Senki nem lesz okosabb Mozart zenéjétől

1993-ban a világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratában, a Nature-ben jelent meg a University of California neurobiológusainak tanulmánya arról, hogy Mozart zenéje rövid távon felpörgeti az ember mentális képességeit. Elméletüket egy kísérlettel támasztották alá, ahol a tesztalanyok IQ-tesztet töltöttek ki – és valóban, a felmérés előtt Mozartot hallgatott önkéntesek magasabb átlagot produkáltak a teszten, mint a kontrollcsoport.

Az elmélettel egy Don Campbell nevű texasi zenetanár járt a legjobban, aki nemzetközi bestsellert írt köré The Mozart Effect: Tapping the Power of Music to Heal the Body, Strengthen the Mind and Unlock the Creative Spirit címen, majd egy folytatást is, a Mozart Effect for Childrent, amiben már olyasmiket állít, hogy Mozart zongoraműveinek hallgatása nemcsak intelligensebbé teszi a gyerekeket, de különféle betegségeket gyógyít is.

A torontói egyetem pszichológiaprofesszora, Glenn Schellenberg most azt jelentette be, hogy több kísérlettel is igazolta: a Mozart-effekt nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt gondoltuk. A zenehallgatás valóban megemeli az agyban a dopamin szintjét, és ezzel erősíti a koncentrálóképességet, de ennek semmi köze Mozarthoz, bármilyen zene megteszi, amit az ember kellemesnek tart. A zene hatása a professzor szerint egyébként teljesen ugyanolyan, mintha egy szelet csokoládét ennénk meg.

Egy osztrák kutatócsoport viszont azt állítja, a Mozart-hatás úgy ahogy van, nem létezik. 39-szer ismételték meg a kaliforniai kutatók kísérletét, és egyszer sem sikerült magasabb IQ-átlagot kihozniuk a Mozartot hallgató csoport tesztjeiből, mint a kontrollcsoportból.