Alig egy héttel azután, hogy mesterségesen legyártották egy baktérium örökítőanyagát, amerikai kutatók újabb genetikai áttörésről számoltak be: létrehoztak két új genetikai építőkockát. A DNS most csupán négy bázisból építkezik, ezek az adenin, a timin, a guanin és a citozin. Ezek a bázisok két bázispárt alkotnak, amelyek egymással szemben helyezkednek el a DNS csavart spiráljában.
Az új anyagoknak még nincs jól csengő nevük. A kutatók azt mondják, hogy a mesterséges bázisokat akár élőlények génjébe is be tudják majd ültetni, ami elég durván hangzik. Főleg, ha a módszer rossz kezekbe kerül.
Majdnem egy évtizeden át próbálta összerakni a mesterséges bázispárt Floyd Romesberg, a kaliforniai Scripps kutatóintézet dolgozója, írja a New Scientist. Kollégáival nagy nehezen összeírt kétszáz lehetséges új genetikai bázist, amelyek nem sokban különböznek a természetes négyes tagjaitól. Sajnos egyik sem hasonlított eléggé az eredetiekhez, ezért a polimeráz enzimek nem készítettek róluk tökéletes másolatot.
Végül egy gyógyszerkutatásban használt trükkhöz folyamodtak, véletlenszerűen legyártottak rengeteg bázist, majd megnézték, hogy melyikeket kezeli jól az enzim. Aaron Leconte végzős hallgató segítségével 3600 jelöltet vizsgáltak meg, és több különböző vizsgálat is ugyanazt a párt mutatta ideális jelöltnek a párosításra. Nevük dSICS és dMMO2. Néhány apró módosítás után a molekulák az elvárásoknak megfelelően működtek. Pont úgy, mint a valódi bázispárok.
Most a kutatók azt próbálják kideríteni, hogy mégis mitől működnek a mesterséges bázisok. Romesberg szerint a jövőben számos területen használhatják majd a fejlesztésüket, például DNS-alapú nanoanyagokat építhetnek. Már most is engeteg területen hasznosítják a DNS-t és az RNS-t, összetett nanostruktúrákat készítenek, számításokat végeznek el. Az új bázispárokkal még több mindent megtehetnek majd a kutatók.