A vörös szín sok mindent beindít az ember tudatalattijában, tudósok kiderítették már, hogy a férfiak a vörös ruhás nőktől indulnak be, hogy a sportpályán a vörös mez magabiztossá tesz és kisebbségi komplexusokat kelt az ellenfélben, sőt, ugyanez igaz a videojátékokban is.

A rochesteri egyetem kutatói most egy kísérletsorozattal azt bizonyították be, hogy a szín a nőkre is hatással van, akik emiatt a vörös ruhás férfiakat vonzóbbnak tartják. Erről szóló tanulmányuk a Journal of Experimental Psychology szaklapban jelent meg.

A kísérletben 288 önként jelentkező, hetero, illetve biszexuális nő vett részt. A tesztalanyoknak férfiak fotóit kellett értékelni. és pontozni olyan szempontokból, hogy mennyire találja szimpatikusnak, szexuálisan vonzónak, és milyen magasan helyezné el a társadalmi ranglétrán. A fotók között szerepeltek olyanok, amelyek ugyanazt a férfit ábrázolták, de a az egyiken a pólóját digitálisan vörösre retusálták.

A nők a vörös pólós képet érezhetően magasabbra pontozták, és ugyanez a jelenség volt megfigyelhető akkor is, ha nem a ruha, hanem a kép kerete volt vörös. A férfiakból álló kontrollcsoport pontszámait nem befolyásolták a színek.

A kutatást vezető pszichológus professzor, Andrew Elliot szerint a jelenségnek kulturális és biológiai gyökerei is vannak. A vörös ruha sok kultúrában az uralkodók, nagy hatalmú, vagyonos emberek kiváltsága volt, illetve az állatvilágban is megfigyelhető, hogy a vörös színnel hívják fel magukra a hímek a nőstények figyelmét. A kísérlet tanulsága szerint a tudatalattinkban máig megmaradtak ezek a beidegződések.

Rhode Island szövetségi államban, 482 személyt vizsgáltak a kutatók, akik összehasonlították nyolchónapos csecsemők anyjukhoz fűződő viszonyát a már felnőtt, 34 éves alanyok különböző tesztekkel mért érzelmi viselkedésével.

A tudósok igazolni akarták azt az elfogadott nézetet, hogy a kisgyermekkortól megtapasztalt szoros érzelmi kapcsolat később szilárd alapot jelent az élet adta problémák legyűréséhez. Az eddigi vizsgálatok a gyermekkori emlékekre épültek, nem az élet első éveiben folytatott kutatásra.

A nyolchónapos csecsemők és anyjuk interakciójának minőségét pszichológus értékelte, aki egyrészt az anya érzelmi és figyelmi reakcióit jegyezte fel, amikor a csecsemőt fejlesztési teszteknek vetették alá, másrészt annak reakcióját saját teljesítményére. Az osztályozás az 1960-as évekre nyúlik vissza és a negatívtól a szívélyesen át a túlzóig terjed.

A szeretet elűzi a szorongást

Tíz esetből egyben a pszichológus alacsony anyai érzelmi szintet jegyzett fel a csecsemő iránt. Az esetek 85 százalékában az érzelmi szint szokványos, 6 százalékában magas volt. A kísérleti alanyokat 34 éves korukban a szorongásról, az ellenséges érzületről és a dühről, valamint az általános rossz közérzetről, a káros stresszről tanúskodó tünetek listája alapján tesztelték.

Arra a megállapításra jutottak, hogy szociális helyzettől függetlenül azoknál volt a legalacsonyabb a szorongás és a rossz közérzet szintje, akik nyolchónapos korukban sok szeretetet kaptak az anyjuktól.

Érdekes módon nem volt különbség azok között a gyerekek között, akik kevés vagy szokásosnak minősülő szeretet kaptak. A kutatók szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy a megfigyelt mintában nem voltak igazán negatív interakciók. Mindez megerősíti, hogy a legkorábbi tapasztalatok is befolyásolhatják a felnőtt életet. A korán rögzült biológiai emlékek látens sebezhetőségeket okozhatnak – jegyzi meg a tanulmány. A kutatók ezért úgy vélik: a gyermekjóléti intézkedések terén jóval korábbi életkorokat kellene megcélozni, hogy megakadályozzák a negatív tapasztalatok bevésődését.

"Ha a majmok alávetett helyzetben érzik magukat egy társukkal szemben, megmutatják fogaikat. A nők hasonlóan cselekszenek olyan helyzetben, amikor nem érzik magukat dominánsnak – fejtette ki Nicole Krämer, a Duisburg-esseni egyetem szociálpszichológusa.

A szerdán záródó tizenharmadik nemzetközi mimikakonferencián arról tanácskozik hatvan európai kutató, miről ismerik fel az emberek a valós érzelmeket.

Az érzelmek felismerésének kulcsszava az orbicularis oculi: a latin kifejezés a szem körüli záróizomra utal, amely mindig a valódi nevetésnél lép működésbe, ezáltal válnak láthatóvá a szarkalábak. Amennyiben ezek az apró ráncok nem jelennek meg, a nevetés nem igazi.

A kutatások során megállapították, hogy a magasabb beosztásban lévők alapvetően kevesebbet mosolyognak a nap során. E tekintetben a nemek közt is megmutatkoznak a különbségek, hiszen a nők többet mosolyognak munka közben, mint a férfiak.

A Sisters in Islam elnevezésű nőjogi csoport, valamint tudósok által végzett felmérés rávilágított: a gyerekek 90, az első feleségek 70 százaléka ellene van a többnejűségnek. A megkérdezett első feleségek 65 százaléka mondta azt, hogy férje nem számolt be újabb házasságkötési szándékáról.

A poligámiának mindazonáltal szószólói is vannak, Malajziában tavaly alapítottak klubot a többnejűség támogatói. A mintegy ezerfős tagság hangoztatja, hogy a poligámia csökkenti a házasságtörések számát, és többek közt javítja az egykori prostituáltak házasságkötési esélyeit.

A Malajziában élő muzulmán férfiaknak a jog legfeljebb négy feleséget engedélyez, ehhez azonban szükség van egy saríja bíróság beleegyezésére. Az ázsiai országban az iszlám vallásúak között köttetett házasságok öt százalékában a vőlegény már egy vagy két feleséggel az oldalán köt újabb frigyet. A 28 milliós ország lakosságának kétharmada az iszlám vallás követője.

A szerencsehozóktól még nem lesz telitalálatosunk a lottón, arra azonban alkalmasak, hogy mérhetően többet hozzanak ki a jelenlévő erőforrásokból, tudásból – fejtette ki Helga Schachinger bécsi pszichológus a kutatást közlő tanulmányban. Aki jól felkészül és megerőlteti magát, kabalája segítségével láthatóan növelni képes teljesítményét.

A kabala hatása attól függ, hogy hisznek-e benne - folytatta Schachinger. A placebóhatáshoz hasonlóan a hit a kulcs mindenhez - legyen az önmagunkba vetett vagy partnerünk által irántunk tanúsított. A pszichológus szerint még alkoholmentes sörtől is be lehet rúgni, ha úgy hisszük, van benne szesz.

E segítségek azon meggyőződésünket erősítik, hogy önerőből is képesek vagyunk dolgokat elérni. Ennek a mindennapokban is nagy jelentősége van az iskolában éppúgy, mint a munkahelyen. Azt már mindenki maga dönti el, hogy erőtartalékait egy kapcsolat, egy pszichológus vagy babona segítségével mozgósítja.

Brit pszichológusok a Manchesteri Egyetemen bejelentették, hogy elkészültek a tökéletes kézfogás matematikai egyenletével. Kutatásaik szerint az emberek 70 százaléka bizonytalan a kézfogását illetően, és érezte már kényelmetlenül magát bemutatkozáskor, hogy vajon jó benyomást kelt-e a kézfogása. 19 százalék kimondottan utálja a kézfogást, és a megkérdezettek 56 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt hónapban volt kellemetlen kézfogásos élménye.

A kézfogásokat legtöbbször (38 százalék) az izzadt tenyér rontja el, utána az ernyedt, erőtlen kéz (35 százalék), a további kellemetlenségek ehhez a kettőhöz képest sokkal ritkábban jelentkeznek, ilyen egyébként a túl erős szorítás, a szemkontaktus kerülése, a másikhoz túl közel állás, vagy a kéz túl erős rázása.

A kutatók egyébként a Chevrolet autógyár megbízásából dolgoztak, ahol az üzletkötők külön kézfogási tréningeken esnek át, hogy minél jobb benyomást keltsenek. A pszichológusok szerint a kézfogás nagyon fontos az első benyomás kialakításában, és sok mindent elárul a személyiségünkből: a gyenge szorítás például bizonytalanságra utalhat, a gyors kézrázás arroganciára, és így tovább. Mivel egy ember átlagosan 15 ezerszer fog kezet életében, mindannyiunkban kialakul a tudatalatti képesség az ilyen jelek olvasására.

A brit tudósok végül a következő képlettel álltak elő:

PH = √ (e² + ve²)(d²) + (cg + dr)² + π{(4<s>2)(4<p>2)}² + (vi + t + te)² + {(4<c>2 )(4<du>2)}²

A PH (perfect handshake, vagyis tökéletes kézfogás) értékét 12 változó befolyásolja, amelyeket egytől ötig osztályozunk:

• e: szemkontaktus, 1 ha egyáltalán nincs, 5 ha egyenesen a másik szemébe bámulunk
• ve: szóbeli üdvözlés, annál több pont, minél inkább a helyzethez illő
• d: mosoly, minél őszintébb, annál nagyobb az érték
• cg: a kézfogás komplettsége, ha előbb elengedjük a másik kezét, mint ő a miénket, az jelenti a kevés pontot
• dr: a kéz szárazsága, minél izzadtabb, annál kisebb a pontszám
• s: a szorítás ereje
• p: a kezünk helyzete, minél közelebb van a partnerhez, annál több pont
• vi: a kézrázás frekvenciája
• t: a kezünk hőmérséklete
• te: a tenyerünk durvasága: a nagyon finom vagy nagyon durva bőr 1 pont, az átlagos 5
• c: a kézfogás feletti kontroll, annál több pont, minél inkább mi rázzuk a másik kezét, és nem hagyjuk hogy ő rázza a miénket
• du: a kézfogás ideje

Régóta ismert, hogy a túlsúly komoly egészségügyi kockázat, nagy szerepe van például keringési rendellenességek kialakulásában. A Northvestern University amerikai egyetem kutatói most azt vizsgálták, milyen összefüggés van az elhízás, és az agyműködés között, nőknél, idős korban.

A Journal of the American Geriatrics Society szaklapban megjelent tanulmányuk szerint a tudósok 8745, menopauza utáni korban levő, 65 és 79 év közötti nőt vizsgáltak meg, megmérték a testtömegindexüket (a tesztalanyok kétharmada túlsúlyos, vagy elhízott volt), és memóriateszteket végeztettek velük. Az hamar kiderült, hogy a testtömegindex növekedésével arányosan csökken a teszten elért eredmény, de ennél még meglepőbb volt, hogy az sem mindegy, hol helyezkedik el a túlsúly.

A legrosszabb átlagos eredményeket azok érték el, akiknek a csípő környékén halmozódott fel a zsír: az úgynevezett almatípusú nők sokkal jobban teljesítettek, mint a körtetípusúak. A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a deréknál felhalmozódó zsír ösztrogén hormon termelésére serkenti a szervezetet, az pedig megvédi az agyat a lassú leépüléstől idős korban. Aki a csípőjére hízik, annál ez a hatás nem következik be, ehelyett egészen más hormonális folyamatokat indít el.

A zápfogon csaknem hét milliméter hosszú karcolásokat fedeztek fel, ami egyértelműen arra utal, hogy egy hegyes fadarabbal hosszú időn át vájkálták azt - mondta Ralf W. Schmitz bonni neandervölgyi-szakértő. A karcolásnyomok ugyanis mindig egy helyen, egy irányba mutattak.

A fogpiszkálók használatára már utalt egy három neandervölgyi-zápfogból álló lengyel lelet, amelyről tavasszal számoltak be. Az egyik fogon fogvájó nyoma látszott, tanúskodva arról, hogy már a neandervölgyiek is gondoskodtak fogaikról.

A University of Warwick egyetem kutatói, Dr. Mark Rodger and Dr. David Quigley azt állítják, megtalálták a választ a tyúk és a tojás több évezredes dilemmájára, amivel már Platón és Arisztotelész is foglalkozott. A brit tudósok persze nem úgy álltak hozzá a kérdéshez, mint az elmúlt századok filozófusai, és nem az élet örök körforgásának metaforájaként, az élet keletkezésének nagy kérdéseként tekintettek a kérdésre, hanem konkrét biológiai problémaként.

A választ az ovocledidin-17 nevű fehérje vizsgálata adta meg, ami a tojás kemény héjának kialakulásáért felel. A kutatók azt találták, hogy ez a vegyület csak a tyúk szervezetén belül termelődik, tehát tyúknak előbb kellett lennie, mint tojásnak, így az első csirkék nem tojásból keltek ki, hanem más úton jöttek a világra.

A kutatók szerint felfedezésüknek gyakorlati haszna is lehet, a tojáshéj kialakulásának mechanizmusait vizsgálva olyan ötleteket leshetnek el a tyúkoktól, amelyek jobb tulajdonságokkal bíró, erősebb szintetikus anyagok kifejlesztéséhez vezethetnek.

Azoknak a nőknek, akiknek az átlagosnál kisebb a lábuk, vonzóbb és nőiesebb az arcuk. Csakúgy, mint az átlagnál hosszabb combcsontokkal, és keskenyebb csípővel rendelkezőknek. Legalábbis a New York-i University of Albany egyetem kutatói szerint, akik 77 heteroszexuális egyetemista segítségével végeztek kutatásokat.

A tesztalanyoknak olyan kompozit fotókat kellett értékelni, amelyeken női arcok voltak. A fotókat 60 nő közül, egy-egy testméretbeli jellegzetességük alapján összeválogatott, az átlagtól legjobban eltérő nyolc arcképéből montírozták össze. Tehát kiválogatták például a nyolc legkisebb lábú nőt, és az arcképeikből egy számítógépes morf-programmal elkészítettek egy átlag-portrét. Összesen 16 ilyen testméret alapján készített kompozit fotót osztályoztak a férfi tesztalanyok.

A bal oldali kép kislábú, a jobboldali nagylábú nők arcképeinek kompozitálásával készült.

Az eredmények elemzésekor óriási különbségeket mértek a kutatók egyes fotók tetszési indexei között. A férfiaknak az átlagnál három és félszer jobban tetszett a kis lábú nők arcképeiből készült portré, nyolcszor jobb pontszámot ért el a hosszú combú nők arca, és 11-szeres volt a tetszési index a keskeny csípőjű nők képénél.

A kísérletet megismételték fordított felállásban is, férfiak arcképeivel, és nőktől származó osztályzatokkal. Itt nem születtek ennyire látványos, kiugró eredmények, egyedül a csuklóméret mutatott nagyobb eltéréseket. A legkisebb csuklójú férfiak arcképére az átlagnál kétszer többen mondták a nők közül, hogy az adott férfi érdekelné őket hosszútávú, komoly kapcsolatra, a legnagyobb csuklójúaknál pedig ugyanilyen arányban szavaztak a nők az egyéjszakás kalandra.

Jobban kezeli a problémákat az, aki több nyelvet beszél - derítették ki az Egyesült Arab Emirátusokban működő Amerikai Egyetem szakemberei. Tanulmányuk szerint a többnyelvű embereknek könnyebben megy, hogy egy kérdést több különböző szemszögből is megközelítsenek, és a problémáról való gondolkodás során nem döntenek gyorsan egy meghatározott megoldás mellett, mint azok, akik csak egy nyelvet értenek. A nyelvtudás kreatívabbá teszi az embereket, és segít innovatív, eredeti megoldásokat találni.

A kutatás során a New York-i Brooklyn College 150 pszichológiahallgatóját kérdezték meg. Közülük 103 az egykori Szovjetunió területéről érkezett, és beszéli az angol mellett orosz nyelvet is. A megkérdezetteknek írásos tesztet kellett kitölteniük, az eredmények szerint a csak angolul beszélő diákok ugyan sokkal inkább tudtak kreatív mondatokkal szolgálni, a nonverbális kommunikáció terén azonban a többnyelvűek sokkal jobban teljesítettek.

Nincs csúnya nő, csak kevés alkohol - mondja az ősi népi bölcsesség, amit most ausztrál kutatók megcáfoltak, vagy legalábbis erősen kétségbe vontak. Kísérletükben, több hasonló kutatással egybehangzó módon megállapították, hogy a zárórához közeledve az egyre több alkoholt fogyasztó bárvendégek egyre vonzóbbnak tartják az őket körülvevő, ellentétes nemű vendégeket. Azonban azt állítják, hogy ez nem, vagy nem elsősorban az alkohol miatt történik.

A sydneyi Macquarie University kutatói egy elsősorban fizikai munkások által látogatott kocsmában végezték kísérleteiket, ahol 87 vendéget kértek meg arra, hogy rendszeres időközönként fújjanak a szondába, illetve értékeljék egy skálán a bárban ülő többi vendég külsejét.

Az eredményeket elemezve arra jutottak, hogy az egyre emelkedő értékelések nem mutattak olyan szoros összefüggést a véralkoholszinttel, ahogy azt várni lehetett volna. Sokkal erősebb volt a kapcsolat a puszta eltelt idővel, vagyis a záróra közeledésével - tehát a szlengben sörszemüvegnek nevezett jelenséget valójában nem is a sör okozta.

A kutatók az alkohol helyett inkább pszichológiai okokat vélnek a háttérben. Egyrészt a pszichológiában ismert jelenség, hogy minél többet tartózkodunk valakinek a társaságában, annál inkább rokonszenves lesz (legalábbis az első találkozás utáni órákban, ami jellemző egy bárban), illetve az, hogy a zárás közeledtével egyre kevesebben maradnak a kocsmában szintén rokonszenvet ébreszt tudat alatt a társaság tagjaiban egymás iránt.

A harmadik ok szintén az idő múlásával függ össze: az ember a záróra közeledtével egyre inkább szorongani kezd, hogy aznap este sem ismerkedik össze senkivel, és, hogy ezt kompenzálja, akaratlanul is lejjebb adja az igényszintjét. Az ausztrál kutatók egyébként ezt a jelenséget olyan tesztalanyoknál is kimutatták, akik saját bevallásuk szerint komoly kapcsolatban éltek, és eszük ágában sem volt a kocsmába ismerkedés céljával beülni.

A Harvard Egyetem tudósai arra jöttek rá, hogy a férfiak teste éppen úgy reagál a kihívásokra, mint az ember legközelebbi rokonaié, a csimpánzoké vagy a bonobóké. Amíg a domináns szerepre törő férfiak szervezete - akárcsak a csimpánzoké - tesztoszteront termel, ha versenyhelyzetbe kerülnek, addig a visszafogott, metroszexuális férfiak testében a kortizol hormon szintje emelkedik, mint a bonobóknál.

A csimpánzok csoportjait hímek irányítják, kivívott státusuk megtartása a legfontosabb a számukra, a hímek közötti agresszió pedig gyakran végződik halállal.

A bonobóknál viszont mindig egy nőstény a csoport legdominánsabb tagja, az állatok közötti tolerancia pedig sokkal rugalmasabb együttműködést (például élelemelosztást) tesz lehetővé. Ezért gyakran nevezik őket a béke és szeretet majmainak.

A csirkék balról jobbra számolnak, akárcsak az emberek – állapította meg a University of Trento egyetem kutatócsoportja. Az olasz tudósok arra tanítottak meg csirkéket, hogy az eléjük tett 16 edényből találják meg azt a kettőt, amelyekben étel van. Eleinte a jutalmat tartalmazó edények feketék voltak, míg az üresek fehérek, később már mind fehér, és az állatok egyetlen segítsége az volt, hogy az étel mindig a 16 sorba rakott edény közül a negyedikben és a hatodikban volt.

A kísérlet első felében az edényeket a csirkékkel szemben, merőlegesen, egy oszlopban rakták le, majd miután a kísérleti állatok megtanulták, hogy a negyedikhez és a hatodikhoz kell menni az ételért, a sort 90 fokkal elforgatták, így a csirkék ráláttak mind a 16 edényre. A kérdés az volt, hogy vajon balról, vagy jobbról számítva a negyedik-hatodik edényhez mennek oda.

A kísérletek azt mutatták, hogy a csirkék egyöntetűen a balról negyedik-hatodik edényt célozták be, ami azt bizonyítja, hogy ugyanúgy balról kezdik a számolást, mint az emberek (még azokban a kultúrákban is így számolnak, ahol az írás jobbról balra halad). Később a kísérletet megismételték más madarakkal, és az eredmény hasonló volt.

Úgy tűnik tehát, hogy a balról jobbra számolás nem tanult viselkedés, hanem ösztönös, és az állatvilágban is általános. A tudósok szerint ennek oka az lehet, hogy a jobb agyféltekénk (ami a látómezőnk bal oldaláról érkező jelek feldolgozásáért felelős) domináns a vizuális feladatoknál.

Az internetes fórumokon, közösségi oldalakon elharapózó trágárság elleni új fegyverről számol be a brit Daily Telegraph. Az Ozge Kirimlioglu nevű feltaláló szerkezete a számítógéphez kötve folyamatosan elemzi, mit ír a felhasználó, és ha olyan kifejezést talál, ami az adatbázisában a csúnya szavak között szerepel, először csak piros fénnyel figyelmeztet, aztán elviselhetetlen bűzt ereszt ki magából.

A feltaláló elmondta, hogy az alapötletet a nagymamája adta, aki kiskorában úgy büntette meg, ha csúnyán beszélt, hogy borsszemeket kellett elrágnia. Kirimlioglu szerint a találmány segítene a trágárságot visszaszorítani a gyerekek által sűrűn látogatott közösségi oldalakon, ahol ma nem igazán tanulják meg a fiatalok, milyen szavakat illik kimondani nyilvánosan, milyeneket magánbeszélgetésekben, és mik azok, amiket még ott sem.

„Ha zavar a szavaid következménye, a kellemetlen szag, talán belegondolsz abba is, hogy másokat mennyire zavarhat, ahogy beszélsz” – mondta el a feltaláló. Hogy mivel lehetne rávenni az interneten trágárkodókat arra, hogy egy ilyen szerkezetet önszántukból rákössenek a gépükre, egyelőre rejtély.

Az édességek marketingje már négy éves kortól befolyásolja a gyerekek ízlését – állapította meg egy amerikai kutatás a Yale egyetemen. Az ezt alátámasztó kísérletben negyven, 4 és 6 év közötti gyerekkel kóstoltattak meg gumicukrot, kekszet és bébirépát. Mindhárom fajta ételből ugyanazt a márkát használták, de kétféle csomagolásban: az egyik egyszínű, díszítés nélküli, a másikon rajzfilmhősök voltak: Scooby Doo, Shrek és Dora, a felfedező.

Nem meglepő, hogy amikor a két csomagolás közül választaniuk kellett, a gyerekek általában a rajzfilmest választották, 85 százalékos arányban. Amikor aztán megkérdezték tőlük, melyik volt a finomabb a két teljesen egyforma étel közül, az édességeknél szintén nagyobb arányban választották a vonzó csomagolásút. Érdekes módon azonban a bébirépánál ez nem volt megfigyelhető, ott pontosan a gyerekek felének ízlett jobban a rajzfilmes.

Maguk a kutatók sem értenek abban egyet, hogy kell-e korlátozni a rajzfilmfigurák megjelenését az édességek reklámjaiban, miután kiderült, hogy ezek elsősorban az egészségtelen ételek hirdetéseiben hatékonyak. A Yale tudósai szerint el kellene gondolkodni valamiféle szabályozáson ezzel kapcsolatban, míg a New York-i Albert Einstein College of Medicine professzora, Keith Thomas Ayoob szerint a szülők dolga, és felelőssége megtanítani a gyerekeiket a reklámok hatásának kezelésére.

Bretagne-i és párizsi pszichológusok 87, tizennyolc és húsz év közötti nőt várakoztattak öt percig egy váróteremben, ahol közben háttérzene szólt. Ezt követően egy átlagosan kinéző fiatalemberrel kellett megvitatniuk külön-külön a hagyományos és a biokeksz közötti különbségeket. A beszélgetés végén a férfi minden egyes alkalommal elkérte a nő telefonszámát, és meghívta egy italra.

A fiatalember esélyeit egyértelműen befolyásolta a helyiségben hallható zene típusa. Semleges zene hatására csupán a nők 28 százaléka volt hajlandó odaadni a telefonszámát, míg egy romantikus ballada után már 52 százalékuk – írták a kutatók a Psychology of Music című szaklapban a Der Standard osztrák lap internetes kiadása szerint.

Az eredmények azt tanúsítják, hogy a média hatása nem csupán az erőszakos jelenetekre szűkül le, hanem igen nagy viselkedésspektrumra is kiterjedhet – közölte Nicolas Gueguen, a három vezető kutató egyike.

A húszméteresre is megnövő tengeri emlősök, nagy mennyiségű széndioxidot lélegeznek ki, ezért eddig inkább úgy tartották, elősegítik a klímaváltozást az üvegházhatás erősítésével. Több ausztrál intézmény biológusainak mostani számításai szerint azonban a becsült 12 ezer ámbráscet mindegyike évente ötven tonna vasat bocsát a déli óceánokba, miután megemésztette az elfogyasztott élelmet.

A vas pedig fontos tápanyag a tengerfelszíni plankton számára. Az algák széndioxidot vonnak el a légkörből. A kibocsátott trágya révén a cetek évente 400 ezer tonna üvegházhatású gáz lebontásához járulnak hozzá, ez kétszer annyi, mint amennyit kilélegeznek - írják a kutatók a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban. 200 ezer tonna széndioxid az amerikai környezetvédelmi hivatal, az EPA adatai szerint csaknem negyvenezer személygépkocsi kibocsátásának fele meg.

Kanadai kutatók fedezték fel, hogy a korábban véltnél jóval több embernél figyelhető meg a jelenség. Egy torontói alváskutató klinikán összesen 832 pácienst kérdeztek ki – 428 férfit és 404 nőt. Kiderült, hogy a férfiak több mint 10 százaléka „alva szexelő", a nők esetében a hányad 4 százalékos.

A tudósok szerint az arányokat helytelen lenne kivetíteni az emberek összességére, mivel a felmérés minden alanyának volt valamilyen alvászavara, ezért került a klinikára.

A  jelenség nem okoz problémát, amíg a partner nem bánja, bár az álomban szeretkezők általában másnap fáradtan ébrednek, és gyakran panaszkodnak alvási nehézségekről, nyomott hangulatról.

Az álombeli szex egyébként előfordulhat alvajárás közben is, anélkül, hogy feleszmélne rá az illető. Akadnak egyébként, akik alva porszívóznak vagy esznek, nem beszélve az álmukban beszélőkről, akiknek a száma meglehetősen nagy – írta a brit Daily Telegraph.

A New York-i Egyetem munkatársa, Patrick Sharkey szerint eredménye jelentőséggel bír a bűnüldözési erőfeszítésekre és a standardizált tesztek megbízhatóságára nézve is. A szociológus professzor tanulmányát az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legutóbbi, hétfőn megjelent száma közölte.

A megállapítások magyarázatot adhatnak a fekete és a fehér gyerekek teszteredményeiben meglévő különbségek felére – véli a kutató. Mint hangsúlyozta, a közösségekben megtörténő bűnesetek, erőszakos események nem csupán az áldozatokat és a szemtanúkat érintik, hanem a közösségben élő valamennyi gyereket is.

Sharkey több mint hatezer Chicagóban lezajlott gyilkosság adatait gyűjtötte össze, valamint a környéken készült két felmérés eredményeit. A felmérések az itt élő családokra és gyerekekre terjedtek ki, és tartalmazták a gyerekek IQ-tesztjének pontszámait is. Az adatokat a kutató néhány háztömb pontossággal bontotta le és hasonlította össze.

Egy hétig tart a hatás

Az amerikai népszámlálásoknál szokásos, mindkét irányban hat-tíz háztömböt befogó területet tekintette a szociológus egy adott környéknek, szomszédságnak. Mint Sharkey megállapította, ha egy gyerek szomszédságában gyilkosság történt egy adott héten belül, a gyerek intelligenciahányados-tesztjének pontszáma a standard eltérés körülbelül felével, azaz 7-8 ponttal lett alacsonyabb. Az IQ-tesztek átlageredménye a népességben 100 pont, standard eltérése 15 pont.

A kutató magyarázata szerint mindez egyezik azzal, amit a poszttraumás stressz hatásáról tudnak. „Az eredmények jelzik, hogy egy gyerek magával hordozhatja az erőszak terheit mindennapi életében és iskolai tevékenységében is" – mondta. Sharkey vizsgálata szerint a pontszámot rontó hatás 7-9 nappal az esemény után enyészett el, egy erőszakkal zsúfolt területen azonban ez csupán rövid ideig tartó enyhülést nyújt.

A szurkolás, legyen bármilyen szenvedélyes is, nem növeli az infarktusveszélyt, német szakértők szerint. Az erről szóló, megnyugtató tanulmány közzétételét a Kölni Egyetem szakemberei a dél-afrikai világbajnokság kezdetéhez, a német válogatott Ausztrália felett aratott győzelméhez időzítették.

A tudományos elmélet szögesen ellentmond az eddig általánosan elterjedt nézeteknek. Korábban ugyanis az volt a vélemény, hogy a különösen szenvedélyes szurkolás szívritmuszavarok, illetve a szívinfarktus fokozottabb kockázatával jár. Brit kutatók a 2006-os világbajnokság után azt mutatták ki, hogy a stadionokban, illetve otthon a képernyő előtt a normálisnál jóval több volt a szívprobléma. A kölni tudósok a négy évvel ezelőtti eseteket egy reprezentatív minta alapján újból megvizsgálták. Az elemzés azt mutatta ki, hogy angol kollégáik megállapítása nem felelt meg a valóságnak, nincs fokozott kockázat.

A neves szaklapokban megjelenő négy immunológiai tanulmány közül három meg sem említi a kísérleti állatok nemét - írja Irving Zucker és Annelies Beery a Nature című tudományos folyóiratban. Tíz szakterületből nyolcnál pedig a hímek többsége jellemző. Különösen az agykutatás (5,5 hím egy nőstényre), a farmakológia (5 az egyhez) és a fiziológia (3,7 az egyhez) területén nagy a különbség.

A nőknél nagyobb arányban előforduló betegségeket is gyakran hím állatokon vizsgálják - bírálták a berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói. Erre a depresszió a legjobb példa, amelyben kétszer annyi nő szenved, mint férfi, mégis csupán az állatkísérletek 45 százalékánál vizsgáltak nőstény egyedeket.

Sok kutató azért nem dolgozik szívesen nőstény állatokkal, mert azok hormonális ciklusa állítólag változékony eredményekhez vezet. Számos egértörzsnél például a nőstények fájdalomérzete sokkal állandóbb volt, mint a hímeké - mutatott rá.

A nemek arányáról természetesen a kísérlet maga is dönt. A sebészeti beavatkozásoknál például szívesebben alkalmaznak hímeket, mivel nagyobbak nőivarú fajtársaiknál - mondta a Hannorveri Orvosi Főiskola egyik szakembere. Abban azonban ő is egyetért amerikai kollégáival, hogy számos tanulmányban hiányzik az adat a nemek arányáról.

A Public Health Nutrition című szakfolyóiratban közzétett eredmények szerint a három és nyolcéves koruk között sok húst fogyasztó lányok havi vérzése korábban kezdődött, mint azoké, akik a heti 8, illetve 12 adagnál kevesebb húst ettek ebben a korban.

Imogen Rogers vezetésével háromezer 12 éves lány bevonásával készült a tanulmány, amelynek eredménye a kutatók szerint arra utal, hogy a húsban gazdag étrend előkészíti a testet a későbbi terhességre, emiatt korábbi pubertást vált ki.

A vizsgálatban részt vevő lányokat két csoportra osztották a kutatók aszerint, hogy havi vérzésük elkezdődött-e már vagy sem, majd összevetették, hogy miként étkeztek 3, 7 és 10 éves korukban. A pubertás korábbi időpontja azzal mutatott erőteljes összefüggést, hogy kisgyerekként sok húst ettek-e. A hétévesen legtöbb húst evő lányoknak 75 százalékkal volt nagyobb esélye arra, hogy 12 éves korukra már menstruálnak, mint a legkevesebb húst fogyasztó lányok csoportjának.

Mint a kutatók hangsúlyozták, nincs szükség a húsfogyasztás elhagyására a fiatal lányoknál, ám érdemes megfelelő, kiegyensúlyozott étrendet tartani.

A tanulmány szerint a 153 centiméternél alacsonyabb nők, valamint a 165 centiméternél alacsonyabb férfiak kockázata a kardiovaszkuláris betegségekre jóval nagyobb, mint azoké a nőké és férfiaké, akik magassága meghaladja a 166, illetve 173 centimétert.

A megállapítások azt jelzik, hogy a kis testmagasságot a szívbetegségek már ismert kockázati tényezői közé kellene sorolni az elhízás, az idősebb életkor és a magas koleszterinszint mellé.

A Tamperei Egyetem munkatársai Puula Paajanen vezetésével az elmúlt hatvan év 2000 tanulmányát elemezték abból a szempontból, hogy van-e összefüggés a testmagasság és a szívproblémák között. Ötvenkét olyan tanulmányra összpontosítottak, amelyekben összesen mintegy 3 millió ember adatai szerepeltek, és megfeleltek az elemzéshez szükséges feltételeknek.

A megállapított összefüggés magyarázatainak egyike, hogy az alacsonyabb emberek koszorúserei kisebbek, szűkebbek, ezért könnyebben elzáródnak. Más kutatások a gének szerepét emelik ki - tette hozzá Paajanen. Eszerint a testmagasságot befolyásoló örökletes tényezők egyúttal a szívbetegségekre való hajlamban is szerepet játszanak.

A Harvard School of Public Health kutatói 67 ezer amerikai bevonásával végeztek nagyszabású felmérést arról, hogy a szexuális irányultság milyen hatással van bizonyos egészségügyi kockázatokra és életvitelbeli problémákra. Eddig az olyan kutatások többsége, ami a meleg illetve heteroszexuális emberek közti egészségügyi különbségeket mérte fel, a nemi úton terjedő betegségekre koncentrált, az American Journal of Public Health szakfolyóiratban közölt mostani tanulmány azonban olyan, általános témákat vizsgál, mint a túlsúly, a dohányzás, és a szívbetegségekre való hajlam.

Az adatok elemzése során kiderült, hogy a meleg férfiak között a túlsúlyosak aránya 14 százalék volt, míg a heteróknál ennek éppen a másfélszerese, 21 százalék. A nőknél megfordult a helyzet: a leszbikusok 26 százalékánál, míg a heteróknak csak 17 százalékánál jegyeztek fel túlsúlyt. Mind a férfiaknál, mind a nőknél jellemző volt a melegekre a dohányosok magasabb aránya, és a szívbetegségek nagyobb kockázata.

A kutatók pszichológiai okokkal magyarázzák a jelenséget, azt mondják, a leszbikus nők között nagyobb a tolerancia a túlsúlyosokkal kapcsolatosan, és akik férfiakkal vannak kapcsolatban (vagyis a hetero nők, és a meleg férfiak), nagyobb elvárást éreznek arra, hogy jól nézzenek ki, és vékonyak legyenek.

A szabadjára engedett düh megterheli a szívet: a szapora szívműködés miatt a szívizomnak több vérre, oxigénre van szüksége, ezt a magas vérnyomás is fokozza, a stresszhormonok felugró szintje pedig növeli a végzetes szívritmuszavarok kockázatát.

Vannak, akik úgy érzik, nem hagyhatják, hogy a környezetük lássa, mennyire dühítik őket bizonyos események. Az így reagáló embereket D-személyiségnek nevezték el: belül ugyanolyan dühösek, mint akik csapkodnak és ordítanak, de nem engedik, hogy ezt mások is észrevegyék.

Belga pszichológusok és szívgyógyászok 644 szívbeteget tanulmányoztak 5-10 éven keresztül. A vizsgálat kezdetén kérdőívek és helyzetek útján igyekeztek fölmérni, hogyan tudnak a résztvevők szembenézni belőlük haragot kiváltó, felháborító eseményekkel.

Mozart zenéje nem csak az emberekre van hatással, hanem szinte minden élőlényre – állítja egy német kutatócsoport, akik a teóriájukat Treuenbrietzen városának szennyvíztisztító üzemében tesztelik. Az elmélet szerint a zene arra sarkallja a szennyvíz tisztításában részt vevő mikroorganizmusokat, hogy aktívabbak legyenek, és több szennyezőanyagot bontsanak le adott idő alatt.

A technológiát a német Mundus nevű cég dolgozta ki, és egy speciális sztereó rendszerrel hozzák létre egy koncertterem akusztikáját az iszapderítő medence termében. A rendszer bérlése havi 400 euróba kerül, és a becslések szerint havi ezret takarít majd meg a szennyvíztisztítónak. Hogy egészen pontosan milyen hatásmechanizmusokon keresztül serkenti Mozart a mikrobákat, azt nem árulták el a technológia kifejlesztői, viszont azt elmondták a Spiegelnek, hogy Mozart műveiben semmi máshoz nem fogható harmónia árad, ami minden élőlényre jó hatással van.

Ignobel-esélyes kutatást közölt a Journal of Theoretical Biology című tudományos közlöny: Donald Henderson, a kanadai Royal Tyrell Paleontológiai Múzeum kutatója, és Darren Naish, az angliai Porstmouth egyetemének munkatársa igazolta, hogy a zsiráfok tudnának úszni.

A nagy állatok általában jó úszók, de a zsiráf kivétel: senki nem látott még úszó zsiráfot, és több tudós úgy vélekedik, hogy ezek az állatok nem is képesek úszni. A kutatást az indította el, hogy Naish részt vett egy, a zsiráfúszásról szóló online vitában. Mivel Henderson korábbi munkáiban alkalmazott már matematikailag hűen leírt, digitális zsiráfmodelleket, a két tudós összeállt, hogy egyszer s mindenkorra eldöntsék az évszázados talányt – írja a Telegraph.

A részletes modell figyelembe vette egy felnőtt zsiráf alakját, tömegét, méretét, tüdőkapacitását, súlypontját és mozgását. A digitális zsiráfot digitális vízbe helyezve tesztelték, kiszámolva a felhajtóerőt és a zsiráfra ható egyéb erőket. A számítások ellenőrzéséhez egy lómodellt használtak kontrollnak.

A kutatók arra jutottak, hogy egy felnőtt zsiráf 2,8 méternél sekélyebb vízben még tudna gázolni, ennél mélyebb vízben viszont már úsznia kellene. Ez pedig a modell szerint sikerülne neki, bár elég rosszul. Az alakja ugyanis nem éppen úszásra termett: hosszú lábai lehúznák, emiatt a nyakát vízszintesen előre kellene nyújtania, hogy stabilizálja a nyakát, a fejét viszont ki kellene tartania a vízből, hogy kapjon levegőt.

A kényelmetlen póz mellett más nehézségek is adódnának. A lovak ügető mozdulatokkal úsznak a vízben – ahhoz hasonlóan mozognak, ahogy a szárazföldön. A zsiráfok szárazföldi mozgását viszont nem lehetne a vízben elvégezni, mert a zsiráf ügetés közben folyamatosan ingatja a nyakát. Hátrányt jelentene az is, hogy a lóénál 13 százalékkal nagyobb testfelületével nagyobb vízellenállást kellene legyőznie Ráadásul a nagy állatok lassabb izomösszehúzódásokra képesek, ezért már önmagában az is gondot okozna a zsiráfnak, hogy elég gyorsan hajtsa előre magát.

Összefoglalva, a zsiráfok tudnának úszni, de nem véletlen, hogy a szárazföldön maradnak.

A leideni egyetem kutatói Lorenza Colzato vezetésével 42 meleg és heteroszexuális nő és férfi figyelmét vizsgálták fényképek segítségével. A képek nagy négyzetek és téglalapok körvonalait ábrázolták, amelyek mindegyikében kisebb alakok tömörültek. Az emberi agy "alapbeállítása" szerint a nagyobb alakzatot fogadja be, így ha például egy téglalapokkal teli négyzetet látunk, hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy négyzetek vannak benne.

Amikor az önkénteseknek hasonló kérdéseket tettek fel a mutatott képekről, a heteroszexuális kísérleti alanyok gyorsabban válaszoltak, de többször hibáztak, mint meleg társaik, akik bár lassabban, de nagyobb pontossággal válaszoltak a kisebb formákkal kapcsolatos kérdésekre.

Ez azt sugallja, hogy a homoszexuálisok az apró részletekre éppúgy képesek fókuszálni, mint a nagyobb képre – írják a kutatók a Frontiers in Cognition című szaklapban. Szerintük ez segítheti a melegeket napi rutinjuk során felismerni mások szexuális orientációját.

Ez az első alkalom, hogy tudományos bizonyítékot sikerült találni a melegradar mechanizmusának létezésére – mondta Colzato a Daily News című amerikai lap internetes kiadása szerint.

Ezen adottságuk segítségével a homoszexuális emberek gyorsabban képesek felismerni meleg társaikat, így könnyebben találnak párt. Ezt valószínűleg annak köszönhetik, hogy elemzőbb természetűek, mint a heteroszexuálisok.

Az eddig is ismert volt az orvostudomány számára, hogy a különféle gyulladások, így a szájüregben előfordulók, különösen a fogínygyulladás, összefüggésben vannak a keringési rendellenességekkel, szív- és érrendszeri problémákkal. Azt azonban csak most mutatta ki egy nyolc éven át tartó brit kutatás, hogy a szájápolás és az infarktus kockázata között erős összefüggés van.

11 ezer skót önkéntes tesztalanyt vizsgáltak meg, akiket kikérdeztek a szájápolási szokásaikról (60 százalékuk legalább félévente látogatta a fogorvosát, és 70 százalékuk napi kétszer mosott fogat), megmérték a vérnyomásukat, vérmintát vettek tőlük, majd nyolc éven át követték, mi történik velük. A következtetések levonásakor figyelembe vették az egyes kísérleti alanyok egyéb kockázati tényezőit is a szívbetegségekre, mint a dohányzás, az elhízás, a családban előforduló szívproblémák, és az egészségtelen életmód.

Miután az összes ilyen faktort kiiktatták statisztikai módszerekkel, arra az eredményre jutottak, hogy a napi két fogmosás 70 százalékkal csökkenti az infarktus kockázatát azokhoz képest akik leginkább elhanyagolták a fogápolást. A 11 ezres mintában egyébként a nyolc év alatt 555 szívroham történt, ebből 170 volt halálos.