Vilma
-7 °C
4 °C

Állati űrhajósok

2000.08.17. 18:21
A szovjet-amerikai űrversenyben eleinte hatalmas előnnyel vezettek az oroszok: ők büszkélkedhettek az első élő állat, majd az első élő ember űrutazásának lebonyolításával, és az ő műholdjuk fényképezte le először a Hold túloldalát is. Gagarin 1961-ben sikeresen visszatért a Földre, ellentétben szegény Lajka kutyával, aki az űrben pusztult el, mivel a mérnökök nem úgy tervezték a Szputnyik 2 műholdat, hogy épségben visszatérjen a Földre. Az amerikaiak, jócskán lemaradva, csimpánzokkal végeztek többnyire sikeres kísérleteket, ám az űrbe csak jóval az oroszok után jutottak el.

Nem Lajka volt az első kísérleti állat, aki életét áldozta az űrkutatás előrehaladásáért. Az amerikaiak már 1948-ban fellőttek több V2-es rakétát, fedélzetükön altatásban fekvő majmokkal és egerekkel, a berendezések hibája miatt azonban egyetlen állat sem élte túl a repülést.

A négy évvel később Aerobee rakétákon kilőtt egerek és majmok szerencsésebbek voltak: 64,5 kilométer magasra emelkedtek, 3200 kilométeres sebességgel utaztak, és 2 perc mikrogravitáció átélése után sikeresen landoltak.

1951 és 1960 között az oroszok is hasonló kísérleteket végeztek R-2 rakétáikkal, melyek utasa öt alkalommal is az Otvaznaja (Bátor) nevű kutya volt, útitársként néha egy másik kutya, néha pedig egy nyúl repült.

Majmok a rakétán

Ham épen úszta meg az utat
Az amerikaiak favoritja a majom volt. Az Aerobee rakéta röptét túlélő majom után 1959-ben folytatták a kísérleteket, decemberben egy Sam nevű hím rhesusmajmot 84 kilométer magasba lőttek ki egy Mercury kapszulában, Miss Sam nevű párja egy hónappal később megismételte a mutatványt.

1961 januárjában, négy hónappal Alan Shepard űrrepülése előtt a Ham nevű csimpánzot is kilőtték egy Mercury kapszulában, mely 250 kilométeres magasságot ért el és 662 kilométerrel odébb landolt az óceánban. Mivel kezdősebessége jóval több volt a tervezettnél, a szegény főemlősnek 14,7 g-s "fékezést" kellett elviselnie a landolásnál. A megsérült kapszula már majdnem teljesen víz alatt volt, amikor a haditengerészet helikoptere kihalászta. Ham épen úszta meg az utat, a kapszula kinyitása után örömmel fogadta el a felé nyújtott almát.

Űrhajóskiképzés majmoknak

Sam, a rhesusmajom
84 kilométer magasba jutott
A majmokat különböző egyszerű feladatok elvégzésére tanították be a repülést megelőző több hónapos űrhajóskiképzés során. Az állatoknak a megfelelő időben a megfelelő kart kellett meghúzniuk. Sikeres feladatteljesítés esetén étel volt jutalmuk, hiba esetén enyhe áramütéssel büntették a legénységet. Az emberszabású majmok többnyire kevesebb hibával és gyorsabban teljesítették a feladatokat, mint az emberek.

Az első kutya az űrben

1957 november harmadikán az oroszok komoly előnyre tettek szert az űrversenyben Lajka fellövésével. A Szputnyik 2-t követte a Szputnyik 3, 4 és 5, fedélzetükön egerekkel, patkányokkal és kutyákkal.

A Szputnyik 5 1960 augusztusában startolt, fedélzetén a Belka és Sztrelka nevű kutyákkal, továbbá negyven egérrel, két patkánnyal és számos növénnyel. A műhold sikeresen landolt, legénysége épen megúszta a kalandot. Sztrelka később hat egészséges kölyökkutyának adott életet, akik közül egyet Kennedy elnöknek adtak ajándékba.

A haladás áldozatai

Lajka kapszulájának modellje
Tragikus küldetés
Nem volt ennyire szerencsés az 1960 december elején fellőtt következő Szputnyik két kutyautasa, Pcselka és Muska, mivel a műhold fékezőrakétáinak hibája miatt túlságosan meredek szögben érkezett a légkörbe a kabin, és utasaival együtt elégett.

A december végén felbocsátott Szputnyik 7-tel is gondok voltak, a rakéta felső gyorsítószakasza nem működött. A fedélzeten utazó kutyákat rövid légköri repülésük után épségben emelték ki a kabinból. 1957 és 1961 között összesen tizenhárom orosz kutya járta meg a világűrt, közülük öten pusztultak el a küldetés során.

Gagarin és Csillagocska

Az újabb Szputnyikok már biztonságosan szállították kutyalegénységüket az űrbe és sikeresen landoltak. Jurij Gagarin feltehetőleg aggódva követte figyelemmel a küldetéseket, készülve saját űrrepülésére.

A tizedik Szputnyikon utazó kutyát Gagarin nevezte el Zvezdocskának, kis csillagnak. Az állat sikeres landolása után néhány hónappal lőtték fel Gagarint az űrbe, ezzel elorozva az amerikaiak elől az elsőbbséget. Az Egyesült Államok csak a holdra szállással kerül az oroszok elé az űrversenyben, pozícióját azonban azóta is tartja.

Lajka a hőségtől pusztult el

A hivatalos történet szerint Lajkát még a levegő elfogyása előtt megölték, ,,humánus" módon, méreginjekcióval. Az állatvédők a kezdetektől fogva kételkedtek a történet valóságában, és inkább úgy hitték, Lajka egyszerűen megfulladt, miután tíz nap után elfogyott a levegője.

A valóságban azonban már a negyedik napon meghalt a szerencsétlen kutya, mivel a kabin túlmelegedett. A Szputnyik 2, fedélzetén a döglött Lajkával még öt hónapig keringett a Föld körül, míg áprilisban a légkörbe zuhanva el nem égett.

Hruscsov újabb műholdat ígért

Az űrrepülés hősei
Lajkának voltaképpen Hruscsov miatt kellett meghalnia. A Szputnyik 2-t tervező mérnököknek mindössze négy hetük volt a munkára, október közepén, az első műhold felbocsátását ünneplő fogadáson ugyanis Hruscsov bejelentette, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alkalmából újabb műholdat lőnek fel.

Az akkoriban készülő új műholdat semmiképpen sem tudták volna december előtt felbocsátani, ezért rohammunkában új terveket készítettek a Szputnyik 2 számára. A műhold kabinja a kísérleti ballisztikus rakéták orr-részére hasonlított, melyekben szintén kutyákat lőttek fel, és melyek ejtőernyővel landoltak.

Mivel alig volt idő a tervezésre, a Szputnyik 2 legtöbb alkatrészét vázlatrajzok alapján készítették, a munkásoknak a gyártósor mellett álló mérnökök magyarázták a részleteket. Landolóegységet vagy komolyabb életben tartó berendezést az idő rövidsége miatt nem építettek a műholdba. Az akkoriban fejlesztés alatt álló másik műhold decemberben Szputnyik 3 néven startolt.

Űrhajós macska

Az első macska az űrben egy fekete-fehér kóbor macska volt, akit állítólag Párizs utcáiról szedtek össze. A Felix nevű állatot 1963-ban lőtték fel Algériából a Veronique AGI rakéta fedélzetén, a macska agyába ültetett elektródák a repülés közben keletkező agyi impulzusokat közvetítették a földi központ felé.

A rakéta orrába zárt macska túlélte az űrutazást, kapszulája ejtőernyővel landolt.

A szovjetek folytatják a kísérleteket

Az állatkísérletek meggyőzték arról a kutatókat, hogy az emberi szervezet kibírja az űrutazást. Az Apollo-küldetések során az amerikaiak ezért nem is nagyon végeztek állatkísérleteket, hiszen az űrhajósokon végzett kísérletek sokkal érdekesebb eredményeket produkáltak a tudósok számára.

A Szovjetunió ezzel szemben 1973 és 1996 között tizenegy biológiai kísérleti műholdat bocsátott fel, együttműködve a keleti blokk országaival. A műholdakon sokféle állat és növény élhette át a súlytalanságot, például teknősbékák, patkányok, rovarok, muslincák, gombák, növények, kacsatojások, halak, gőték, továbbá magok és sejtek. Biológiai kísérleteket a Szaljut űrállomásokon, majd a Mir Kvant kutatólaboratóriumában is végeztek.

Az űrsikló Noé bárkájává alakul

Az amerikai állatkísérletek kora a Columbia űrsikló 1981-es megépítésével kezdődött meg. A több alkalommal is használható űrsikló nullához közeli gravitációs fedélzete ideális terepet biztosított a súlytalanságban végzett kísérletek számára.

1992-ben az űrhajós házaspár mellett négy béka, két japán koi hal, 180 darázs és 7600 légy utazott az Endeavour űrsikló fedélzetén, 1998-ban pedig a patkányok és egerek mellett kabócák, csigák és kardfarkú halak is átélték a súlytalanságot a Columbia Neurolab küldetése során.

Űrlabor űrtáppal űrpatkányoknak

Az űrsiklókon hordozott Spacelab modult az Európai Űrhivatal építette, ketrecei összesen 24 patkány vagy négy mókusmajom tárolására alkalmasak. A patkányokat a NASA által kifejlesztett űrtáppal etetik, amely ásványi anyagokkal és vitaminokkal kevert rágcsálótápból áll, víztartalma 26 százalék.

A táprudacskákat vákuumfóliába csomagolják és sugárzással sterilizálják. Az állatok lakhelyének hőmérséklete 22 és 28 fok között marad, a mikrogravitáció, a 120 decibeles zajszint és a kilövés 3g-s illetve a landolás 2g-s terhelése azonban komolyan megviseli a kísérleti állatokat.

Hasonló űrlabor lesz majd a Nemzetközi Űrállomáson is, mely azonban az oroszok késlekedése miatt lassan épül.