A Harappa kultúra hetvenhárom sírját, a több ezer éves kultúra eddigi egyik legnagyobb temetőjét fedezték fel régészek Észak-Indiában. A maradványokra Harijána államban, az Újdelhitől alig hatvan kilométerre fekvő Farmana településen találtak rá. A csontvázak az időszámítás előtti 2500-2000-es évekből származnak, a kultúra virágkorából. Ritka az ilyen méretű Harappa-kori temető, és lehetséges, hogy a hajdani civilizáció legnagyobb sírkertjéről van szó.
A hagyományok és a településrendezés nagyon hasonlít az eddigi leletekhez, de a cserépedények formái, a pecsétek és más elemek igen sokfélék, ami arra utal, hogy a Harappa kultúra, az eddigi feltételezésektől eltérően, nem volt homogén, közölte Vaszant Sinde, a Púnai Indiai Intézet professzora, aki szerint a leletek segítségével közelebb kerülhetünk az Indus folyó völgyében virágzó ősi kultúra rejtélyeinek megfejtéséhez.
A kutatók nem ismerik pontosan a Harappa kultúra eredetét, és időszámítás előtti 2000 körüli hanyatlásán ak okára sem találtak magyarázatot. A jelenleg Pakisztánban található Harappa városról elnevezett elfeledett kultúra első tárgyi emlékeire a XIX. század derekán, az első vasút építésekor munkások akadtak rá. Tervszerű ásatás csak az 1920-as években kezdődött.
Ez egy páratlanul békés kultúra, területén semmiféle öldöklésre alkalmas harci eszközt nem találtak. A harappák felülmúlták a nagy közel- és távol-keleti kultúrák színvonalát: a házakban víztároló, szemétgyűjtő, kőlapokkal fedett csatorna volt, a legtöbb utcát csatornázták, kikövezték. A most előkerült csontvázakat DNS-vizsgálatoknak vetik alá.