A New Scientist számol be izraeli kutatók tanulmányáról, akik arra keresték a választ, hogy mi a vízi emlősök illetve halak legnagyobb elméleti és gyakorlati úszási sebessége. Gil Iosilevskii és Danny Weihs arra a meglepő következtetésre jutott, hogy míg kisebb állatoknál, mint például a makréla, ez a két érték azonos (vagyis az izomerő határolja be az elérhető sebességet), a tonhal vagy a delfin képes lenne gyorsabban is úszni, de másodpercenkénti 15 méteres sebességnél (azaz 54 km/óránál) a fájdalom miatt visszavesz a sebességből.
A fájdalmat az a jelenség okozza, hogy a nyomáskülönbség hatására apró buborékok keletkeznek az uszonyok körül, majd kipukkadnak. Ezek az apró robbanások hajópropellereknél is megfigyelhetők, és hosszú távon olyan erőt fejtenek ki, ami a propellereket rendszeresen tönkre is teszi.
Mélyebb vízben a nagyobb környezeti nyomás visszafogja a buborékkeletkezést, ezért elvileg mélyebben gyorsabb úszásra nyílik lehetőség. A tudósok azt a látványos jelenséget, amikor delfinek motorcsónakokat előznek meg a felszín közelében úszva, azzal magyarázzák, hogy a hullámokon lovagolva, azok sebességét kihasználva „csalnak”.