Salamon
6 °C
14 °C

A fideszesek a legnagyobb oroszbarátok

222
Kumisz kontra kézműves latte, jurta versus importált safe space, Turán vagy Ejrópa? Orbántól tudjuk, hogy a hanyatló Nyugatnak kampó, de a Brüsszel-ellenes szabadságharc, a keleti nyitás, a török- és oroszbarátság közben ott vannak az integrálhatatlan keleti civilizációkról és az európai „etnikai homogenitásról” szóló szövegek is. Az ember már egészen összezavarodik, hol a helyünk. Ezt gondoljuk most a Kelet vagy Nyugat örökzöld kérdéséről: indexes közvélemény-kutatás Magyarország barátairól és ellenségeiről a Závecz Research jóvoltából.

A keleti nyitás lufijánál sokkal régebbi és időnként mélyebb is az a dilemma, hogy Magyarországnak Keleten vagy Nyugaton van-e a kívánatos helye, van-e olyan, hogy Közép-Európa, és ha már itt vagyunk, merre kellene húzgálnunk magunkat. A nemzetmegosztó kérdés régen kapott akkora hátszelet, mint mostanában, amióta az orbáni retorika egyik fő eleme a Nyugat alkonya, amiben, ugye, Magyarország lenne az új hajnalpír. Vagy valami ilyesmi.

Závecz Researchcsel közös kutatásunkban (ha még nem látta, kezdje azzal, hogy összeszedi a bátorságát, és megnézi, mitől kell félnie nemzetünknek) arra voltunk kíváncsiak, mit gondol erről a kérdésről most a magyar társadalom. Mint a politikai közvélemény-kutatásoknál sokszor, itt is számolni kell azzal, hogy az emberek érzelmeit és álláspontját jelentős mértékben befolyásolja a politikai kommunikáció – nem tudjuk, mennyire stabilak ezek a vélemények; hogy a politikusok mondják azt vissza, amit az emberek eleve hallani szeretnének, vagy az emberek tanulják meg azt gondolni, amit a véleményformálók szajkóznak. Így is érdekes azonban, hogy mit gondol a magyar az ország geopolitikai helyzetéről és kívánatos orientációjáról, és arról, hogy kikkel kellene barátkoznunk, vagy éppen kiktől kellene tartanunk.

Német maszlag, török áfium

Kezdjük ezzel: kikkel érdemes Magyarországnak smúzolnia, kiktől kellene inkább távolságot tartani? A kérdés (Mit gondol, Magyarország jövője szempontjából inkább közeledni kellene a következő hatalmakhoz, országokhoz vagy inkább távolodni kellene tőlük?”) kapcsán nyolc országról, országcsoportról kérdeztük az emberek véleményét.

 

A közvélemény többsége általában véve inkább kooperációpárti, a kilenc országból átlagosan 4,3-ról gondolják azt, hogy közeledni kellene hozzá; 3,5-ről pedig azt, hogy távolodni. Ennél érdekesebb, hogy kiket mennyire favorizálunk. Legtöbben a közép-európai, visegrádi országokkal való együttműködést favorizálják (81 százalék – azt nem tudjuk, hogy ha a kérdést máshogy tesszük fel, és mondjuk külön rákérdezünk a szlovákokra, akkor is ilyen sok lett volna-e a közeledő).

Legalább ilyen fontos, hogy van egy masszív nyugatos többség. A lista élén nyugati országok szerepelnek; az EU-hoz, Németországhoz való közeledést minden társadalmi és politikai csoportban többen szeretnék, mint a távolodást. Ez annak fényében nem túl meglepő, hogy a jelentős mértékű euroszkepticizmus és az EU-ban való csalódottság ellenére Magyarországon ma is jelentős többsége van az EU-tagságnak, csak 17 százalék szeretne kilépni. Az Egyesült Államok már megosztóbb, és a legfiatalabbak között – ez csak ebben az életkori csoportban van így – a többség már inkább távolodna Amerikától. A leginkább Amerika-barátok ellenben éppen a legidősebbek.

Brüsszel vagy Moszkva?

Összességében három nagy csoport látszik aszerint, hogy merre orientálódnának a válaszolók geopolitikailag. A magyarok csaknem fele (45 százaléka) az Európai Unióhoz, különösen Németországhoz, valamint az Egyesült Államokhoz való közeledését gondolja szükségesnek. Jóval kevesebben, de azért 26 százaléknyian vannak azok, akik a keleti orientációt pártolják. A harmadik nagy csoport (szintén 26 százalék) nem választana Kelet és Nyugat között, mindkettővel hasznosnak tartja az együttműködést, egyedül az arab országokkal és Izraellel nem erősítené a kapcsolatokat.

Miközben a Közel-Kelettől – az arab világtól és Izraeltől is – egyértelműen távolodna a többség, Oroszország erősen megosztja a magyar társadalmat. (Az megvan, hogy a magyar közvélemény összességében jobban szimpatizál Putyinnal, mint Merkellel?) Moszkvához is többen közelednének, mint távolodnának (48 százalék a 41-gyel szemben), de itt a pártszimpátia már kiugróan számít. A fideszesek között határozott többségben vannak az oroszpártiak: a kormánypárti szavazók között 67 százalék Moszkva-barát, 23 a Moszkvától távolodó. Ez a többségi vélemény a jobbikosok körében is, de kevésbé egyértelműen, míg a baloldaliaknál és liberálisoknál a jelentős többség határozottan távolodni szeretne Oroszországtól.

Az adatok szerint a Fidesz szavazói nagyjából ugyanúgy viszonyulnak jelenleg az Európai Unióhoz, mint Oroszországhoz – hasonló arányban közelednének Brüsszelhez, mint Moszkvához, és a távolodni kívánók száma is közel van egymáshoz. A baloldali és liberális kispártok szavazói egyértelműen EU-pártiak és oroszellenesek eszerint, a jobbikosok pedig a két tábor között vannak. Ez azt jelenti, hogy a Jobbik szavazói már kevésbé oroszbarátok, mint a fideszesek.

Balra vagy jobbra?

Kicsit kiélezve a kérdést, kutatásunkban arra is próbáltuk sarkalni a válaszolókat, hogy mondjanak A-t vagy B-t: melyik állítással értenek inkább egyet, azzal, hogy Magyarországnak most elsősorban kelet felé kell fordulnia”, vagy azzal, hogy Magyarország akkor lehet sikeres, ha a Nyugathoz tartozik”. Ez ugyan némileg hamis dilemma, hiszen az az álláspont is elképzelhető, hogy egy Nyugathoz tartozó ország aktuálisan a kelet felé fordul, de szerettünk volna minél több karakteres választ kapni. Nos, az eredmény szerint a többség fejében a Nyugat továbbra is a sikeres fejlődés szinonimája valamiképp; a keletpártiak egyértelmű kisebbségben vannak – de azért ez a véleménycsoport sem elhanyagolható.

59 százalék választotta a Nyugatot, 21 százalék pedig a Keletet. További kérdésekre adott válaszokkal összevetve is azt lehet mondani, hogy nagyjából ennyi, 20-30 százalék a többé-kevésbé keletpártiak aránya Magyarországon.

Kik ők?

A legfiatalabbak a legkeletbarátabbak: a 30 alattiaknál kiugróan sokan vannak, akik szerint az országnak kelet felé kellene orientálódnia: 42 százalék, megközelítve az egyébként az összes többi generációban masszív többségben lévő nyugatbarátok arányát. A legidősebbeknél ezzel szemben ötszörös többségben vannak a nyugat felé menők. A tipikus keletbarát magyar kisvárosban él (itt a válaszolók 40 százaléka tartozik ide, míg Budapesten csak 10 százalék), szakmunkás végzettséggel vagy érettségivel rendelkező harminc alatti férfi.

A Kelet vagy Nyugat kérdése már száz éve is kedvelt témája volt a magyar közvéleménynek. A turanizmus Trianon után az európai nagyhatalmakban való csalódásban népszerű irányzat lett, majd a kétezres években újra népszerű elgondolássá válhatott az ősmagyar vonaton utazó szubkultúráktól a Jobbikig, miközben az utóbbi években a keleti nyitás a magyar külpolitikának is hangsúlyos szlogenje lett.

Így aztán nem meglepő, hogy a pártválasztás a mi eredményeink szerint is döntő tényező. A baloldali szimpatizánsok a leginkább nyugatosok”, a jobbikosok szíve húz a leginkább keletre, míg a fideszesek a legbizonytalanabbak  szkeptikusok a nyugatias elköteleződéssel kapcsolatban is, de az egyértelmű kelet felé fordulást sem támogatják túl nagy számban. Náluk képeződik le feltehetően leginkább a politikai lavírozásból fakadó bizonytalanság, az, hogy miközben támadjuk Brüsszelt, és próbálunk jóban lenni Putyinnal, plusz hirdetjük a keleti nyitást, mégis EU-tagok vagyunk, és erősen számítunk a német adófizetők pénzére. Ez önmagában is érdekes, jelzi a kettős politikai beszéd és cselekvés okozta ellentmondásokat.

Ezeket szeretem vagy azokat utálom?

Végül az néztük meg, hogy azokat, akik kelet felé mennének, mi motiválja jobban: tényleg a keleti rendszereket annyira vonzóak, vagy inkább arról van szó, hogy a Nyugat taszítja őket. Az ellenségem ellensége persze a barátom, így a két tényezőt nem mindig lehet elválasztani, de a binomiális logisztikus regresszió nevű (bocsánat) módszerrel megpróbáltuk, és úgy néz ki, hogy a nyugatellenesség az igazán fontos. Az eredmény szerint a nyugatellenességnek nagyobb hatása van a keleti orientáció kinyilvánításakor, mint a keleti országok felé közeledésnek. Ez azt jelenti, hogy a Kelet iránt sokan a Nyugat utálatán keresztül tanulnak meg rajongani.

Következő cikkünkben ezt vizsgáljuk: mi a baj a magyar közvélemény szerint Európával, milyen válságok felé tart a kontinens, és miben állna a „Nyugat alkonya”.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)