Boldogabb felnőttekké cseperedtek azok a gyerekek, akiket szüleik és tanáraik népszerűnek és öntudatosnak ítéltek meg, továbbá azok a fiatalok, akik jól beilleszkedtek az iskolába, családjukba, egyesületekbe. A felnőttkori boldogság és a korai beszédfejlődés, illetve az iskolai teljesítmény között azonban nincs lényegi összefüggés – írta Craig Olsson, a melbourne-i Deakin Egyetem fejlődéspszichológusa a Journal of Happiness Studies című internetes szaklapban.
A gyermekkori beszédfejlődés csak csekély mértékben függ össze a fiatalok közösségi beilleszkedésével. A tanulmány azt a benyomást kelti, hogy az intellektuális és a közösségi fejlődés egymással párhuzamosan megy végbe anélkül, hogy szoros kapcsolat lenne köztük. A kutatók szerint a képzés folytonosságának hatása erősebben megmutatkozik, mint a szociális körülményeké. Az eredményekben nem mutatkozott lényegi különbség férfiak és nők között.
A családból adódó hátrányok a gyerekek közösségi kötődésére és beszédfejlődésére egyaránt hatással vannak, és közvetetten a serdülőkorra is kihatnak. A korai családi környezet kiemelt fontossággal bír a serdülőkor szempontjából – írták a kutatók.
Hozzászólások
2012.08.08 12:39:18Nűnű
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a felnőttkori boldogságot hogy mérik.
Mert az egy baromira szubjektív dolog, ki hogy éli meg az életét.
2012.08.08 13:45:44Izo
Például úgy, hogy megkérdezik. Másnak úgy sincs értelme, csak annak, hogy valaki saját magát mennyire érzi boldognak?
2012.08.08 15:12:44scottish
különösen igaz ez, az igazán népszerűekre, mint pl gyermekszínészek:
Macaulay Culkin
Edward Furlong
igaz ezek nem ausztrálok, hanem amerikaiakok, de mint minden általánosító állítás csak annyira igaz, mint az ellentéte.
2012.08.08 15:27:13steery
Aki gyerekkorában népszerű és jól be tud illeszkedni, azt valószínűleg többen és jobban szeretik. Ez hatással van az önképére (milyen ember vagyok), a világképére (milyen a világ körülöttem) és az értékrendjére (mit csináljak az életben és mennyi esélyem van rá, hogy megcsináljam és boldog legyek vele). És ez a "bevésődés" az, ami a későbbiekben nagy hatással van a felnőtt kori élet minőségére. Változtatni meg csak nagyon nehezen lehet rajta, bár nem lehetetlen. Nehezíti a feladatot (önsorsjavítást) az, hogy ezt igazából sehol nem tanítják (a rosszléti társadalmakban), így vagy rájön valaki magától, hogy kell csinálni vagy szép lassan belenyugszik, hogy szar élete van és rögzül benne a dolog.
Nem egy olyan embert láttam már, akik a fiatalkori traumáik rabjai még évtizedekkel később is. Például a sértettség, harag, gyűlölet, mogorvaság, hazudozás, becstelenség, gonoszság, stb. az egész életüket meghatározza és képtelenek túltenni magukat rajta, nem tudják átprogramozni magukat másféle viselkedésre. Aztán így is halnak meg és a világ jobb hely lesz nélkülük...
2012.08.08 16:01:32vágtázó halottkém
Már megint ezek a megfoghatatlan kutatások... Nekem is azonnal Edward Furlong és a kis Culkin gyerek jutott eszembe. Körül voltak rajongva mint állat, de nem feltételezem, hogy a mérhetetlen boldogság miatt kezdtek el drogozni.
Amúgy meg ha valaki nagyon népszerű gyerekkorában és nagyon odavan érte mindenki, akkor az nem fejleszti a jellemet, hosszútávon. Torzulhat a világképe felnőttként és később problémái lehetnek. Jellemzően szinte az összes modell csúnya, népszerűtlen gyerek volt akiket csúfoltak a többiek. Akik népszerűek voltak a külsejük vagy a teljesítményük miatt gyereként, vagy kamaszként azok felnőtt korukra általában középszerűvé váltak.
Nem a népszerűség kódolja a boldogságot, hanem az önismeret, az elfogadás, a humor, az optimizmus, kreativitás és a harmónia.
2012.08.08 17:10:58rooklin
@vágtázó halottkém
Annyira bírom, amikor egy nagy mintán mért korrelációra a nép gyermeke aszongya, hogy dehát vannak ellenpéldák. Az már csak hab a tortán, amikor ellenpéldának pont egy olyan csávót sikerül kiválasztani, akinek tizennégy éves korára húsz millió dolláros vagyona volt és minden elképzelhető módon kilóg a vizsgált populációból, többek között például hagyományos iskolába se járt, tehát a tanulmány megállapításainak a fele kapásból nem is értelmezhető az esetében.
Semmi megfoghatatlan nincs ebben a kutatásban. Aki gyerekkorában is boldogult, az nagy átlagban, többnyire felnőttként is tud. Na ezért került a Brit tudósok rovatba.