Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Szupermágnes űrhajtómű

2000.12.08. 16:49
Az amerikai energiaügyi hivatal szupravezetőkkel folytatott kísérletei során olyan jelenségre figyeltek fel, amely végre nyugdíjba küldheti a drága és pazarló rakétahajtóműveket.
Az űrkutatás iránt érdeklődő óvodások szeretnek rakétát rajzolni, a NASA mérnökei viszont utálnak rakétát rajzolni. Ennek oka, hogy az űrbéli meghajtásnak ez a módja rövid távon (10-20 km) hatékony, a világűrben gyakran tapasztalható hosszabb távolságok esetében viszont túlsúlyos, pazarló, és ebből következően költséges. A NASA szakemberek így az elmúlt ötven évet töretlenül újabb, jobb meghajtási módokon törték a fejüket.

A szupravezető mágnest tartalmazó henger
Munkájuk egyik eredménye volt az ion-hajtómű, amely olcsó, és megbízható, pirinyó kék xenonlángja viszont átlagosan húsz éves gyorsítási periódust igényel. A Braille-üstökös felé indított Deep Space 1 szondán például már két éve folyamatosan üzemel egy ilyen.

A NASA kutatói most azonban egy olyan módszer, a mágnesmeghajtás kikísérletezésébe kezdhetnek, amelyben semmi sem robban, és egyáltalán nem hagyja el anyag a járművet.

Táncoló mágnes

A mágnesmeghajtás ötlete először David Goodwin fizikus agyában fogant meg, aki nem pontosan az űrkutatással kapcsolatos kísérleteket végzett az amerikai energiaügyi minisztérium laboratóriumában. Goodwin és csoportja szupravezető elektromágnesekkel kísérletezve figyeltek fel arra, hogy az elektromágnes bekapcsoláskor megremeg, és kimozdul pár centiméternyit.

Az elektromágnes niobium-ón ötvözet drótból készült tekercs, amelyet szigetelés vesz körül. A tekercs egy folyékony héliumot tartalmazó hengerben helyezkedik el, ahol mínusz 269 fokra hűlve szupravezetővé válik, vagyis megszűnik benne az ellenállás.

,,Ha van valamilyen fém a mágnes közelében, akkor a mágnes jól láthatóan elfordul." - mondja Goodwin. A jelenség oka valószínűleg az áram alá helyezett tekercs körül kialakuló mágneses mező aszimmetriája - teszi hozzá.

A remegés által produkált erő rendkívül kicsiny, Goodwin úgy vélte, egy elégséges meghajtáshoz leginkább olyan kapcsolókra lenne szükség, amelyek nagy feszültségen másodpercenként négyszázezerszer képesek megszakítani az elektromosságot.

Egy helyben

A felfedezést követően a New York-i Brookhaven laboratóriumban azon dolgoznak, hogy modellezzék a tekercset körülvevő mágneses mező létrejöttét, és kikísérletezzék, hogy egy adott fémtárcsát hogyan kell úgy elhelyezni, hogy a lehető legoptimálisabban érvényesüljön az erőhatás.

A NASA meghajtásfizikai kutatásait folytató Glenn Kutatóintézet vezetője Marc Mills, visszafogott lelkesedést tanúsított a táncoló mágnessel kapcsolatban. ,,Az elmélet szintjén teljesen kézenfekvő lehetőség, hogy ez a dolog végső soron nem szolgáltat mozgási energiát, lehet a mágneses mező felépülése csak arra elég, hogy a tekercs egy helyben rezegjen." - mondta. Mindenesetre meghívta Goodwint az alternatív meghajtásokat kutatók jövő júliusi konferenciájára.