Hogyan éljünk túl egy repülőgép-katasztrófát?
Könnyen előfordulhat, hogy az első osztályon terpeszkedő gazdagok a repülőgépen költik el utolsó vacsorájukat, míg a szegény turisták röhögve túlélik a katasztrófát. A statisztikák legalábbis ezt mutatják, viszont a számok csalókák.
Senkinek nem volt egy fikarcnyi esélye sem arra, hogy életben maradjon a felrobbant brazil utasszállítón, akadnak azonban kevésbé komoly balesetek is, ahol van esély a túlélésre. Csak azt kell tudni, hogy hová érdemes ülni. Persze a repülőgépgyártók és a légitársaságok szerint teljesen mindegy hová ülünk, csakhogy nekik nem érdekük mást mondani. Ha mindenki ismerné a veszélyesebb helyeket, akkor azokra senki sem váltana jegyet. A Popular Mechanics szerint nem is érdemes hinni nekik, mert állításaik nem a megtörtént balesetek adataira épülnek.
Olcsó biztonság
A bulváros hangvételű tudományos lap mindenre elszánt újságírói bezzeg vették a fáradságot, és 1971-ig visszamenően megvizsgálták az amerikai légügyi hatóság statisztikáit a súlyos légiszerencsétlenségekről. Mind a húsz baleset jegyzőkönyvéből kibogarászták, hogy hol ültek a túlélők. Ez alapján azt állítják, hogy amíg a gép orrában lévő első osztályon csupán negyvenkilenc százalék az esély a túlélésre, addig a gép farában hatvankilenc százalék, középen pedig ötvenhat százalék.
Húszból tizenegy esetben a farban ülő utasok voltak szerencsések, és csak öt olyan eset volt, amikor az elöl ülők jártak jól. Három döntetlen volt, és egy esetben nem lehetett megállapítani, hogy ki hol ült.
A hátul ülőknek kedvező tizenegy esetből hétnél döbbenetes volt az eltérés. Például az 1982-es washingtoni és az 1972-es New York-i katasztrófák néhány túlélője mind a leghátsó néhány ülésen ült. Amikor pedig a United légitársaság gépéből Portland közelében kifogyott az üzemanyag, mind a hét halott az első négy sorban ült. Az elöl ülőknek kedvező belesetek mind 1988 és 1992 között történek, az 1989-es iowai katasztrófában példál a 175 túlélő többsége a szárny előtti üléseken ült.
Áltudomány
Sajnos a Popular Mechanics egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy ma már más repülőgépek repülnek, mint a 70-es és a 80-as években. Emellett az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtek az irányító berendezések, a számítógépek, megváltoztak a biztonsági szabályok és megjelent a műholdas navigáció. Azt is elég nehéz kideríteni a statisztikákból, hogy az utasok tényleg a helyükön ültek-e. Lehet, hogy álltak, vagy máshol kerestek szabad helyet. Ezen kívül egy sor más olyan körülményt nem vettek figyelembe, ami nagyban befolyásolhatja egy-egy baleset végeredményét. Így a lap felmérésének eredménye legfeljebb annyira megbízható, mint a lottómágusok ajánlása, miszerint csak a korábban gyakran kihúzott számokat érdemes megjátszani.
Sokkal hasznosabb tippet adott a New York Times tavaly októberben. Mivel a legtöbb baleset felszálláskor (35 százalék) vagy leszálláskor (60 százalék) történik, a legjobb folyamatosan a levegőben maradni.
Egyébként ha már a csalóka statisztikáknál tartunk: a számok szerint nem olyan nehéz túlélni egy repülőgép-balesetet. Az Egyesült Államok közlekedésbiztonsági tanácsa a 1983 és 2000 között Amerikában történt 568 balesetet megvizsgálva arra jutott, hogy csak 12,5 százalékukban történt haláleset. A balesetet átélt 53 487 utas közül 51 207-en életben maradtak, ami 96 százalékos túlélési arányt jelent. A 12,5 százalékon belül nyilván magasabb volt a halálozási arány.
