Mátyás
8 °C
11 °C

Jön a vízözön

2003.04.30. 09:32
Európa eddigi legnagyobb földtudományi konferenciájának egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a globális felmelegedés hatására világunk egyre csapadékosabb lesz, és erre a legkevésbé sem vagyunk fölkészülve. Számos kutató úgy vélekedik, hogy a jövőben várható áradások hatását eddig messze alábecsülték a kutatók. Néhány tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a nedvesebb világ nem csak a globális felmelegedés következménye, hanem egy további, sokkal drámaibb hőmérséklet-emelkedés kiváltója is lehet.
Az április elején Nizzában rendezett konferencián megjelent tudósok többsége egyetértett abban, hogy a múlt év nyarán bekövetkezett áradások az események szerencsétlen és váratlan egybeesésének következményei voltak. A Közép-Európa fölött eltűnő majd újra előbukkanó ciklon mindenkit meglepett. A hatalmas erejű ciklont egy nagy légnyomású légtömeg tartotta sakkban, melynek következtében hihetetlen mennyiségű eső esett le egy igen kis területen. "Olyan volt mint egy tökéletes vihar" - mondta Jirí Stehlík, Prága hidrometeorológiai intézetének munkatársa.

Jól elázott Európa

Az áradás leginkább a Cseh Köztársaságot érintette, ahol 15 ember életét vesztette és 220 ezer embert kellett kilakoltatni, de egész Közép-Európában igen drámai helyzet alakult ki, többek között Passauban, Salzburgban, Drezdában és Budapesten is. Prágában normális esetben ötszáz évente egyszer lehet ilyen hatalmas áradásra számítani; néhány területen az éves csapadékmennyiség fele esett le négy nap alatt.

Nehéz eldönteni, hogy mindez a természet szeszélye volt-e vagy sem. A katasztrófa mindenesetre baljós figyelmeztetést közvetített arról, hogy a globális hőmérséklet emelkedésével ehhez hasonló eseményekre lehet számítani, amelyek ráadásul sokkal gyakrabban megtörténhetnek, mint azt gondolnánk, állítja Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Prediction and Research munkatársa. Betts arra figyelmeztette kollégáit, hogy messze alábecsülték a katasztrófák várható hatását.

Hiányos modellt használtak

A klímaváltozásnak a világ átlagos csapadékmennyiségére gyakorolt hatásáról készült modellek jelenleg csak azt veszik figyelembe, hogy a melegebb levegő több vizet képes megtartani. (Ez annyit jelent, hogy a Földön több párolgás és ezért több eső lesz.) Ennek alapján a folyók vízhozama 2100-ig egy százalékkal fog megnövekedni, melynek következtében a folyamok sokkal inkább hajlamosak lesznek kilépni medrükből.

A teljes képből azonban hiányzott egy fontos tényező: az üvegházhatást okozó gázok növényekre gyakorolt hatása. A nagy széndioxid szint hatására a növények szűkítik a leveleiken azokat a lyukakat, amelyek a gázok ki- és beáramlását szabályozzák, ami drámaian lecsökkenti a növények vízkibocsátását, így több víz marad a talajban. Betts ezeknek a változásoknak a figyelembevételével készített egy modellt a talajvízszint alakulásáról, mely szerint a következő évszázadban 10 százalékkal több víz lesz a talajban. Ez különösen kényesen érinti Afrika középső területeit - például Kongót -, ahol a talajnak évente hat centiméterrel magasabb vízszinttel kell megbirkóznia.

A múltban is keresik a megoldást

A konferencián a klímaváltozás múltbéli epizódjaival is foglalkoztak, hiszen a korábbi események megértése kulcsfontosságú a jelenlegi folyamatok megértéséhez. A jégkorszak végén például rendkívüli ugrások következhetnek be az átlaghőmérsékletben, ezért fontos kideríteni, hogy most hasonló jelenséggel állunk-e szemben.

A kutatócsoportok többnyire jégbe fagyott légbuborékok vizsgálatával tudják megismerni a múltbéli légköri változásokat, ezért számos helyen végeznek fúrásokat. Grönland jegében már találtak drámai változásokra utaló jeleket, a Déli Sark környékén azonban még nem, de így legalább kiderülhet, hogy a korábbi változások az egész bolygót érintették-e. Az egyik rekordfúrás 3201 méteres mélységbe hatolt le, ahonnan a körülbelül 950 ezer évvel ezelőtti légkörre vonatkozó mintákat gyűjthették be a tudósok.

A helyzet nem túl bíztató

Sajnos a mai helyzettel foglalkozó klímakutatók a víz és a mocsarak globális felmelegedésre gyakorol hatásának figyelembe vételével egyre rosszabb következtetéseket tudnak levonni. Murugesu Sivapalan, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem hidrológus kutatója azt jelentette a konferencián, hogy a folyók és esők megfigyelését lehetővé tévő eszközök voltak az első áldozatai a vízszabályozási büdzsé csökkentésének. Elmondása szerint Afrikában már csak kétezer mérőeszköz működik, feleannyi, mint 25 évvel ezelőtt. Ezek a számok Európában, Ausztráliában és japánban is csökkennek.