Beszélgetéseink nyolcvan százalékát a pletykálkodás tölti ki, legalábbis egy brit pszichológus szerint.

Nicholas Emler, a Surreyi Egyetem professzorának vizsgálataiban 300 önkéntes vett részt. A kutatások során a tudós a vizsgálati alanyokat egyebek mellett részletesen kikérdezte életmódjukról, szokásaikról. S mint kiderült, a résztvevők, ha beszédbe elegyednek ismerőseikkel, az idő négyötödében más személyeket veséznek ki - olvasható a The Daily Mail (http://www.dailymail.co.uk) brit lap online kiadásában.

A pszichológus szerint a pletykálkodásnak azonban igen fontos szerepe volt az emberré válásban, ez tette lehetővé, hogy sokkal összetettebb társadalmat alkossunk, mint a főemlősök.

"A páviánok és a csimpánzok is meglehetősen összetett csoportokat alkotnak, mivel az egyedek sokat tudnak egymásról. Mivel azonban nem képesek a beszédre, ismereteik csupán direkt megfigyeléseken alapulnak. Ezért csoportjaik létszáma legfeljebb ötven főre korlátozódik. Ami megkülönböztet minket a főemlősöktől, az a beszéd. A beszélgetés, a pletykálkodás során sokat tudhatunk meg olyan személyekről, akikkel sohasem találkoztunk. Személyesen csupán meghatározott létszámú csoportot vagyunk képesek megfigyelni. A pletyka révén azonban akár százezer személyről is szerezhetünk információt, anélkül, hogy személyesen megismernénk őket. A pletyka tehát alapvető fontosságú az emberi társadalom szempontjából" - mutatott rá Nicholas Emler professzor.

Mint kifejtette, már az őskorban is kulcsfontosságú lehetett a pletykálkodás a túlélés szempontjából, hiszen az ilyen információcsere révén könnyebben kiszűrték a tolvajokat, vagy képesek voltak kiválasztani a legmegfelelőbb személyt a törzsfőnöki tisztségre.

Ám míg a beszélgetéseink 80 százalékát pletykálkodással töltjük, ezeknek csupán 5 százaléka rosszindulatú.

A professzor meglátása szerint, noha a társadalmi sztereotípiák szerint a nők számítanak pletykafészkeknek, a férfiak kétszer annyit foglalkoznak mások kivesézésével, mint a szebbik nem képviselői.

Az emberi vércsoportok és a szúnyogok érdeklődése közötti összefüggéseket kutató tudományos kísérletek eredményeit foglalta össze a Straight Dope, arra keresve a választ, hogy miért szenvednek egyes emberek sokkal többet a szúnyogok miatt, mint mások.

Az első ilyen jellegű tanulmány még 1972-ben jelent meg a Nature tudományos folyóiratban, és azt állította, hogy a szúnyogok leggyakrabban a nullás vércsoportú embereket csípik meg, és az A vércsoport a legkevésbé vonzó számukra.

Egy japán kutatás később ezt megerősítette: 64 önkétesre engedtek rá olyan nőstény szúnyogokat, amelyeknek amputálták azt az ormányszerű szervét, amit a vérszívásra használja. Így csipkedés nélkül tudták megfigyelni, melyik tesztalanyra milyen sűrűn szállnak le a szúnyogok. Az eredmény azt mutatta, hogy a nullás vércsoportúak több mint kétszer annyi szúnyogot vonzottak, mint az A vércsoportúak.

A WHO Indiában végzett kutatása azonban azt mutatta, hogy a maláriával fertőzöttek között éppen az A vércsoportúak vannak legtöbben, akiket elvileg legkevésbé szeretnek a betegséget terjesztő szúnyogok. A kutatók szerint nincs feltétlenül ellentmondás a két jelenség között: az A vércsoportúak szervezete nehezebben védekezik a kór ellen, így kevesebb csípés is elegendő a fertőzéshez.

A laktóz a tejben található, két gyűrűből (galaktóz és glükóz) álló cukor. Felszívódás közben, a vékonybél hámjában található laktáz nevű enzim szőlőcukorra és galaktózra bontja. A laktáz egyes népcsoportoknál, egyéneknél idővel veszít az aktivitásából, ennek következtében tejfogyasztás esetében a tejcukor a bélcsatornában marad. Mivel erős ozmotikus (vizet vonzó) sajátossággal bír, a béltartalom a vérből szívott folyadékkal felhígul és hirtelen, erős hasi görcsökkel járó vizes hasmenést eredményez.

A University College London (UCL) kutatói szerint, akik vizsgálataikról a PLoS Computational Biology című internetes tudományos portálon számolnak be, valahol a Balkán középső része és Közép-Európa közötti területen alakult ki az a genetikai mutáció, amely lehetővé tette a tejcukor emésztését - olvasható a ScienceDaily (http://www.sciencedaily) honlapon.

Rövidebb életkorral számolhatnak azok a nők, akik jóval fiatalabb férfiakkal szűrik össze a levet - állapította meg a demográfiai kutatásokkal foglalkozó rostocki Max Planck Intézet. Étizedekkel ezelőtt az ilyen esetek még felettébb ritkaságszámba mentek, miközben az idősebb férfiak és jóval fiatalabb nők partneri kapcsolata társadalmilag elfogadott volt. Mára azonban megváltoztak az idők, és gyakori, hogy a partnerkapcsolatban a nő jóval idősebb.

A nők háromnegyede nem tud ellenállni a csokoládé illatának, derült ki az egyik illatszergyártó által elvégzett kutatásból.

Az interneten elvégzett felmérésből az is kiderült, hogy a nők több mint fele (61 százaléka) könnyen "hangulatba jön" egy kis csokoládétól. A válaszadók 97 százaléka mondta azt, hogy nem tud ellenállni a csokoládé csábításának, és rögtön rávetik magukat, amint egy darabka eléjük kerül.

Feltehetően a férfiak jelentős aránya is így van ezzel, de a csokiillatú női termékeket terjesztő illatszergyártónak nem volt érdeke a férfiakat vizsgálni.

A felmérést Németországban, Ausztriában és Svájcban végezték el kétezer, 18 és 35 év közötti nő megkérdezésével.

A házasságban élők nagyobb eséllyel küzdik le a rákos megbetegedést, mint az elváltak vagy a megözvegyültek - derült ki egy amerikai kutatásból. Az indianapolisi székhelyű Indianai Orvosi Iskola munkatársai Amerika-szerte elemezték a rákjegyzékeket egészen 1973-ig visszamenőleg. A vizsgálat során közel 3,8 millió betegnél vetették össze össze a családi állapotot a betegség lefutásával - írja a Cancer című szaklapban megjelent tanulmány.

Ami a betegséggel szembeni sikeres küzdelmet illeti, a házasságban élők álltak az első helyen, őket követték azok, akik mindig is egyedülállóak voltak. Náluk valamivel rosszabb esélyekkel szálltakszembe a kórral az elvált és a megözvegyült emberek. A legrosszabb kilátásuk azoknak volt, akik külön éltek partnerüktől, de nem váltak el.

A kutatók azzal magyarázták megállapításaikat, hogy a válás legyengítheti az immunrendszert, aminek következtében a szervezet fogékonyabb lesz a rák iránt. Írásukban azt javasolták, hogy a különélő rákos betegek a diagnózist követően részesüljenek egy stresszkezelő tréningben.

Amikor az ember gyerekkorában először jár az állatkertben, és meglátja a flamingókat, törvényszerűen megkérdezi a szüleit, miért állnak fél lábon azok a bazi nagy rózsaszín madarak. A szülők szintén törvényszerűen improvizálnak valami jól hangzó indokot, pedig valójában fogalmuk sincs; ahogy egészen mostanáig a tudósoknak sem volt épkézláb válaszuk a rejtélyre.

A philadelphiai Saint Joseph's University két kutatója azonban a Zoo Biology szaklapban megjelent tanulmányában azt állítja, megfejtették a titkot. Hónapokon át figyelték a helyi állatkert flamingóit, és feljegyezték, hogy a madarak teljesen véletlenszerűen választják ki, melyik lábukon állnak, és a többség eközben balra hajtja a fejét (a fejüket jobbra hajtó kisebbség viszont jellemzően az agresszívabb példányok közül került ki).

Két bizonyítatlan teória keringett a fél lábon állásról tudományos körökben, de a megfigyelés mindkettőt megcáfolta: az állatok nem a lábaik pihentetése miatt álldogálnak ilyen furán, és nem is azért, mert fél lábról gyorsabban tudnak felrepülni, ha támadás éri őket. A titok nyitja a testhőmérséklet megőrzése; erre az vezette rá a kutatókat, hogy észrevették, vízben állva sokkal többször állnak fél lábra a madarak, mint a szárazföldön. Az új elmélet szerint egyszerűen minél kisebb testfelületen próbálnak a flamingók érintkezni a hideg talajjal.

Bár a testedzés jót tesz az egészségnek, fizikai függőséghez vezethet, ha túlzásba viszik. Legalábbis erre utal, hogy egy heroin-túladagolásnál alkalmazott szer megvonási tüneteket váltott ki a korábban szélsőséges mértékben futkosó kísérleti patkányoknál - állapították meg amerikai kutatók.

A kísérletben, amelynek eredményeit a Behavioral Neuroscience című szaklapban számában ismertetik, hím és nőstény patkányok természetes aktivitását figyelték meg hetekig a Tufts Egyetem munkatársai. Az állatokat aktív és passzív csoportba osztották, majd mindkettőn belül az egyik alcsoport csak napi egy órában kapott enni, a másik viszont egész nap hozzáfért az ételhez. A kutatók ezáltal létrehozták az anorexia athletica nevű evészavar, más néven testedzésfüggőség állatmodelljét is.

A kísérlet végén az összes patkány opiát-antagonistát kapott, egy olyan szert, amelyet heroin-túladagolásnál is alkalmaznak. Az aktív patkányok ekkor a drogfüggőkhöz hasonló megvonási tüneteket mutattak, amelyek közt volt remegés, vonaglás, fogcsikorgatás. A legerősebb megvonási tüneteket azoknál az állatoknál tapasztalták, amelyek csak napi egy órára fértek hozzá az élelemhez, illetve az aktív csoporton belül is kiemelkedően sokat futottak a kerékben.

Az inaktív patkányok alig reagáltak a szerre. A kutatók feltételezik, hogy a patkányok agyának jutalmazó rendszerében ugyanolyan folyamatok zajlottak le, mint a drogfüggőkében. Mivel a mozgás az agyi jutalmazó rendszerben fontos szerepet játszó ingerületátvivő anyagok, az endorfinok és a dopamin termelődését segíti, a mértékkel folytatott testedzés beépíthető a szerfüggők kezelésébe.

Amerikai kutatók tanulmánya alátámasztja azt a közkeletű megfigyelést, hogy a visszautasítás fáj: az emberi szervezet egyik leghatásosabb saját fájdalomcsillapítója a keserű társadalmi tapasztalatok során is szerepet kap.

A Los Angeles-i UCLA egyetem kutatói a fizikai fájdalommal összefüggésbe hozható ópioid receptor gén (OPRM1) változatainak előfordulását és szerepét vizsgálták. Megállapították, hogy a ritkább génváltozatot hordozó emberek, akik érzékenyebben reagálnak a fizikai fájdalomra, egyúttal érzékenyebben válaszolnak a szociális jellegű elutasításokra is, agyuk több stresszre utaló jelet mutat, mint azoké, akik a gén gyakoribb változatával élnek.

A tanulmányhoz 122 embertől vettek nyálmintát, amelyből megállapították, hogy az OPRM1 gén melyik változatát hordozzák. Ezután kérdőívvel kérdezték ki őket arról, miként reagálnak a visszautasításra, például olyan jellegű hatásokra, hogy valaki nem kíván szólni hozzájuk.

A következő vizsgálati szakaszban funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel (fMRI) jelenítették meg az agyi aktivitásukat, miközben virtuális labdajátékot játszott az önkéntes. A résztvevők úgy tudták, két másik játékossal labdáznak interneten keresztül, ám valójában a számítógép volt a partnerük. A játék egy meghatározott pontján a partner nem dobott több labdát a vizsgált személynek.

A pszichológusok megfigyelték, hogy a visszautasítás után azok agyában jelentkeztek inkább a stressz jelei, akik az OPRM1 gén ritkább változatát hordozták, és akik érzékenyebbek voltak a fizikai fájdalomra is. A kutatók szerint a megállapítás alátámasztja a szociális elfogadottság érzetének fontosságát, amely a korai társadalmakban életmentő lehetett.

Az egyedülálló nők vonzóbbnak találják azokat a férfiakat, akik már kapcsolatban élnek, derül ki egy amerikai vizsgálat eredményéből.

Az Oklahoma Egyetem kutatói a vizsgálatban részt vevő nőknek és férfiaknak átlagosan kinéző ellenkező neműek képeit mutatták meg. Minden másodiknak azt mondták, hogy a képen látható személy egyedülálló, a többieknek pedig azt, hogy kapcsolatban él, írja a Telegraph.

A nők kilencven százaléka érdeklődött az adott személy iránt, ha kapcsolatban élt, míg csak ötvenkilenc százalék, amennyiben ugyanaz a férfi még szabad volt. "Ez a felfedezés arra utal, hogy az egyedülálló nők sokkal inkább vágynak egy számukra kevésbé elérhető férfi meghódítására" - összegezte Dr. Melissa Burkley és Jessica Parker a vizsgálatukat.

A férfiak esetében nem találtak jelentős eltérést.

A rendszeres sörivás a csontritkulás kialakulása ellen hat, bizonyították be spanyol kutatók a Nutrition című szaklapban megjelent tanulmányukban. A tudósok 1700 középkorú nőt kérdeztek ki a sörivási szokásaikról, majd ultrahangos felvételeket készítettek kezeikről. A csontritkulás a menopauza után levő nőknél alakul ki leggyakrabban, és a kézfejben levő csontokon lehet először észrevenni a tüneteket, ezért alakították így ki a tesztcsoportot. A statisztika azt mutatta, hogy azoknak az alanyoknál, akik napi átlagban fél liter sört fogyasztottak, látványosan erősebbek voltak a csontjaik, mint akik egyáltalán nem ittak. Viszont a fél liternél többet fogyasztóknál nem mutatkozott további javulás a csontszerkezetben, vagyis már aránylag kis mennyiségű sör is kifejti a csontvédő hatást.

A kutatók szerint a sörben található nagy mennyiségű szilícium (ami a csontok egyik alapvető építőanyaga), illetve fitoösztrogén vegyületek (növényi eredetű ösztrogének) segítenek a csontokat egészségesen tartani, és megelőzni az oszteoporózist, amikor a csontok szerkezete egyre ritkább lesz, így kisebb külső behatásra is eltörnek. A spanyol kutatók szerint a sör a tipikus nyugati étrendben az egyik legfontosabb szilíciumforrás, és már kis mennyislgben is nagy segítséget nyújthat csontjaink egészségének megvédésében.

Bevásárlás előtt jobb, ha nem nassolunk csokoládét vagy más édességet, mert ilyenkor hajlamosabbak vagyunk magasabb árat fizetni - ezt első ízben sikerült bizonyítani német kutatóknak.

A friedrichshaveni egyetem marketingkutatói vizsgálatukat egy láncreakcióra alapozták, amelyet a glükóz (szőlőcukor) indít el. A glükóz inzulintermeléshez vezet, amely a triptofán nevű hírvivő molekulát aktiválja. Ez az agy jutalomközpontjában szerotonin, az úgynevezett boldogsághormon elválasztásához vezet.

A kísérlet során a résztvevőknek 80 gramm glükózt tartalmazó vizet kellett inniuk. Az egyik kontrollcsoport csak vizet kapott, a másik semmit. Ezt követően alapvető fogyasztási cikkeket tettek eléjük. Meg kellett mondaniuk, mennyire tartják reálisnak az azokon szereplő árakat. Ha nem voltak elégedettek, javasolniuk kellett egy számukra megfelelő árat.

A cukros vizet ivó csoport sokkal gyakrabban találta reálisnak a javasolt árat. Ezen felül árjavaslatai is felülmúlták a kontrollcsoportokéit. Még a kutatókat is meglepte, hogy sejtésük ilyen egyértelműen beigazolódott, de még korai lenne olyan következtetéseket levonni, hogy egy cukros kávé elfogyasztása ártárgyalás során, vagy a szupermarket bejáratánál elhelyezett ingyenes csokiszeletek rábeszélik a vásárlót a drágább termékekre. A pontos hatásmechanizmusok megismerése még egy darabig foglalkoztatni fogja a tudományt.

Frizuránk túl gyakori fésülése hajhulláshoz vezet, állítja izraeli bőrgyógyászok tanulmánya.

A vizsgálat során 14 nő jegyezte fel fésülködési szokásait és azt, mennyi hajszáluk hullott ki aznap. A jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói megállapították, hogy akik többet fésülködtek, több hajukat veszítették el.

"A naponta kétszer fésülködő nők háromszor több hajszálat veszítettek, mint azok, akik egy nap egyszer fésülködtek" - idézi Alexander Kirdman kutatásvezetőt a lap.

"Meglepett az eredmény, mert orvosi körökben úgy vélik, hogy a fésülködés javítja a vérkeringést, ezáltal csökkenti a hajhullást" - tette hozzá Kirdman, akinek tanulmánya nemrégiben jelent meg a Journal of Dermatological Treatment című szakfolyóiratban.

A férfiak átlagosan napi negyvenhárom percet töltenek tíz különböző nő adottságainak a feltérképezésével, derült ki egy Nagy-Britanniában készített felmérésből. „Nem újdonság, hogy a férfiak megnézik a nőket, de érdekes volt megtudni, hogy egészen pontosan mennyi ideig legeltetik a szemüket a lányokon” - mondta Mark Ireland a felmérést készítő Kodak Lens Vision Centres szóvivője.

Mindenki tudja, hogy a pénzfeldobás hosszú távon garantáltan 50-50 százalékos arányban ad fej, illetve írás eredményt. A Stanford Egyetem kutatói azonban hosszú kutatómunkával rájöttek, hogy mégsem tökéletesen véletlenszerű a játék, az eredményt befolyásolja, hogy a dobás pillanatában az érme melyik oldala néz felfelé.

A tudósok a pörgő érme pályájának leírásához építettek egy pénzfeldobó gépet, majd a dobásokat nagy sebességű kamerával rögzítették, és elemezték a mozgás fizikáját, az érmére ható erőket. Az eredmények birtokában képesek voltak úgy beállítani a gépet, hogy az százból százszor fejet dobjon. Az emberi dobásoknál ennél bonyolultabb a helyzet, hiszen kézzel szinte lehetetlen a géphez hasonlóan mindig pontosan ugyanolyan erővel és irányban feldobni az érmét. (Egyébként meg lehet csinálni, elképesztő kézügyesség és gyakorlat kell hozzá, de egyes bűvészek, mint például a Stanford kutatásában is részt vevő Persi Diaconis, képesek rá.) Ettől függetlenül a statisztika azt mutatta, hogy nem teljesen véletlenszerű az eredmény a kézi dobásoknál sem: a várt 50 helyett 51 százalékban fogja azt az oldalát mutatni az érme, ami a dobás pillanatában felül volt.

Azt a lehetőséget is kizárták a kutatók, hogy az eredményeket az érme kiegyensúlyozatlansága okozza (a fej és az írás oldalán más a vésés, így az érme tömegközéppontja nem tökéletesen középen van): készítettek egy speciális érmét, aminek az egyik oldala fából, a másik fémből volt, és ezzel is ugyanolyan eredményeket adott a kísérlet.

A Washington Postnak adott nyilatkozatában a kutatás vezetője, Susan Holmes megnyugtatott mindenkit, hogy nem kell a focimeccseken új módszert bevezetni a kezdőrúgás eldöntéséhez, csak a csapatkapitányoknak nem szabad látni a bíró kezét, amikor feldobja a pénzt - hiszen csak akkor lehet kihasználni az eredmény enyhe asszimetriáját, ha biztosan tudjuk, melyik oldalát mutatta felfelé az érme a dobáskor.

Sértetlenül visszatért a Földre az angol cheddar sajt, amit a holdra szállás 40. évfordulója alkalmából juttattak fel a világűrbe. A nyugat-angliai sajtkészítők hőlégballonnal küldték fel a sajtot, de a héliummal töltött léggömb kipukkadt, és a globális helyzetjelző rendszer is elromlott. A sajt egy kertben ért földet, és a megtalálója szerda este bevitte a közeli rendőrőrsre.

Brit sajtkészítők Somerset városában azzal ünnepelték meg a holdraszállás 40. évfordulóját, hogy megkíséreltek az emberiség történetében először egy szelet sajtot (egészen pontosan 30 deka cheddart) az űrbe juttatni. Ehhez egy meteorológiai ballont használtak, ami képes az atmoszféra legfelső rétegeiig eljutni. A ballonra szerelt gps-adó azonban valahol 30 km magasságban elromlott, így most senki nem tudja, eljut-e a sajt az űrbe, és ha visszatér, hol fog földet érni.

Az állami szerencsejátékat szervező brit hivatal, a National Lottery finanszírozta a kutatást, ami azt volt hivatott kideríteni, pontosan mennyire feledékenyek az emberek. A kutatók rámutattak, hogy a mai felgyorsult világban, amikor ezernyi kütyüvel és berendezéssel vesszük körül magunkat, sokkal több dolgot kell(ene) észben tartanunk, mint akár pár évtizeddel ezelőtt – és ez nem mindig sikerül.

A 2000 tesztalany részvételével lezajlott kutatás azt mutatta, hogy egy ember napi átlagban három dolgot felejt el. A nők memóriája jobb, az ő átlaguk napi 2,5, a férfiaké pedig 3,5. A tesztalanyok negyede vallotta be, hogy feledkezett már el fontos találkozóról, ötödük randevúról, tizedük felejtette már el a barátai gyerekeinek nevét, hat százalék pedig a partnere születésnapját, illetve a saját házassági évfordulóját.

A legtöbbször elfelejtett dolgok toplistáját a tea vezeti (elvégre angolok voltak a tesztalanyok), pontosabban az, ikor az ember megfeledkezik arról, hogy a tea még forró, és jól megégeti a száját. A második a közismert „hová is tettem a kulcsaimat?" szituáció, a harmadik pedig az a tipikus élethelyzet, amikor az ember áll a bolt közepén, és nem tudja, miért is indult el vásárolni. Előkelő helyen végzett még a telefon fel nem töltése, a „hol is parkoltam le a kocsit?", illetve az elfogyott vécépaír-guriga lecserélése. A top25-ös lista további tagjaiért erre tessék.

Egy kiterjedt New York-i egészségügyi hálózatban az orvosok több mint 40 százaléka negatívan viszonyult az elhízott páciensekhez, többségük roppant kellemetlennek érezte kezelésüket - állítja egy frissen közzétett tanulmány.

Egyre több, becslések szerint akár minden harmadik amerikai elhízott. Ez azt jelenti, hogy testtömegindexük (tömegük és méterben mért magasságuk négyzetének aránya) meghaladja a 30-at. A New York-i Egyetem orvosi karának kutatói Melanie Jay vezetésével 400 gyerekgyógyász, belgyógyász és pszichiáter kollégájukat kérdezték ki arról, hogy miként viszonyulnak elhízott pácienseikhez.

A felmérésben részt vevő orvosok 56 százaléka érezte felkészültnek magát az elhízás kezelésére, és 46 százalékuk vélte sikeresnek magát ezen a területen. A gyerekgyógyászok inkább pozitívnak bizonyultak, a pszichiáterek pedig kevéssé negatívnak az általuk alkalmazott kezelés várható eredményét illetően a belgyógyászokhoz képest. A fiatalabb orvosok inkább reménykedtek a kedvező kimenetelben, mint a már régebben praktizáló kollégáik.

A BMC Health Services Research című szaklapban megjelent tanulmány szerint a különbséget egyebek közt az okozhatja, hogy a frissen végzettek elfogadják: szerényebb súlycsökkenés is sikernek számít.

A versenylovak a zsokéknak köszönhetik, hogy ma gyorsabbak, mint száz éve. Lovasuk guggoló tartása révén ugyanis jóval kevesebb energiát kell felhasználniuk, mint korábban - derítették ki brit kutatók.

Míg azelőtt a zsokék többnyire egyenesen ülték meg lovaikat a lóversenyeken, és nem volt egységes lovaglóstílus, a XX. század elején elterjedt a ma is alkalmazott tartásforma. Ezzel egyidőben a lovak ideje is javult. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mai lovak gyorsabbak lennének - írja Thilo Pfau, a Londoni Egyetem kutatója a Science című tudományos folyóiratban. Sokkal inkább a zsokék azok, akik célzott, mozdulataikkal tehermentesítik a lovakat.

Pfau és kollégái ló és lovas mozgásáról gyorsulásérzékelők segítségével készítettek képet. Kiderült, hogy a két mozgásciklus nem követi egymást. Ezt úgy lehet elképzelni, hogyha mondjuk homokzsákokat kötnénk a lóra, azokat minden egyes lépéssel fel kéne gyorsítania és lelassítania. Az erre felhasznált energia pedig csökkentené a sebességét. A zsoké azonban aktív mozgása révén kompenzálja ezt a hatást, így a lónak csupán a súlyát kell tartania, a mozgásába azonban nem kell plusz energiát fektetnie. A jó zsokék még túl is kompenzálták a mozgást - ebben az esetben hátasuk még gyorsabbnak bizonyult, mint nélkülük.

A világ egyik legnagyobb édesipari cége, a Barry Callebaut zürichi laboratóriumában a kutatók megtalálták a csokoládégyártás Szent Grálját: a csokit, ami nem olvad meg az emberi kéz melegétől. Ráadásul még diétás is, az átlagos csokoládé kalóriatartalmának tizede van benne. És az eddigi összes kóstoló megesküszik rá, hogy az ízén ezt nem lehet megérezni.

A csokiszeletek általában 30 fokig bírják a meleget, utána megolvadnak, ez pedig a gyártók szerint az egyik legfőbb akadálya, hogy a termékeik jobban elterjedjenek Afrika és Ázsia melegebb vidékein. A Vulcano kódnév alatt, a legszigorúbb titoktartás mellett fejlesztett új csoki azonban 55 fokig hőálló, ami azt jelenti, hogy nem nem olvad meg kézben tartva sem. Sőt, valójában a szájban sem, csak a nyálban található enzimek és a nedvesség bontják szét.

A kutatásban részt vevő egyik tudós, Simone Cantz elárulta a Guardian újságírójának, hogy a nagy áttörés valójában véletlen volt, egy egészen más projekten dolgoztak, aminek egy melléktermékénél figyeltek fel a különleges tulajdonságokra. A hőálló csoki a tervek szerint két év múlva kerül a boltokba.

Az amerikai Hershey édesipari cég egyébként már a 40-es években kísérletezett hőálló csokoládé előállításával, sikerült is nekik, de az eredmény ehetetlenül kemény lett.

Az átlagosnál alacsonyabb intelligenciahányados is hajlamosít a szív- és érrendszeri betegségekre - állapították meg brit kutatók. Ebből levonják a következtetést, hogy az egészségvédő kampányokat közérthetőbbé kell tenni.

Az orvosok csaknem 4300, egykori amerikai katona vizsgálata alapján derítették ki, hogy az alacsony IQ a szívbetegségek több mint 20 százalékáért felel. A tanulmány a European Heart Journalban jelent meg. A szakemberek számára eddig is ismert volt, hogy az alacsonyabb jövedelműek és kevésbé iskolázottak közül többen halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben. Amikor azonban külön-külön vizsgálták az IQ-t és 9 másik szívbetegségi kockázati tényezőt, kiderült, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozók halandósága közötti különbség 23 százalékát egyedül az intelligenciahányados is megmagyarázza.

A kutatók ebből levonják a következtetést, hogy sokkal egyszerűbben kellene reklámozni az egészséges életmódot, a helyes táplálkozást, a mozgást és a dohányzás ártalmait.

Amit egy svéd tanulmányra hivatkozva korábban már megírtunk, most ausztrál kutatók is megerősítették: a magasabb emberek több fizetést kapnak. Az Economic Recordban nemrég megjelent felmérés szerint a magasabb termetűekről általában azt feltételezik, hogy intelligensebbek és befolyásosabbak. „Egy 183 centiméter magas férfi évente átlagosan 950 dollárral keres többet, mint egy 178 centiméteres” – közölte Andrew Leigh, az ausztrál National University közgazdásza, a tanulmány társszerzője. „Pedig nem kedvesebbek, és nem is csinosabbak, mint a többiek. Semmivel sem jobbak, csak éppen a társadalom von köréjük glóriát” – tette hozzá Arianne Cohen, a tanulmány másik szerzője.

Hasonló eredményt jeleztek amerikai és angliai felmérések is. A magasság fontosabb tényező a bevételeknél, mint a munkavállaló neme, ráadásul a korral nem csökken a testmagasság jelentősége – írja a Yahoo!News. Egy harmincéves pályafutást vizsgálva a magas emberek kereseti előnye százezrekre rúghat. A tanulmányokból kiderül, hogy a magasság önbizalmat ad, és sikerre viheti az embert: mások jobban respektálják, még ha természetesen vannak is kivételek. A magasakat gyakran választják vezetőnek, már gyerekkorukban vezető szerephez juthatnak, mert a többi gyerek úgy tekint rájuk, mint egy náluk idősebbre.

Az amerikai férfiak jelenlegi átlagmagassága 175 centiméter, a nőké 162 centiméter. Száz év távlatában az Egyesült Államoknak nem volt átlagmagasság alatti elnöke; az utolsó, aki 170 centiméteres magasságával az utóbbiak közé tartozott, a 25. elnök (1897-1901), William McKinley volt, akit a sajtó „kisfiúnak” csúfolt. „Amikor az ember a vadonban élt, ugyancsak a magas társaikat választották vezetőnek, mert úgy gondolták, hogy azok jobban meg tudják védeni őket. És bár ez évezredekkel ezelőtt történt, pszichológusok szerint az ősi minta a mai felfogásunkban is működik még” – magyarázta Timothy Judge, a Floridai Egyetem professzora, aki az amerikai és angliai kutatásokat irányította.

Richard Stephens kutatásvezető úgy véli, a NeuroReport című szakfolyóiratban közzétett tanulmányuk magyarázatot ad rá, miért olyan elterjedt a káromkodás mindenütt a világon - írják a brit Telegraph vasárnapi számában. A pszichológus szerint a szitkozódás azért alakult ki, hogy emelje az agresszió szintjét és csökkentse a fájdalmat, így korai elődünk gyorsabban elszaladhatott vagy erőteljesebben küzdhetett, ha megtámadták.

A kutatók 64 önkéntes egyetemistát kértek fel egy tesztre, amelyben kezüket olyan sokáig kellett jeges vízben tartaniuk, ameddig csak bírták, miközben tetszésük szerint szitkozódhattak. Ezután úgy ismételték meg a vizsgálatot, hogy miközben a résztvevők eltűrték a fájdalmat, csak nem durva szavakat ejthettek ki, melyeket például egy asztal leírásánál használnának.

Azok az önkéntesek, akik káromkodtak, átlagosan negyven másodperccel tovább tartották kezüket a jeges vízben. Amikor értékelniük kellett fájdalmuk mértékét, ugyanez a csoport kisebb fájdalomról számolt be. A kutatók a tesztalanyok szívritmusát is mérték: káromkodás közben jobban emelkedett. Stephens elmondta, hogy saját élményei indították a kutatás elvégzésére. „Amikor a feleségem a lányunkat szülte, szükségét érezte a durva szavaknak, de nem győzött elnézést kérni utána. A szülésznő ekkor elmondta, hogy hozzászoktak a szülőszobában az effajta beszédhez. Ez elgondolkodtatott” – fogalmazott a tudós.

Az oxfordi egyetem kutatói vadon élő madarakon és háziszárnyasokon már mérésekkel is alátámasztották a teóriájukat, amit az emberre is érvényesnek tartanak: minél kevésbé vonzó egy férfi, annál több hímivarsejtet termel, és használ el egy aktus alatt. Az American Naturalist című szakfolyúiratban ismertetett elmélet szerint ennek genetikai okai vannak: a vonzóbb férfiaknak több esélyük van beteljesíteni az evolúciós küldetésüket, azaz párt találni és szaporodni. Ezért a szervezetük spórol a spermával, hogy minél több nőt tudjanak sikeresen teherbe ejteni. A csúnya férfiaknál viszont, mivel kevesebb nővel tudnak lefeküdni, éppen fordított ez a mechanizmus: ők igyekeznek minél több hímivarsejtet elhasználni minden egyes aktus alkalmával. A kevésbé vonzó férfiak tehát termékenyebbek egyetlen nő szempontjából tekintve, a jóképűek viszont úgy maximalizálják az esélyiket az utódnemzésre, hogy igyekeznek beosztani azt az anyagot, ami van.

A kutatók hozzáteszik, hogy az állatok esetében ugyan egyértelműen megfigyelhető ez a jelenség, az embereknél azonban bonyolultabb meghatározni azt, hogy melyik férfi vonzó egy nő számára, hiszen egy sok kulturális és civilizációs tényező is megjelenik a biológiaiak mellett. Ettől függetlenül a tudósok tartják, hogy az ősidőktől örökölt biológiai programozásunk eredménye még ma is megfigyelhető.

Német és svéd kutatók egy közös projekt keretében húszezer férfi és nő súlyát, derék- és csípőbőségét mérték meg, és vetették össze a kettő közti arányokat a tesztalanyok alkoholfogyasztási szokásaival. A European Journal of Clinical Nutrition című szaklapban ismertetett eredmények azt mutatták, hogy akik sok sört isznak, azok átlagban több súlyfelesleggel küszködnek (ez logikus is, hiszen egy korsó sör nagyjából 200 kalóriát tartalmaz). Viszont a statisztika nem mutatott ki a sörivóknál az atlagostól eltérő arányt a derék és a csípő körmérete között (ez a nagy has egzakt, tudományos megfogalmazása). Ez pedig azt bizonyítja, hogy sörhas nem létezik, illetve nem a sör okozza, hanem valószínűleg genetikai hajlam miatt rakódik le egyeseken a súlyfelesleg hastájékon.

A kutatók hozzáteszik azt is, hogy a sörhas kifejezés egyébként sem korrekt, hiszen a borban duplaannyi kalória van mint a sörben. Tehát azonos mennyiségű bor elfogyasztása kétszer annyi kalória bevitelét eredményezi, így ha kiszúrtak velünk a gének, és hajlamosak vagyunk sörhasat ereszteni, azt bortól előbb fogjuk megtenni, mint sörtől.

Hatékonyan pótolja a sportoláskor elveszített folyadékmennyiséget a testedzés után elfogyasztott sör, a benne található antioxidánsok pedig csökkentik a testedzés következtében fellépő izomlázat és fáradtságot - állapította meg egy spanyol tanulmány, amelyet egy alicantei sportegészségügyi konferencián ismertettek.

A sörben lévő növényi eredetű antioxidánsok a szabadgyökök ellen hatnak. Vitaminok, ásványi anyagok és szénhidrátok is találhatók benne, ami - mérsékelt fogyasztás esetén - a felnőttek szervezetében segít a sportolóknak a testedzés utáni hormonális- és immunanyagcsere helyreállításában - írják a tanulmány szerzői, a barcelonai és a granadai egyetem kutatói.

A vízzel összehasonlítva a sör folyadékpótló szerepével kapcsolatban semmi olyan szempont nem merült fel, ami fogyasztását ellenjavallná - jelentette ki Manuel Castillo-Garzón, a granadai egyetem sportorvosprofesszora. Juan Antonio Corbalán volt profi kosárlabda-játékos, sportfiziológiai orvosspecialista szerint alkoholtartalma ellenére a sör - ha ésszel fogyasztják - bármelyik sportág sportolója számára kitűnő ital.

A spanyolországi kísérletben 16 személy vett részt, akiket két alkalommal vetettek alá hatvanperces, fárasztó edzésnek, izzasztó időjárási viszonyok mellett. A résztvevők két-három kilogrammot veszítettek a testsúlyukból, mindenekelőtt vizet; egyik edzésen a folyadék pótlására csak vizet kaptak, a másikon a kapott folyadék kétharmada sör volt, a többi víz - mondta el Manuel Castillo-Garzón orvosifiziológia-professzor.

A nap szava a hónaljizzadság-minta, a Düsseldorfi Egyetem kutatói Bettina Pause vezetésével ilyeneket vettek 49 hallgatótól. Pause és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy a vizsgadrukk milyen hatással van a verejtékezésre – írja a New Scientist.

Az izzadságmintákat egy órával azelőtt vették, hogy a hallgatók szóbeli vizsgát tettek volna, és megismételték a mintavételt, amikor a diákok nyugodtabb körülmények között tanultak. Ezután egy másik csapat hallgatóval megszagoltatták a mintákat, miközben az agyműködésüket figyelték. A diákok szagra nem tudtak különbséget tenni a minták között, de az agyműködésük eltért a vizsga előtt vett izzadságminták esetében: szociális és emocionális szempontból fontos agyterületek aktiválódtak, olyanok, amelyek az empátiaérzésért felelnek. Vagyis a vizsgadrukkos verejtéket szaglók együttéreztek a vizsgázókkal, még ha nem is tudatosan.

A kutatás konklúziója szerint az aggodalom hatására olyan vegyületek termelődnek az izzadságmirigyekben, amelyek hasonló érzéseket keltenek másokban. Ez lehetővé teszi, hogy a félelem gyorsan terjedjen egy csoporton belül, és a csoport hamarabb menekülhessen a veszély elől.

A csótányok is elhízhatnak az egészségtelen étrendtől, sőt szaporodási hajlandóságuk is romlik – írja a LiveScience. Patricia Moore, az Exeteri Egyetem munkatársa évtizedes kutatási programja részeként azt tanulmányozta, hogyan változnak a nőstény csótányok párzási szokásai étrendjüktől, különösen fiatalkori étkezésüktől függően. „Korábban is tudtuk, hogy felnőttként fogyasztott ételeik befolyásolják szaporodási döntéseiket. Azt azonban most vizsgáltuk először, hogy a fiatalkori táplálkozás hogyan módosítja a viselkedésüket" – mondta Moore.

A napi szexuális érintkezés javítja az ondósejtek minőségét, ezt a szempontot figyelembe kell venni azoknak a pároknak, akik gyermeket akarnak vállalni, derült ki egy ausztrál kutatásból

A mai napig vitatkoznak a szakemberek arról, hogy a peteérést megelőző napokban önmegtartóztatást kell-e gyakorolniuk a férfiaknak, vagy sem, ha növelni akarják a teherbeesés esélyeit. Helytelen az önmegtartóztatás, bizonyította vizsgálatával David Greening, a sydneyi meddőségi központ kutatója, aki eredményeiről az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság amszterdami kongresszusán számolt be kedden.