A 200 éves múmia nem halott, csak nagyon mélyen meditál

Mások hitén viccelődni igazából nem szép dolog, és hát van az ilyesminek egy komoly veszélye, de azért amikor egy teljesen nyilvánvalóan halott ember 200 éves hullájáról valaki azt képes mondani, hogy az nem halott, csak pihen, annak van hírértéke. (Egész pontosan csak annyit tudni, hogy a férfi a 19. században élt, szóval a test csak mondjuk 100 éves. Vagy hetven. Mindegy.)

Szóval van ez a lótuszülésben megtalált, mumifikálódott szerzetes, aki minden szempontból egyedülálló lelet, hiszen kivételesen jó állapotban maradt meg annak ellenére, hogy nem vesződtek sokat a konzerválásával. De Gankhüügiin Pürevbat, a Buddhista Művészetek Mongol Intézetének alapítója szerint több van a dologban, mint amennyit elsőre a hétköznapi ember lát. Szerinte ugyanis a múmia testhelyzete, illetve kéztartása alapján akár az is lehet, hogy

a férfi nem halott, hanem nagyon mélyen meditál.

Barry Kerzin, aki egyrészt szintén szerzetes, másrészt a Dalai Láma orvosa is, elmondta: ha egy szerzetes három hétnél tovább meg tud maradni ebben a speciális meditációs állapotban, akkor a teste összezsugorodik, és végül semmi más nem marad belőle, csak a haja, a körmei és a ruhái.

Nehéz az ilyesmit nem cinikusan nézni, főleg ha van egy sokkal kézenfekvőbb magyarázat arra, amikor valaki három hét után zsugorodni, vagy más szóval bomlani kezd, és a végén csak a ruhái, a haja meg a körmei maradnak (és a csontjai), de a nyugati embernek óvatosnak kell lennie, amikor valakire azt mondja, hogy meghalt. Lehet, hogy nem halt meg, csak olyan nagyon meditál, hogy 200 éve nem mozdul. A kék norvég is visszavágyik a fjordokhoz.