A pekingi érv szerint Kína széndioxid-kibocsátásának 20 százaléka keletkezik az exportcikkek gyártásakor. Ezért a kínai árut vásárló gazdag országoknak részesülniük kell a felelősségben. Kína szerint csak így lenne igazságos egy nemzetközi klímavédelmi egyezmény. Li úgy okoskodott, hogy Kína a terméklánc alján helyezkedik el, gyártmányait más gazdag országok fogyasztják, ezért a széndioxid-kibocsátásért a fogyasztó viselje a felelősséget, ne a termelő.
Az utóbbi napokban Kína, Japán és az Európai Unió klímaügyi képviselői folytattak tárgyalásokat a washingtoni kormánnyal, minthogy decemberben Koppenhágában meg kellene kötni a következő klímavédelmi szerződést a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv helyett.
Az új megállapodás egyik legfontosabb vitakérdése az, hogy a nagy fejlődő országok, mint Kína és India is vegyenek részt az erőfeszítésekben, hiszen bizonyos mutatók tekintetében már megelőzték a legfejlettebb államokat a felmelegedést okozó gázok termelésében. Kína és India viszont eddig azt hangoztatta, hogy a Föld felmelegedését a gazdag országok okozták, fizessenek tehát ezek. Erre hivatkozva rúgta fel 2001-ben az Egyesült Államok a kiotói egyezményt.
A kínai képviselő kijelentése azonnal kételkedést váltott ki. Egyes országok képviselői szerint logisztikai őrület lenne megoldást találni arra, hogy a széndioxid-kibocsátást az export célállomásán próbálják szabályozni.