Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

Az akupunktúra nem működik

2014.10.02. 09:50
Korunk egyik jellemző sajátsága a tudomány nagyívű szárnyalása. A fizika a négy alapvető erő egyesítésén fáradozik, a biológia az emberi DNS és agy rejtelmeit kutatja, az orvostudomány pedig kezdi megérteni a fontosabb betegségek biológiai hátterét, és egyre sikeresebb ezek gyógyításában is. Az autentikus tudományok mellett azonban él és virul egy párhuzamos árnyékvilág, az áltudományok hatalmas birodalma. A legintenzívebb támadás az orvostudományt éri; az orvosok és a tudományalapú gyógyítás presztízse soha nem látott mélységek felé zuhan. Az alternatív medicinák népszerűsége viszont egy ezzel éppen ellenkező, felfelé ívelő dinamikát mutat. Az egyik legnépszerűbb módszer ezek közül az akupunktúra.

Az univerzum fantomenergiái

Az anyag lényegében összesűrített energia, amit Einstein E=mc2 képlete fejezi ki egzaktul. Tapasztaljuk a Föld gravitációs erejét, mérni tudjuk az elektromágneses mezőt, és a mikrorészecskék közötti gyenge és erős kölcsönhatásokat. Az alternatív medicina szerint azonban léteznek műszerekkel kimutathatatlan energiák is, amelyek egyfajta életerőként szövik át egész univerzumot, közte az emberi szervezetet is. A keleti filozófia szerint az emberi testet a csi (prána) energiája járja át a meridiánok (nadik) alkotta csatornákon keresztül. A keleti gyógyítás világában nem ismertek a rák, az epekő, a szkizofrénia és a többi betegség genetikai és szervi okai és hajlamosító tényezői, az összes betegséget az energiaegyensúly megbomlása okozza. Ebből következően a gyógyításnak a harmónia helyreállítására kell törekednie.

Speciális tűkkel, tenyérrel, gyógynövény-kivonatokkal, vagy megfelelő táplálkozással segíthetjük, hogy az életerő eloszlása harmonikus legyen. A nyugati „energiagyógyászok” szerint a testünket jótékony energiasávokból álló aura veszi körül, amely láthatatlan nyílásokon, a csakrákon keresztül hatol be a szervezetbe. A keleti filozófiák ezen főbb elemeit a nyugati sarlatánok elcsenték, alaposan összegyúrták őket, majd kisstílű haszonszerző vállalkozásokká alakították azokat.

Tűvel a betegségek ellen

Az akupunktúra az alternatív orvoslás azon ága, aminek hatásosságában gyakran még olyanok is hisznek, akik egyébként szkeptikusak a nem konvencionális gyógyászat egyéb fajtáival szemben. Az akupunktúra a hagyományos kínai gyógyászat kulcseleme. E technika a bőr bizonyos pontjainak (az ún. akupontok) stimulálásán alapul, melyhez eredetileg vékony tűket alkalmaztak, de ma már használnak nyomást, hőt, sőt lézert is.

E technika eredete a korai történelem homályába vész. Egy bizonytalan hitelességű legenda szerint i.e. 2600 körül a mongolok elleni háborúban egy kínai katona testébe nyílvessző fúródott, és ez kigyógyította a férfit egy régebbi betegségéből. A kínaiak ebből a megfigyelésből azt szűrték le, hogy a test bizonyos pontjainak szurkálása terápiás hatású, és ezt az elképzelést fejlesztették tovább a későbbi évszázadok során.

A kínai filozófia szerint a csínek (chi) nevezett pozitív éltető erő a mindenség építőeleme, mely anyag, energia és információ formájában mindenütt jelen van. Ez az életerő a külvilágból árad a test felé és onnan vissza a külvilágba. A csi az emberi szervezetben tizenkét (egyesek szerint 14) fő meridiánon keresztül áramlik. Az egyes meridiánok a létfontosságú szervekhez vezetnek. A jin és a jang ellentétes pólusú, egymást kiegészítő, s normálisan egymással egyensúlyban lévő – ám tudományos fogalmakkal nehezen meghatározható – „valamik”. A test láthatatlan csatornái is feloszthatók jin és jang meridiánokra. E csatornákon való energiaáramlás bizonyos pontokban elakadhat, emiatt a két energia egyensúlya megbomlik, és ez előbb-utóbb betegséghez vezet. Ekkor lép közbe az akupunktúra, amely tűivel a felszíni meridiánok mentén szétoszlatja az akadályokat.

A XIX. század az akupunktúra európai terjeszkedésének kora volt, a XX. század elejére azonban ez a módszer, valamilyen ok miatt kihalni készült mind szülőhazájában, mind a nyugati féltekén. Ekkor jött a feltámasztó akarat a nagy vörös diktátor, Mao Ce-Tung személyében, aki 1949-ben programot hirdetett az ősi kínai gyógymódok megmentésre. A népi hatalom a nyugati típusú gyógyításra pénzt biztosítani nemigen tudott, adott hát kínai gyógyászat formájában cirkuszt a népnek. Európa megkésve követte a keleti lendületet, és az akupunktúra csak a hetvenes években kezdett el újra terjedni először az USA-ban, majd Európa-szerte.

Az eleinte szkeptikus nyugati tudomány is sikerekről kezdett beszámolni különféle betegségek esetében (például migrén, mellkasi fájdalom, reuma, nátha, asztma, hörghurut és székrekedés), ezért lassanként a fejlett világ újra befogadta a keleti gyógyítás e szurkálós válfaját. A kétkedés ördöge azonban nem tért nyugovóra. A kínai gyógyítás fogalmai a csi, a meridiánok, a jin és jang ugyanis a nyugati orvoslás számára értelmezhetetlenek, létezésük nem igazolt, az akupunktúrás pontok pedig semmiféle élettani megfelelővel nem rendelkeznek. Hogyan lehet akkor egy a tudomány által el nem ismert erőkön alapuló gyógymód hatásos? – kérdezték az örök kötözködők. Elvileg elképzelhető, hogy – noha az alapelvek hibásak – a gyakorlatban mégis működik a módszer. Jóllehet nehéz elképzelni, hogy a csudában lehet például a színvakságot akupunktúrával gyógyítani, hiszen itt egyértelmű genetikai okok állnak a háttérben. A szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és az allergia akupunktúrás terápiája is hasonló kételyeket vet fel.

A WHO botlásai

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) a kritikák hatására áttanulmányozta az addig közölt tudományos publikációkat, és 1979-es jelentésében sokak megrökönyödésére az akupunktúra teljes sikerét kürtölte világgá. E kínai gyógymód a legalizációjához nem is kaphatott volna fontosabb pecsétet. Sorra indultak az akupunktúra-tanfolyamok, hogy kielégíthessék a keleti medicina iránt megélénkült keresletet. A betegek óriási számban keresték fel a kínai orvoslást alkalmazó klinikákat. Példaként, az évezred fordulójára az angol páciensek felének javasoltak akupunktúrás kezelést az orvosaik. A szurkáló kezelés hatásosságában hívő, de a misztikus energiákat elutasító kutatók megpróbáltak tudományos magyarázatot találni a jelenségre, és a fájdalomcsillapítást illetően rá is leltek két, már létező teóriára.

Az úgynevezett kapukontroll-elmélet szerint a fájdalom és a tapintási ingerek a gerincvelőben ugyanazon az idegsejten (projekciós neuron) vetülnek, ami az ingerületet az agy érzőközpontjába szállítja. Az elmélet szerint a fájdalomérzet csak akkor továbbítódik, ha közben nem érkezik egyéb ingerület erre a közös „kapu” idegsejtre, ez ugyanis gátló funkcióval bír. E jelenség az alapja annak a hétköznapi megfigyelésnek, hogy ha megsérül a kezünk, akkor a környéki régió dörzsölése enyhíti a fájdalmat. Az akupunktúrás tűk keltette ingerület tehát gátolja a krónikus fájdalmat – gondolhatnánk. Itt persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy mi fog versengeni a fájdalmunkkal, ha a tűket eltávolítottuk. A másik elképzelés az endorfinok hatásmechanizmusán alapult. Ismeretes, hogy e molekulák felszabadulása fájdalommérséklő hatású. A tűszúrás fájdalmat okoz, a fájdalom pedig endorfintermelődést, ezért működik az akupunktúra – hangzott az érvelés. Sajnos egyik elméletet sem sikerült meggyőzően bizonyítani.

Amikor a hit hat

Placebo hatáson orvosi értelemben általában a hatóanyag nélküli szerek páciensre való hatását értjük. Placebohatást azonban nem csak az a tudat válthat ki a páciensből, hogy valódi gyógyszert kap, hanem például a gyógyító hitelessége (orvos vagy mágus), a fehér köpeny, vagy akár a fonendoszkóp is. A placebo hatás rendszerint a pszichikai tényezőket, pl. fájdalom, betegségtudat érint, melyeknek nyilvánvalóan valamilyen élettani lenyomatot is kell hagyniuk az idegrendszerben. Ma azonban ezek természete még nem világos.

A kételkedő kutatók is nekiveselkedtek, hogy cáfolják a gyógymód hatásosságát. Számos kísérletet végeztek különféle kontrollokkal: a tűket össze-vissza szurkálták, vagy olyan minimálisan mélyesztették a bőrbe, hogy nem volt szabad hatniuk, mivel nem érték el a feltételezett meridiánokat. A legszellemesebb rendszer a teleszkópos tűkön alapult. A még tapasztalatlan kísérleti alany azt hitte, hogy megszúrták, de a tű valójában nem hatolt be a bőrbe, hanem a felszínen maradt.

E kísérletek többsége egyértelműen negatív eredményt hozott: az akupunktúra hatása nem volt megkülönböztethető a placebóétól. Egyes vizsgálatok azonban továbbra is sikerekről számoltak be, elsősorban a Kínából származó publikációkban. A WHO újra színre lépett: 2003-ban ismét összegezték az időközben újabb adatokkal kibővült eredményeket. A második jelentés az előzőtől jóval visszafogottabb volt ugyan, de a világszervezet hivatalos állásfoglalása szerint semmi baj sincs az akupunktúrával: bizonyos betegségekre egyértelműen hatásos, másoknál pedig a bizonyossághoz még tovább kell folytatni a tesztelést. Kutatói körökben a jelentés óriási felháborodást keltett. Úgy tűnt, hogy a WHO nem állt a helyzet magaslatán, és újra szakszerűtlen véleményt adott közre. Később kiderült, hogy a bírálattal megbízott személyek elfogultak voltak az akupunktúra iránt.

Nem hat, de vannak veszélyei

Mi is az a Cochrane Szemle?

A Cochrane Szemle egy olyan szisztematikus analízis, melynek során az elemzést végző kutatók első lépésként megállapítják, hogy egy adott témában mely publikációk vizsgálati módszerei ütik meg a tudományosság mércéjét. A nem megfelelő közlemények eltávolítása után összegzik az eredményeket, s így vonják le a konklúziót. Ezt a módszert metaanalízisnek is nevezik, melyet jelenleg elsősorban gyógyszerek, gyógymódok és étrendek egészségre való hatásának vizsgálatára alkalmaznak. 

Az úgynevezett Cochrane Szemle során ismét megvizsgálták a közleményeket, és a vacak minőségűek kiszórását követően azt állapították meg, hogy az akupunktúra a legtöbb betegségre hatástalan, de a migrénre és a műtét utáni émelygésre a placebótól kissé erősebb a hatása. Úgy tűnik, hogy az egyébként mindig korrekt munkát végző Cochrane bizottság túl jószívű volt az adatokkal, és valószínűleg olyanokat is felhasznált az elemzéshez, amiket ki kellett volna dobnia. Az ezt követő angol, majd német vizsgálatok szerint ugyanis az akupunktúra nem gyakorol egyetlen betegségre sem terápiás hatást. Számos későbbi vizsgálat is ugyanerre az eredményre jutott.

Az akupunktúra tehát nemcsak elméletileg hibás, hanem az újabb mérvadó kutatások szerint a gyakorlatban is legfeljebb placebohatást tud elérni. Tegyük hozzá, hogy még ma is folynak a tudomány berkein belüli spekulációk az akupunktúra esetleges terápiás hatásairól, sőt a hatásosságot igazoló publikációk is megjelennek a témáról, igaz, ma már nem a mérvadó szakmai lapokban. Az egyik legtekintélyesebb tudományos szaklap a Nature azonban már 2007-ben áltudománynak nevezte az egész kínai gyógyászatot.

Edzard Ernst, az alternatív gyógyítás ádáz ellenfele, magukat a publikációkat összegző szisztematikus analíziseket vetett össze, és arra jutott, hogy egyedül a nyaki fájdalom enyhítésében mutattak ki egyes elemzések némi terápiás hatást. Ez azonban gyakorlatilag semmi. Hol vagyunk már attól az állítástól, hogy ez a technika szinte minden betegségre gyógyír? Ráadásul, az említett minimális hatást feltételezhetően csak a statisztika vagy valami egyéb tényező produkálta, valójában nem létezik. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a 2000 és 2011 közötti publikációkat összegyűjtő szemlék közül, csak 57 volt vizsgálatra alkalmas, és ezek közül is mindössze négy ütötte meg a kiválóság szintjét, a többiek válogatási szempontjai túlságosan megengedőek voltak. A szemlék az adatokkal való csalást sem képesek kiszűrni. Az akupunktúra nem veszélytelen, számos közleményben súlyos szövődményekről, sőt halálesetekről számoltak be, amelyek elsősorban a fertőzésekkel és a mellhártya átszúrásával voltak kapcsolatosak.

Nálunk engedik

Az akupunktúrát Magyarországon eddig orvosok végezték, az idei évtől kezdve azonban törvényhozói pecséttel kínai "orvosok" is honosodhatnak. Én magam azt nem értem, hogy ha egy terápiáról egyértelműen bebizonyosodott, hogy hatástalan, miért kell támogatnunk azt, ahelyett, hogy inkább betiltanánk? A tudományalapú gyógyítás ettől jóval mérsékeltebb kudarca esetén nem haboznának a tiltással a hatóságok. Korábban nem volt a tudomány kezében olyan eszköz, amely lehetővé tette volna az akupunktúra elméleti alapjának és gyógyításban való hatásosságának vizsgálatát, ezért a korabeli kínai gyógyászat nem vádolható szélhámossággal. Ma már azonban tudjuk az igazságot: az akupunktúra egy nagy átverés.

(A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)