadémikusokat, hogy az iskolák szakmai autonómiájába a Klik-rendszerben nem szól bele senki, ezt azonban hitetlenkedő kacaj fogadta.

Címlap és borítókép: John Moore / Getty Images Hungary