Nándor
6 °C
22 °C

Tengericsillag-várost találtak a mélytengeri hegységben

2008.05.19. 13:09
3 hozzászólás
Milliónyi kígyókarú tengeri csillagot találtak egy Új-Zéland partjaitól délre fekvő mélytengeri hegységben. Az eddig sosem tapasztalt tüskésbőrű-populáció új információkkal szolgálhat a rejtélyes víz alatti hegyvonulatokról. Az új-zélandi partoktól dél felé 1400 kilométer hosszan az Antarktisz felé húzódó Macquarie Ridge egy több száz millió éve szunnyadó vulkáni hegyvonulat, egyike a világ százezernyi tenger alatti hegységének.

Egy nemzetközi kutatócsoport e viszonylag ismeretlen tájak közül 200 hegy geológiai és biológiai vizsgálatát végezte, amelynek során a Macquarie Ridge egyik, a tengerfenéktől számított 750 méter magas csúcsán felfedezték a kígyókarú-kolóniát. "Úgy tudjuk, hogy eddig még nem figyeltek meg hegytetőn effajta populációt" - mondja Ashley Rowden, az Új-zélandi Nemzeti Vízi és Atmoszférakutatási Intézet munkatársa. Ezeken a vidékeken ugyanis főként szivacsok és korallok találhatók. A robot-tengeralattjáró felvételein a csillagváros 100 négyzetkilométeres területen, a hegy fennsíkszerű tetején fekszik, holott ezek az állatok inkább a hegyek derekán szoktak megtelepedni.

Az ordovícium korai szakaszában (kb. 500 millió éve) kifejlődött, nagyjából 300 millió éve változatlan kígyókarú tengeri csillagok körülbelül egy centiméter átmérőjűek, öt darab, öt centiméter hosszú karral rendelkező tüskésbőrűek, amelyek planktonokból álló táplálékukat karjaik integető mozdulataival terelik maguk felé. A tengeri csillagoktól eltérően nem rendelkeznek olyan hengeres támasztékkal, amely az aljzathoz rögzítené őket. A hegycsúcson két fajukat, egy barnásfekete és egy narancsszínű változatot találtak.

A hely, ahol élnek nagy valószínűséggel különleges, mert elkerülik a ragadozók. "A halak általában nagy veszélyt jelentenek a kígyókarúakra. Itt valószínűleg azért alakulhatott ki ekkora populáció, mert nincsenek ragadozók" - magyarázza Tim O'Hara tengerbiológus. Szerinte ezt a jelenséget részben az magyarázza, hogy az élőhelyet érinti az Antarktisz körüli hideg tengeráramlat - a világ legnagyobb áramlása -, amely óránkénti négy kilométeres sebességgel mozog.

A 19 tagú kutatócsoport - amely a tengeri fajszámlálás világméretű projektjének is része - áprilisban egy hónapon át kutatott a térségben, hogy a fajok azonosítását és a klimatikus változásokat megfigyeljék. "Néhány, a vizsgált területről begyűjtött fajt még sosem láttak azokon a tájakon, sok pedig új faj a tudomány számára. A mélytengeri hegyvonulatok rendkívüli biodiverzitást mutatnak, gyakran egyedi fajoknak szolgálnak élőhelyül. Sokszor fontos közbülső állomások a vándorló állatok számára" - számolt be Rowden az expedíció jelentőségéről. (mti)