A Journal of Consumer Research című szaklapban jelent meg a University of Maryland egyetem kutatóinak tanulmánya arról, hogy hogyan változtatja meg a vásárlási szokásokat az, hogy mekkora címletű bankjegyekben tartjuk a pénzünket.

A kísérletben részt vevő 89 egyetemista egy-egy dollárt kapott, és választhattak, hogy megtartják a pénzt, vagy édességet vesznek rajta. Az egydollárossal kifizetett tesztalanyok 26 százaléka költötte el a pénzét, míg azok közül, akik négy negyeddolláros érmét kaptak, 63 százalék.

A kísérletet Kínában is megismételték, 150 háziasszony kapott vagy egy százjüanos bankjegyet, vagy kisebb címletekben ennek megfelelő összeget. Itt az aprópénz több mint 90 százaléknyian elköltötték, míg a nagy címletet csak 80 százalék.

A kutatók „what the hell" (nagyjából: egye fene) effektnek nevezték el a pszichológiai jelenséget: a nagy címletű pénz nagy értéket képvisel számunkra, és tudat alatt ódzkodunk a felbontásától, de ha egyszer más felváltottuk, ez a gát átszakad, és könnyen búcsút mondunk az aprónak, még akkor is, ha az összesen ér annyit, mint a nagyobb bankjegy.

Ezúton üzenjük a leendő miniszterelnöknek, hogy ha a belső piacot fellendítő, fogyasztásélénkítő programot tervez, kezdje azzal, hogy kötelezővé teszi a fizetések tízforintosokban való kiadását.

A nők a menstruáció előtti másfél hétben ötletszerű vásárolgatásba kezdenek, ezzel védekezve a hormonális változások okozta depresszió ellen - állítják brit kutatók. Karen Pine, a Hertfordshire-i Egyetem professzora munkatársaival 443 nőt faggatott ki vásárlási szokásairól. A megkérdezettek közül 153-an a menstruációs ciklus későbbi fázisában voltak, mint a többi válaszadó, és mint kiderült, kevésbé voltak képesek kontrollálni vásárlásaikat - olvasható a Daily Telegraph online kiadásában.

„Közvetlenül a menzesz előtt a nők kevésbé tudtak úrrá lenni költekezési hajlamaikon, ezek a vásárlások sokkal ötletszerűbbek és sokkal nagyobb összegűek voltak, mint a hónap többi részén” - emelte ki Pine. A tudós szerint ez a költekezés válaszreakció lehet a nők felfokozott érzelmeire „Agyonhajszoltnak vagy depressziósnak érzik magukat, és azért indulnak el vásárolgatni, hogy felvidítsák valamivel magukat” magyarázta a kutató. A Hertfordshire-i Egyetem kutatói vizsgálataikról a Brit Pszichológiai Társaság konferenciáján számolnak be.

Az American Association of Endodontists amerikai fogorvosszövetség megbízásából készült felmérés beigazolta a szakma legfőbb aggodalmát: az emberek félnek a fogászati kezeléstől, és ezért nem is járnak fogorvoshoz.

A tesztben részt vevők 80 százaléka vallotta be, hogy retteg a fogorvostól. A leggyakoribb indok a fájdalom volt, a legfélelmetesebbnek tartott procedúra pedig a gyökérkezelés. Ironikus módon azok az emberek, akik már megtapasztalták a gyökérkezelést, sokkal kisebb arányban félnek tőle, mint akik csak hallottak róla.

A nyolcvan százalékos arány kiemelkedően a legmagasabb eredmény volt. Összehasonlításképpen, a „viharban repülőre ülni" opciónál csak 57 százalék vallotta be, hogy félne a dologtól. Érdekes adat még, hogy a válaszadók 42 százaléka fél a nyilvános szerepléstől.

Egy brit matematikus azt állítja, hogy egy általa kidolgozott képlet segítségével 94 százalékos pontossággal meg tudja mondani egy házaspárról, együtt marad-e élete végéig.

James Murray, az Oxfordi Egyetem professzora 700 pár életét követte 12 éven át. Miután egybekeltek, a matematikus munkacsapata filmre vette a párokat, amint megadott témákról, többek között szexről és pénzről beszélgettek. Ha humor is vegyült a beszélgetésekbe, akkor pluszpontokat kapott az adott házasság, ha düh vagy meghátrálás, akkor mínuszt. Minél magasabb volt a pontszám, annál nagyobb esélyt adott a professzor annak, hogy az adott házasság kiállja az idő próbáját.

Murray megbecsülte, hogy a 700 pár közül ki fog elválni, és 94 százalékban igaza lett. A 6 százalékot azok a párok okozták, akikről a professzor azt gondolta, boldogtalanul is együtt maradnak, de végül mégis elváltak.

A nyomdai technológiákkal foglalkozó U.S. Ink Corp. amerikai cég kutatói mutatták be a világ első ízesített újsághirdetését. A Taste-It Note-nak nevezett technológiával készített hirdetéseket egyszerűen meg kell nyalni az újságpapíron, hogy az ember érezze a hirdetett termék ízét. A cégnek még akadnak apróbb problémái a hirdetésnyalogatás tökéletesen higénikussá tételével, de az első teszt (amiben meghökkentően sokan, 1,5 millióan vettek részt) eredménye szerint a kóstolók 59 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesen megvenné a hirdetett terméket.

Brit kutatók az Archives of Sexual Behavior szakfolyóiratban közölték nagyszabású kísérletsorozatuk eredményét: a férfiaknak átlagosan 8,2 másodpercnyi szemkontaktus kell ahhoz, hogy első látásra beleszeressenek egy nőbe.

A tesztalanyoknak (115 egyetemista, akik nem tudták, milyen kísérletben vesznek részt) modellekkel kellett beszélgetni, miközben a szemmozgásukat nagy pontosságú rejtett kamerákkal követték a tudósok. A rövid beszélgetések után osztályozni kellett a partner külsejét. Az eredmények elemzése azt mutatta, hogy átlagosan 8,2 másodpercig néztek a férfiak azoknak a nőknek a szemébe, akiket gyönyörűnek tartottak, míg a kevésbé vonzóaknál 4,5 másodperc volt az átlag.

Ezt a nyolc másodperces időt tartják a „szerelem első látásra" határának a kutatók, ám ez csak a férfiakra érvényes. A női tesztalanyoknál egyelőre nem sikerült hasonló összefüggésekre bukkanni; ők ugyanannyi ideig néztek a vonzónak tartott férfiakra, mint a csúnyákra. Náluk más, bonyolultabb folyamatok mutathatják ki a vonzalmat, mint a férfiaknál.

Éppen egy éve számoltunk be a japán űrkutatási hivatal nagyszabású alsónemű-projektjének első lépéseiről. A nanotechnológiával készült, nedvszívó, öntisztító, szagelszívó, antibakteriális anyagú alsóneműk most a tesztelés újabb fázisába léptek.

Koichi Wataka, a nemzetközi űrállomás japán lakója már egy továbbfejlesztett verziót visel a szkafandere alatt, ami hét napig marad teljesen szagtalan, higénikus és kényelmes. Plusz, nem elhanyagolható módon, még tűzálló is. Wakata zoknija, alsónadrágja és pólója az asztronauta beszámolói szerint remekül szellőzik, és tökéletesen felszívja az izzadságot.

Az űrállomás lakói egyébként három napig viselnek egy váltás ruhát.

A Personality and Individual Differences című pszichológiai szakfolyóiratban jelent meg a University of Edinburgh egyetem kutatócsoportjának tanulmánya arról, hogy a nők tudat alatt a nagy pupillájú férfiakhoz vonzódnak. A pupilla a mindenkori fényviszonyokhoz alkalmazkodva az eredeti mérete tízszeresére is képes kitágulni, de hasonlóan reagál a szexuális izgalomra, vagy erős érzelmi hatásra is.

A skót kutatók kísérletei, amelyekben a tesztalany hölgyeknek férfiak fotóit kellett osztályozniuk, azt igazolták, hogy a méret a lényeg: a nők általában vonzóbbnak tartják a nagy pupillájú férfiakat, mint azokat, akinek közepes, vagy kicsi. A kutatás azt is megmutatta, hogy a nagy pupillához való vonzódás azoknál a nőknél a legerősebb, akik a menstruációs ciklusukban éppen a termékeny napoknál tartanak, és gyengébb azoknál, akik hormonális fogamzásgátlót használnak. Szintén kiugró vonzalmat állapítottak meg a nagy pupillák iránt azoknál a nőknél, akik saját bevallásuk szerint a rosszfiú-típusú, agresszív, erős férfitípushoz vonzódnak.

A humor evolúciós jelentőségét kutató kísérleteinek részeként egy stand up comedy klub fellépőivel végeztetett el személyiségfelmérő teszteket Gil Greengross, a University of New Mexico antropológusa. Összesen 31 humorista töltötte ki a teszteket (28 férfi volt közülük), az eredményeket pedig 400 egyetemistáéval vetette össze, hogy kiderüljön, miben térnek el a vicces emberek az átlagtól.

Az teszt meglepő módon azt mutatta, hogy a humoristák zárkózottabbak és visszahúzódóbb személyiségek a színpadon kívül, mint az átlagember. „A színpad megadja nekik a lehetőséget, hogy rövid időre egészen más emberré váljanak, de a mindennapokban egészen más személyiségjegyek jellemzők rájuk" - kommentálta Greengross az eredményt. Az is kiderült, hogy nem véletlen a férfiak felülreprezentáltsága a humoristák között: a kutatás szerint a nézők (legyenek bármilyen neműek) átlagosan többet nevetnek egy férfi előadón, mint egy nőn.

Az MRC Social and Public Health Sciences Unit alapítvány skót kutatói Dr. David Batty vezetésével egy nagyszabású kutatásban arra keresték a választ, milyen összefüggés van az emberek intelligenciája, és a várható életkoruk között. A statisztikához a svéd hadsereg adatbázisát használták, ami egymillió, 18 év feletti férfi adatait tartalmazta.

Arra jutottak, hogy a magasabb intelligenciahányados egyértelmű összefüggésben áll a hosszabb élettel. A magasabb IQ-t produkálók között jelentősen alacsonyabb volt a baleseti, illetve szívinfarktus okozta halál, és az öngyilkosság.

Dr. Batty azzal magyarázza a jelenséget, hogy az intelligensebb, jellemzően magasabban képzett emberek általában az átlagnál jobb körülmények között élnek, egészségesebben táplálkoznak, és ritkábbak közöttük az olyan, a várható életkort súlyosan csökkentő szenvedélybetegségek, mint az alkoholizmus vagy a dohányzás

Ugyanezt az eredményt hozta egy 4000 amerikai katona adataira alapozó másik kutatás is. Tanulságként a tudósok annyit mondtak el a Science Dailynek, hogy az egészséges táplálkozásról, az alkoholfogyasztás és a dohányzás veszélyeiről szóló társadalmi üzenetek túl bonyolultan vannak megfogalmazva, és a kevésbé intelligens emberek számára nem egyértelmű, hogy mennyire fontos lenne például leszokniuk a dohányzásról.

A nőnek, aki mosolyog, több esélye van arra, hogy a férfiak közeledni próbálnak hozzá. Eddig erről a jelenségről csak bizonytalan és szubjektív adatok álltak rendelkezésre, de most Nicolas Guérin francia kutató, a lorient-i Bretagne-Sud egyetem pszichológia- és magatartás-kutatás professzora kísérletekkel is bizonyította ezt.

A kísérlet színhelye egy lorient-i bár volt, ahol Guérin egy húszéves nőt bízott meg, hogy két másodpercig nézzen szembe minden érkező férfival, aztán fordítsa el tekintetét. Az esetek felében a tekintet mosollyal párosult, a másik felében nem. Utána a nőnek egy célponthoz közeli asztalhoz kellett ülnie és egy magazint kellett lapozgatnia. Egy munkatárs figyelte, hogy a férfi odapillant-e a nőre (volt olyan, hogy egyszerűen áttelepedett hozzá). Tíz perc múlva a nőnek távoznia kellett, bármilyen stádiumban is volt az ügy. Az eredmény: abból az 50 férfiból, akire a nő rámosolygott, 11 követte, azokból, akik csak tekintetet, de mosolyt nem kaptak, csak kettő.

Egy másik kutatópáros arra figyelt fel, hogy a felszolgálónő, aki széles mosollyal dolgozott, nagyobb borravalókat kapott, mint az, aki csak a "minimális" derűt sugározta. Guérin egy kollégájával 2004-ben azt is kimutatta, hogy a mosolygó stoppos lányt több férfi veszi fel a kocsijába. A professzor azt is bebizonyította, hogy a nők mellbősége is pozitív hatást vált ki ilyenkor a férfiakból. Egy fiatal nő volt a csali, akinek mellbőségét különböző melltartókkal változtatták. Amikor kiskosarú melltartó volt rajta, 268 autósból 40 állt meg, hogy felvegye, amikor nagy, már 60. (MTI)

Az alkohol és a dohány mintájára a csokoládé megadóztatását javasolta egy brit orvos csütörtökön. Az elképzelés szerint a csoki árának emelése jelenthetne megoldást az elhízás egyre nagyobb problémájára.

Az ötletgazda, David Walker háziorvos a szakszervezetszerű Brit Orvosszövetség konferenciáján állt elő javaslatával. Az orvos azzal érvelt, hogy az elhízásnak a csokoládé az egyik fő oka, és a csokoládé „megbújik az egészségtelen ételek elleni radar sugarai alatt”. Az orvos elismerte, hogy a csokoládéra kivetendő adóval még nem oldódna meg az elhízási válság, de legalább lassulna a tendencia.

A javaslat nagy vitát váltott ki. Az egyik kritikus szerint a csoki megadóztatásától nem az emberek lennének soványabbak, csak a pénztárcájuk. A Brit Orvosszövetség már 2003-ban is tárgyalt egy hasonló javaslatról, de el is vetették. Az orvosok ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy az áremelés csak a szegényebbeket sújtaná, és nem szüntetné meg az elhízást.

Roger Corder, a London School of Medicine orvosegyetem professzora szerint a csokiadó ötlete elhibázott gondolat. Szerinte nem a csokoládét kellene célba venni, hanem a cukrot. „Ha a cukrot vennénk célba, azzal az összes egészségtelen ételt eltalálnánk” - nyilatkozott a professzor a BBC-nek.

Az olasz Vegetáriánus Táplálkozás Tudományos Társasága állásfoglalást adott ki, miután a sajtóban több cikk is megjelent arról, hogy a vegetáriánusok könnyen kudarcot vallanak az ágyban. A társaság leszögezte: nincsen semmilyen tudományos alapja azoknak a nézeteknek, melyek szerint a vegetáriánus táplálkozásnak köze lenne a nemi vágy csökkenéséhez vagy az erekciós problémákhoz. Arra sincsen bizonyíték, hogy a növényi táplálkozást előnyben részesítők cinkhiányosak lennének, amit a merevedési zavarok egyik okának szokás tekinteni.

A vegetáriánusok ellentámadásba mentek át és felhívták a figyelmet arra, hogy az erekciós diszfunkció sokkal inkább az artériák állapotával függ össze. „Tudományos kísérletek mutatták ki, hogy a vegetáriánusokat 25 százalékkal kisebb arányban fenyegetik a szív- és keringési betegségek, az érszűkület. Ugyanakkor jobban működhetnek, mint a húsevők, mivel jobb állapotban vannak az érfalaik és étrendjük több arginint tartalmaz. Ez az agyalapi mirigyben termelődő vegyület a nitrogénoxid prekurzoraként - mely tágítja az ereket - növelheti a szívbe szállított oxigén mennyiségét, ezáltal növeli az energiát, az állóképességet és csökkenti az erekciós zavarokat is” - áll a La Republica című olasz lap tudományos rovatában megjelent nyilatkozatban.

Ha a gyerek hisztit rendez, a mama előbb adja meg magát akkor, amikor a kínos jelenetnek idegen szemtanúi is vannak, akiket láthatóan idegesít a családi patália. Így van ez a majmoknál is - fedezték fel brit és Puerto Rico-i tudósok.

A felfedezésről a BBC brit közszolgálati hírportál számolt be szerdán. A rhesusmajmoknál a kölyök átható sivítással igyekszik felhívni magára az anyja figyelmét. Ha az anya mégsem reagál, akkor a majomgyerek is ugyanolyan hisztit rendez, mint az embergyerekek. Ez sokszor idegesíti a közelben tartózkodó idegen felnőtt majmokat is.

Az anyamajom viselkedését befolyásolja, hogy kik látják a családi jelenetet. A kutatók azt tapasztalták, hogy az anya kétszer gyakrabban kezdi szoptatni a hisztiző kölyköt akkor, ha a jelenetnek agresszív hímek vagy a ranglétrán magasabban elhelyezkedő nőstények is szemtanúi, mint akkor, ha a dolgot csak rokonok látják.

Nincsenek ugyan konkrét összehasonlító vizsgálatok, de tudományosan nem alátámasztott beszámolók szerint az embereknél is hasonló a helyzet: az anyák könnyebben engednek a síró gyermeküknek akkor, ha ideges szemtanúk is vannak. A kutatásról a brit tudományos akadémia lapjában, a Proceedings of the Royal Society B-ben jelent meg beszámoló.

Negyven éve ismert a tudomány előtt a prozopagnózia nevű agyi rendellenesség, ami azzal jár, hogy a beteg képtelen az arcok felismerésére vagy megjegyzésére.

Dr. Brad Duchaine, a londoni University College idegkutatója az MIT egyetemen tartott előadásán arról beszélt, hogy a tünetegyüttesnek minden bizonnyal létezik egy másik válfaja, a hajvakság, amikor az ember a hajviseleteket nem tudja felismerni.

A kísérletben részt vevő 70 önkéntesnek fotókat mutattak, amiket meg kellett jegyezniük, majd egy újabb adag kép közül kiválasztani azokat az arcokat, illetve azokat a hajviseleteket, amiket már láttak az első menetben. Később megismételték a kísérletet, de ezúttal fejjel lefelé fordított arcképekkel. Az arcok felismerésének hatékonysága 25 százalékkal romlott, míg a hajviseleteké 15-18 százalékkal.

Duchaine ezzel azt bizonyította, hogy az agyunk a képfeldolgozás során a hajviseletet külön kezeli az arctól (erre utal az is, hogy a prozopagnóziában szenvedők általában a frizuráról jegyzik meg az embereket, mivel arcról nem tudják), és így az arc, illetve a haj felismerésének hiánya két különböző agyi rendellenességre utal.

A svéd Kalmar egyetem tudósai, Dan-Olof Rooth professzor vezetésével azt kutatták, hogy milyen összefüggés van az emberek magassága és a fizetésük között. 500 ezer svéd férfi adatait dolgozták fel a statisztikájukban, és arra jutottak, hogy az egyes testmagasságokhoz tartozó átlagfizetések emelkedő grafikont írnak le, vagyis minél magasabb valaki, annál többet keres. Tíz centiméter magasságkülönbség átlagosan hat százalékkal magasabb fizetést jelent, és a különbségek nagyjából ugyanakkorák 173 és 175 cm között, mint 178 és 180 cm között.

A kutatók most azon vannak, hogy indokot próbáljanak találni a jelenségre. Dan-Olof Rooth egy olyan teóriát állított fel, hogy ha valaki gyermekkorában sokat betegeskedik, az egyszerre van hatással arra, hogy felnőttként milyen magasra nő, illetve milyenek lesznek a fizikai és mentális képességei. Több százezres mintákat vizsgálva az olyan emberek, akik a sok gyermekkori betegség miatt lettek alacsonyabbak és gyengébb képességűek (és emiatt csak rosszabbul fizető munkát találtak) lehúzzák a fizetésátlagot. Vagyis a magas emberek azért kapnak több fizetést, mert nagy átlagban okosabbak és erősebbek is, mint az alacsonyak.

Az Alcohol and Alcoholism szakfolyóiratban jelent meg a holland Radboud University Nijmegen kutatóinak tanulmánya arról, hogy a tévében látott alkoholfogyasztán hogyan befolyásolja a valós alkoholfogyasztási szokásokat.

A kísérletben nyolcvan, 18 és 29 év közötti egyetemista vett részt, akiket négy csoportra osztottak, és egy-egy filmet vetítettek le nekik. Mozizás közben rendelkezésükre állt egy-egy hűtő, amiben alkoholos és alkoholmentes italok is voltak, amiből szabadon fogyaszthattak.

Az első csapat az Amerikai Pitét nézte meg, egy reklámszünettel, amiben alkoholos italok hirdetései voltak, a második ugyanezt a filmet semleges reklámokkal, a harmadiknak a 40 nap, 40 éjszaka című film jutott szintén alkoholos reklámokkal, a negyediknek ugyanez, semleges reklámblokkal. Az első filmben a főszereplők 18-szor isznak, és további 23 alkalommal mutatnak alkoholt benne; a másodikban az ilyen alkalmak jóval alacsonyabbak, mindössze 3, illetve 15.

A kísérlet eredménye az volt, hogy minél több piálást láttak a tévében a tesztalanyok, annál többet ittak filmnézés közben. Az első csoport tagjai átlagban három üveggel (kétdecis üvegekről van szó) ittak, míg az utolsó csapatnál csak másfél üveg volt a fogyasztás.

A kutatást vezető Rutger Engels szerint az eredménynek fenekestül kellene felforgatni a reklámok és a média világát, mert azt bizonyítják, hogy sokkal nagyobb és sokkal direktebb hatása van a tévében látott dolgoknak a tudatalattinkra, mint azt eddig gondoltuk.

Megoldódott a köldökszösz-termelődés rejtélye, egy osztrák tudósnak köszönheti a világ a felfedezést. Georg Steinhauser vegyész három éven át szöszmötölt, míg aztán felfedezett egy szőrszálfajtát. A szőr vége horgas, és foglyul ejti a pólók, törölközők és egyéb ruhaneműk, textíliák bolyhait, és gyűjteni kezdi a köldökben.

„A köldök körüli hasszőrszálak gyakran koncentrikus körökben nőnek. A pihekeletkezés természetrajza sokkal több embert érint, mint elsőre gondolnánk" - idézte a kutatót az Ananova brit hírügynökség. A bécsi műszaki egyetem tudósa 503 köldökszöszt és -pihét vizsgált meg, mire a nagyszerű felfedezésre jutott. Steinhauser munkásságának nem ez az első IgNobel-gyanús pontja: tanulmányozta ő már jegygyűrűjének kopását is.

Úgy tűnik, azok, akik az iskolában hajlamosak óra alatt összefirkálni a tankönyveiket, valójában nem szabotálják a tanulást. Éppen ellenkezőleg: a firkálással segítenek az agyuknak koncentrálni, és megelőzni.

Jackie Andrade, a plymouth-i egyetem professzora egy 40 tagú csoporttal kísérletezett. A tesztalanyok fele olyanok közül került ki, akiknek szokása monoton feladatok közben szórakozottan firkálgatni. A kísérletben részt vevőknek egy hosszú telefonüzenetet kellett meghallgatniuk, amikben nevek, helyszínek, időpontok szerepeltek. A firkálók a későbbi ellenőrzésen sokkal több adatra tudtak visszaemlékezni a szövegből, mint akiknek nem volt ilyen szokásuk.

Az Applied Cognitive Psychology szaklapban megjelent tanulmány szerint a firkálás segít megtörni a monotóniát, de mégsem von el túl sok erőforrást az agytól. Így nem kalandoznak el a gondolataink, tovább, és hatékonyabban tudunk unalmas dolgokra koncentrálni.

Az internetes közösségi oldalak ártalmasak lehetnek az emberek lelki egészségére, mert csökkentik a személyes kapcsolatokat - állítja a kérdést tanulmányozó szakember, Aric Sigman. Bár az olyan oldalakat, mint például a Facebook, azzal a céllal indították útjára, hogy gazdagítsák a társasági életet, az embereket mégsem viszik közelebb egymáshoz - hívta fel a figyelmet Sigman a Biologist brit szaklapban.

A személyes interakciókat is magában foglaló valódi társasági hálózat hiánya élettani elváltozásokat is okozhat. A szemtől-szembeni kapcsolatok hiánya módosíthatja a gének működésmódját, megzavarhatja az immunválaszokat, a hormonszintet, az artériák működését és befolyásolhatja a mentális teljesítményt. Mindez növelheti az olyan egészségügyi problémák kockázatát, mint a rák, a stroke, a szívbetegségek és az elbutulás - állítja a szakértő.

Az American Journal of Epidemiology orvosi szaklapban jelent meg finn kutatók tanulmánya arról, hogy milyen összefüggés van a túlórák, és az időskori szellemi leépülés között. A Dr. Marianna Virtanen által vezetett kutatócsoport 2214 brit közalkalmazott 1980-as évekből származó munkaügyi statisztikáit vizsgálta meg, majd az időközben már az ötvenes éveikben járó az agyi képességeket mérő teszteknek vetette alá.

A tesztalanyok 39 százaléka dolgozott heti 40 óránál kevesebbet, 53 százalékuk 41 és 55 óra között, a maradék 8 százalék pedig 55 óránál is többet.

Az öt agyi funkciót vizsgáló tesztsorozatból kettőben, a logikát és a szókincset felmérőben látványosan rosszabbul teljesített a legtöbbet dolgozó csoport, mint a másik kettő. A kutatók ezzel bizonyítottnak látják, hogy a túlóra hasonló kockázatokkal jár az időskori szellemi leépüléssel kapcsolatban, mint a dohányzás - ráadásul ennek az első jelei már a középkorú embereknél jelentkeznek.

A Comic Relief nevű jótékonysági szervezet megbízásából a világ legviccesebb fingópárna-hangját keresi Trevor Cox, a manchesteri Salford University professzora. Dr. Cox Anglia-szerte elismert akusztikai szaktekintély, aki koncerttermek tervezésével is foglalkozik. A professzor 2006 óta szerepel a Guinness Rekordok Könyvében is, mint a világ legnagyobb fingópárnájának elkészítője, így a mostani kutatás sem áll távol tőle.

Akusztikai szempontból a fingópárna nem igazán különbözik egy hangszertől, vagy akár az emberi ének- vagy beszédhangtól, mondta el a professzor a Daily Telegraph-nak. Az elmélete szerint annál viccesebbnek tartunk egy hangot, minél váratlanabb az - a teória bizonyításában mi is segíthetünk a projekt weboldalán, ahol különféle fingópárna-hangokat osztályozhatunk aszerint, hogy mennyire találjuk viccesnek őket. A kutatás eredményét a márciusi Red Nose Day rendezvényen teszik majd közzé.

A japán kormány finanszírozta azt a kutatást, aminek célja eredetileg a nem kívánt terhességek okainak feltérképezése lett volna, de végül egy meglepő tanulsággal zárult: azok, akik középiskolás korukban kihagyják a reggeli étkezést, hamarabb kezdik a nemi életet. Összesen 1500, 16 és 49 év közötti japán férfi és nő vett részt a felmérésben, aminek az eredménye az volt, hogy aki nem reggelizik, az átlagosan 17,5 éves korában kezdi a szexet, aki viszont igen, az 19,4 éves koráig vár.

Kunio Kitamura, a kutatás vezetője ott látja az összefüggést a két dolog között, hogy aki nem reggelizik, nagyobb eséllyel rendelkezik olyan családi körülményekkel, ahol kevésbé törődnek vele, és nem kap elég figyelmet. Erre utal a kutatásnak az az ereménye is, hogy akinek tinédzser korában rossz volt a kapcsolata az anyjával, átlagosan három évvel korábban szerzi az első szexuális élményét, mint az, aki jóban volt a szüleivel.

A gyorsételek mellett a szakácskönyvek is felelősek az amerikaiak elhízásáért - derül ki az Annals of Internal Medicine című tudományos folyóirat legfrissebb számából. A lapban közölt tanulmány szerint a gyorséttermek mellett a nagyobb adagok és a tálalás, valamint a receptek változása is felelős az elhízásért. A probléma pedig régebbre nyúlik vissza mint gondolnánk.

Hetven évre visszamenőleg vizsgálva a klasszikus ételrecepteket kiderült, hogy közel 40 százalékkal nőtt az ételek kalóriatartalma az évtizedek alatt. Annyi kritika éri az éttermi fogyasztást, valójában arra kellene összpontosítani, amit mi alakíthatunk - mondta Brian Wansink, a Cornell Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.

A tanulmányban több szakácskönyvet vizsgálva észrevették a trendet, de leginkább a Főzés öröme című klasszikus receptgyűjteményre koncentráltak, amely a harmincas években jelent meg először. A szakácskönyvet gyakran adják ki újra, legutóbb 2006-ban frissítették. A kutatás során kiderült, hogy az összes (szám szerint hét) kiadásban szereplő 18 receptből 17 esetében nőtt az adagok kalóriaértéke. Ez részben a recept egészének kalórianövekedéséből, részben pedig az adagok növekedéséből ered.

Egyedüli a chili con carne tápértéke marad változatlan az évek során. A csirkegumbó receptje 1936-ban még 14, egyenként 228 kalóriát tartalmazó adagra volt jó, 2006-ban már 10, egyenként 576 kalóriát tartalmazó adagra futotta a receptből. A különböző kiadásokat vizsgálva a szakértők három nagy ugrást figyeltek meg: a negyvenes éveket követően a hatvanas években készült kiadásban, illetve a legutóbbi megjelenésben nőttek jelentősen az értékek. Az éttermi adagok változása a hetvenes években csapódott le az otthoni adagolásokban - mondta Wansink.

A porciók változásánál azonban jobban aggasztja a szakembert a receptek kalóriaértékének növekedése, ami az adagolásnál sokkal kevésbé szúr szemet. Az élelmiszerek ma olcsóbbak a harmincas évekhez viszonyítva, így az olyan olcsóbb és alacsonyabb tápértékű hozzávalók helyett mint a bab, gyakrabban kerül hús az asztalra. A vizsgálat csak a leírt receptekre terjedt ki, nem az elfogyasztott ételmennyiségre, a negyven százalékos kalórianövekedés azonban így is jelentős. Wansink szerint a megoldás: nem szabad egész adagokat megenni, a felét el kell tenni. (MTI)

Már nem a bársonyosan mély az ideális férfihang egy most nyilvánosságra hozott német tanulmány szerint. Az ítéletalkotás hitelességét alátámasztja, hogy a tanulmányt több hónapig tartó kutatások, illetve számtalan, természetesen nők körében végzett felmérés eredményeként az ország egyik leghíresebb hangelemzője, Vivien Zuta készítette.

A kutató hölgy a bevezetőben bevallotta: a mély hang korábban számára is a férfiideál elengedhetetlen kelléke volt, és nem egyszer előfordult, hogy egy-egy kávézóban vagy más nyilvános helyen - már csak szakmai ártalomból is - a tulajdonos beleegyezésével magnóra vette a csodálatos basszust.

A kutatások, illetve a felmérések azonban rádöbbentették arra, hogy a mély hang már nem a vonzó férfi legfőbb fonetikai jegye. Sőt, arra is rá kellett jönnie, hogy a nők számára nem annyira a hang mélysége a meghatározó, hanem annak stílusa, a kiejtés és a hanglejtés.

A tanulmány Warum tiefe Männerstimmen doch nicht sexy sind - Das Geheimnis unserer Stimme (Miért nem szexis már a mély férfihang - Hangunk titkai) címmel hamarosan könyv formájában is megjelenik. A hang mélysége helyett az érthető, tagolt, határozott és nyugodt, hadarás nélküli, nem túl hangos, de mindemellett dallamosan csengő beszéd, illetve az azt tolmácsoló hang a férfisiker igazi titka.

Az első reagálások meglehetősen vegyesek voltak. Több elfogult hölgy is kételyének adott hangot a tanulmányban foglaltak miatt, leszögezve: vizsgálat ide vagy oda, a mély hangú férfiideáltól nem hagyja magát eltéríteni. Sőt nyilatkozatában maga a fiatal szerző is elismerte: a mély férfihang a jövőben sem marad számára közömbös.

Azt ugyanakkor Vivien Zuta leszögezte, hogy a vizsgálat csak a hang milyenségére terjedt ki, s semmi esetre sem a beszéd tartalmára. (MTI)

A Princeton egyetem professzora, Susan Fiske tudományosan igazolta, hogy a férfiak a nőket tudat alatt nem embernek, hanem szexuális tárgynak tekintik. Dr. Fiske az American Association for the Advancement of Science társaság konferenciáján ismertette kísérleteinek eredményét. Férfiaknak mutattak képeket bikinis nőkről, miközben az agyuk elektromos aktivitását mérték. A látvány arra késztette a tesztalanyokat, hogy az agyuk azon részei, amelyek a szociális interakcióért felelősek, kikapcsoltak, viszont erős aktivitás mutatkozott azokban a részekben, amik a tárgyak felismerésében és vizsgálatában játszanak szerepet. Ez a hatás erősebb volt azoknál a férfiaknál, akik az életben hajlamosak szexista módon viselkedni.

Ebből arra következtethetünk, hogy bár az agy tudatos része tisztában van azzal, hogy egy emberről van szó, a tudatalatti csak a szexuális tárgyat látja. A professzor szerint ennek a médiából áradó szex az oka, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a médiában látható rengeteg erőszak is megemelte az emberek ingerküszöbét.

Richard Wrangham, a Harvard Egyetem antropológusa kipróbálta, tudna-e azon a táplálékon élni, amit a csimpánzok esznek Afrikában. Étrendjükből szinte mindent megkóstolt, majd a kutatás végeztével az Amerikai Tudományos Társaságok Szövetsége (AAAS) ülésén számolt be eredményeiről. Wrangham felfedezése nem éppen meglepő: ”Az embernek nehéz lenne egy csimpánz étkeivel túlélnie." A tudós a főzést nevezve meg az emberi táplálkozás megkülönböztető jegyeként. A főzés átalakítja a keményítőket, a zsírokat és a proteineket, és koncentrálja az ételek tápanyagát - magyarázta egy, a korai emberek táplálkozási szokásait taglaló beszélgetésen.

„Az emberi táplálkozás fő jellemzője a rugalmasság, az arra való képesség, hogy ember bármilyen körülmények között tud élelmet találni vagy készíteni” - mondta William Leonard, a Northwestern University antropológusa. Szerinte a magas tápértékű étrend a nagyobb agy növekvő energiaigénye miatt vált szükségessé. Az emberek legfontosabb eledelei sokkal táplálóbbak, mint más főemlősöké, amelyek leveleken és gyümölcsökön is elélnek - tette hozzá.

Peter Ungar, az Arkansas Egyetem munkatársa szerint az állkapocs alakja, mérete és a fogak kopása sokat elárul arról, mit ettek őseink. A vegyi próbák azt mutatják, a két és fél millió évvel ezelőtti emberek étrendje változatos volt, tartalmazott fűféléket, magvakat és talán állatokat is. A táplálkozás változatosságára talált bizonyítékot William Leonard is, a szakember szerint a különböző vidékeken eltérő módon étkeztek az emberek. A szibériai pásztorok étrendjének legalább a felét a hús teszi ki, míg a perui burgonyatermesztők táplálékában a hús aránya csak 5-6 százalékot ér el. "A modern nyugati táplálkozás - aminek számlájára az elhízás gyors növekedését is írják - a minimálisra csökkentette az erőfeszítéseket a jó minőségű ételek előállítására" - vélekedett Leonard.

Azt, hogy a passzív dohányzás, vagyis más cigarettafüstjének rendszeres belégzése összefüggésbe hozható a tüdőrák, cukorbetegség, és különféle érrendszeri betegségek kialakulásában, már több tanulmány bizonyította. A cambridge-i egyetem kísérletsorozata most ehhez a listához az időskori szellemi leépülést is hozzáírja.

A kísérletben ötezer, 50 évnél idősebb tesztalany vett részt, akiket négy csoportra osztottak az alapján, hogy mennyire erősen vannak kitéve a passzív dohányzásnak (ezt a kotinin nevű anyag nyálban kimutatható koncentrációjából vezették le, ami a nikotin hatására képződik).

A csoportokat ezután neuropszichológiai teszteknek, a memóriát és asszociációs készséget megmozgató feladatoknak vetették alá. Az eredmények azt mutatták, hogy minél erősebb a passzív dohányzás, annál gyengébb agyi aktivitást mutatnak az alanyok. A mások füstjének legkevésbé, és legerősebben kitett csoportok átlageredményei között 44 százalék volt a különbség.

Tudományosan kisebb a különbség a tücsök és a hangya között, mint azt a mese sugallja: a hangyák a lusta tücskökhöz hasonló hangokkal kommunikálnak - állapították meg az Oxfordi Egyetem kutatói.

A Science című folyóiratban megjelent tanulmány megállapítja: a hangadás a boly szociális életének egyik alapvető szervezőereje. A hangyák rendelkeznek ciripelőkészülékkel, amelyről korábban azt hitték a tudósok, hogy azt az apró rovarok csak veszély esetén használják egymás figyelmeztetésére. A brit tudósok vizsgálata azonban megállapította, hogy a hangadás a kommunikáció egyéb formáiban is szerepet játszik.

A királynők testalkata teljes mértékben eltér a kolónia többi tagjáétól, így ők a dolgozókétól teljesen eltérő frekvencián képesek muzsikálni.

A kutatók egy miniatűr mikrofon segítségével rögzítették a hangyák hangjait. Ha a királynő hangját bejátszották a dolgozóknak, azok egyesült erővel siettek a hangszóró köré, hogy őrt álljanak körülötte.

A zoológusok a fenti tapasztalatok alapján leleplezték egy lepkefaj - a sztyeppvidéki hangyaboglárka (Maculinea rebeli) - titkát is. A lepkék képesek a hangyakirálynők hangját utánozni (nem pedig a hangyák kémiai jelzőanyagait, mint korábban vélték), így sértetlenül bejuthatnak és beköltözhetnek a bolyba, annak éléskamráit dézsmálhatják, a dolgozók pedig ugyanúgy kényeztetik őket, mint a kolónia vezérét.

Perrel fenyegeti a leedsi egyetemet egyik diákja. Daniel Bennett egy különösen rikta, a Fülöp-szigeteken őshonos gyíkfajtáról írta doktoriját. Kutatási anyaga a gyík ürüléke volt.

Bennett évek óta gyűjtötte a mintákat a Fülöp-szigeteken, 35 kilónyit már haza is küldött az egyetem laboratóriumába. Ám a labor felújításakor kidobták a jelöletlen csomagot. Bennett, miután hazatért több évi kutatásából, örjöngve tapasztalta, hogy több évi munkája kárba veszett, írja a Times Higher Education.