Marianna
1 °C
10 °C

A leszbikusok agya olyan, mint a férfiaké

2008.06.17. 20:58
| Módosítva: 2009.04.02. 19:40
Egy svéd tudóscsoport hetero- és homoszexuális emberek agyát vizsgálva arra jutott, hogy a leszbikus nők agya sokban hasonlít a férfiakéhoz. Olyan hasonlóságok is találhatók, amelyek már akár az anyaméhben eldőlnek – írja az ABC hírportálja.

A stockholmi Karolinska Intézet munkatársai, Ivanka Savic és Per Lindström szerint az emberek szexuális irányultsága az agy formájában és működésében is tükröződik. A tudósok azután jutottak erre a felfedezésre, hogy megvizsgálták 90 önkéntes – mindkét nemből 25 heteroszexuális és 20 homoszexuális – agyát.

Leszbikusok férfiaggyal

A kutatók először mágneses rezonancia alapú képalkotó berendezéssel, MRI-vel készítettek képeket, hogy megállapítsák az agyak méretét és formáját. A felvételeken a hetero férfiak és a leszbikus nők agya hasonló asszimmetriát mutatott: jobb féltekéjük kicsit nagyobb volt, mint a bal. A meleg férfiak ezzel szemben a hetero nőkhöz hasonlóan szimmetrikusabb aggyal rendelkeztek.

Ezek után az orvosok az alanyok agyműködését figyelték pozitron emissziós tomográfiával (PET), egy olyan eljárással, amellyel nagyfelbontású képeket lehet készíteni az aktív agyi funkciókról. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miként aktiválódik az egyes alanyokban az amygdala, az agy egyik fontos érzelmi központja, amely többek között a félelem és az agresszió feldolgozásáért felel. A képek tanúsága szerint a heteroszexuálisok és az ellenkező nemű homoszexuálisok amygdalája hasonlóképpen kommunikál az agy más területeivel.

A hetero nők és a meleg férfiak esetében például az amygdala jobban kapcsolódott olyan agyterületekhez, amelyek a félelemmel, aggodalommal és depresszióval vannak összefüggésben. Savic úgy véli, ez összevág azokkal a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a nőket és a meleg férfiakat jobban megviselik a hangulatváltozások és a lehangoltság, mint a heteroszexuális férfiakat. A hetero férfiak és a leszbikusok esetében az amygdala a szenzorimotoros kéreggel és a striatum nevű törzsdúccal kommunikált többet, ezek a régiók a "harcolj vagy menekülj" reakciót, egy a stresszhelyzetekben kialakuló fiziológiás vészreakciót ellenőriznek. "Sokkal akcióközpontúbb ez az agyműködés, mint a nők esetében" – magyarázta Savic.

Már az anyaméhben eldől?

A kutató azt is elmondta, hogy ezek a különbségek már a méhben, vagy legalábbis a nagyon korai gyerekkorban kifejlődnek. "Ez a legátfogóbb kutatás, ami a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok idegrendszere közti különbséget felfedi" – fogalmazott (a 90 fős minta alacsonynak tűnhet, de az MRI és a PET nagyon megbízható technológiák, ezekben a kutatásokban megszokott a néhány tucat fős vizsgálati csoport). A korábbi hasonló kutatások is kimutattak már agyműködésbeli különbségeket, de azt nem vizsgálták, hogy a homoszexualitás mennyiben "tanulható". "Mi kifejezetten azokat a paramétereket vizsgáltuk, amelyek már születéskor adottak, és tanulással vagy más kognitív tevékenységgel nem lehet megmásítani" – mondta a kutatónő. Ugyanakkor elismerte, kutatásukban nem vizsgálták, hogy a felfedezett agyi sajátosságok öröklődnek vagy a nemi hormonok valamilyen sajátos működése miatt alakulnak ki a méhben.

Más kutatók elismeréssel adóztak a tanulmánynak. Qazi Rahman, a brit Londoni Egyetem kutatója meglepőnek nevezte az amygdala működésbeli különbözőségeit. "Paradox módon többet mond, ha olyan agyterületeket vizsgálunk, amelyek nincsenek kapcsolatban a szexuális orientációval" – erősítette meg a kutartást Simon LeVay amerikai tudós, aki 1991-ben különbözőségeket talált hetero-és homoszexuális férfiak hypothalamusában.