Árpád
-2 °C
9 °C

Az öncsiklandozást letiltja az agy

2000.09.13. 14:40
Kapcsolódó cikkek (1)
Ráérős emberek régóta találgatják az okát, vajon miért csak másokat lehet csiklandozással nevetésre bírni. Angol kutatók most végre megtalálták a tudományos magyarázatot arra, hogyan tiltja le az agy az öncsiklandozás keltette ingereket.
A csiklandozás kutatásával foglalkozó Sarah-Jayne Blakemore a londoni egyetemen a régi talány megfejtésére 16 tesztszemély közreműködését kérte.

Ha valaki más csiklandoz bennünket, védelmi reakcióként nevetésben törünk ki
Mialatt egy robot csiklandozta az alanyokat, a kutatónő egy szkennerrel az agy mély rétegeibe pillantott, hogy az idegi válaszokat elemezhesse. Ennek során sikerült kideríteni, hogy az agyat nem lehet becsapni, és pontosan meg tudja különböztetni az öncsiklandozást, és az idegen csiklandozást.

A kutatónő a kisagyban (Cerebellum) felfedezte ennek a megkülönböztetési képességnek a központját. Ezen a területen a mozgásokat regisztrálja az agy, és az idegi tevékenység az öncsiklandozás során sokkal kisebb volt, mint amikor más birizgálta a teszszemélyt.

Blakemore mindezt így magyarázta: "A Cerebellum tönkreteszi az öncsiklandozás mulatságát, mert előre megjósolja a test mozgásának következményeit az érzékszerveknek. A megfelelő agyközpontoknak instrukciókat küld, hogy azok ignorálják az ebből eredő észleléseket."

Ez a mechanizmus biztosítja, hogy az emberi agy nem foglalkozik a szükségesnél többet saját magával, hanem a figyelmét a lehetséges támadók ingereire fordíthatja. Ha valaki más csiklandoz bennünket, védelmi reakcióként nevetésben törünk ki. Az agy különbözőképpen reagál az érzékszerveket érő ingerekre, ha azok saját magunktól, vagy valaki mástól érkeznek. Az első esetben ignorálja az ingereket, a második esetben felerősíti őket.