Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

1536 változtatta meg VIII. Henrik életét

2009.04.21. 14:30 Módosítva: 2009-04-21 14:31:15
3 hozzászólás

A jóvágású, népszerű, sportos VIII. Henrik egy év leforgása alatt vált testes, kíméletlen zsarnokká, aki nem sokat habozott, mielőtt lefejeztette feleségeit - állítja egy brit történész kutatásaira hivatkozva.

Suzannah Lipscomb oxfordi tudós, a Hampton Court Palace kutatási felügyelője szerint 12 hónap alatt annyi gond és baj zúdult az angol király nyakába, hogy az végleg megváltoztatta az életét. Felesége megcsalta, súlyos lovasbaleset szenvedett, egyetlen fia elhunyt és felkelők fenyegették hatalmát. „Az 1510-es, 1520-as évek ünnepelt, sugárzó és jó kedélyű uralkodójából tényleg azzá a túlsúlyos, gyanakvó, könyörtelen zsarnokká vált, aminek gyakorta lefestették a populáris kultúrában. Az 1536-ban bekövetkezett események alapozták meg és szilárdították meg ezeket a változásokat. Ez volt VIII. Henrik szörnyű éve” - idézte a kutatót a Telegraph.

Amikor 1509-ben királlyá koronázták, a VIII. Henrikről szóló magasztalások okos, jó nyelvérzékű, zeneértő, sportokban járatos férfiként írták le. A sorsfordító évre már elvált első feleségétől, Aragóniai Katalintól. Elvette Boleyn Annát, aki leánygyermekkel ajándékozta meg, és éppen egy fiúgyermekkel volt várandós. 1536 januárjában azonban a király egy lovagi tornán olyan szerencsétlenül esett le a lóról, hogy eszméletét vesztette, és egy régi sebe is felnyílt óriási fájdalmat okozva neki. Néhány héttel később elhunyt első felesége, és a temetése napján Anna elvetélt.

Májusban, amikor Henrik tudomására jutott felesége állítólagos hűtlensége, azonnal börtönbe vettette, és a tárgyalás után kisvártatva ki is végeztette. Pár hónappal később egyetlen fiúgyermeke, a törvénytelen Henry Fitzroy, Richmond és Somerset hercege 17 esztendős korában elhunyt, fiúutód nélkül hagyva a királyt. Nyáron saját unokafivére fordult szembe vele az anglikán egyház élén betöltött szerepe miatt, októberben 50 ezer felkelő indult meg ellene északon, akik a vallási reformáció és a kisebb kolostorok feloszlatása miatt fogtak fegyvert. Henrik a túlerő miatt végül kénytelen volt kiegyezni a lázadókkal. Bár a király felülkerekedett a sorscsapásokon, Lipscomb szerint az év egymást érő eseményei megtörték.