A New York-i csapat robotja úgy "sétál", hogy a DNS-lábai egy szintén DNS-alapú pályához tudja kapcsolni, majd innen leválasztva kissé előre tudja csúsztatni, és újra odatapasztani.
Mindkét lába 36 bázis hosszúságú, és két dupla spirállá csavarodó DNS-szálból áll. A lépegető tetején egy-egy rugalmas rész kapcsolja egymáshoz a két lábat. Lent a csavarodó két szál egyike kiáll a spirálból, ez a "lábfej", ami a tapadást biztosítja. A felület, amin a robot sétál, szintén DNS-ből van, és úgy van kialakítva, hogy a lábak megfelelő DNS-szekciói oda tudjanak tapadni. A szerkezetet speciális folyadékban helyezték el, ami megakadályozza, hogy a DNS felbomoljon.
Nagy lépés
Annak, hogy DNS-t használtak, két oka van: először is, más polimerektől eltérően, a DNS szeret párba kapcsolódni, ráadásul csak akkor, ha a másik szálon a megfelelő molekulák vannak, így a kutatók aprólékosan meg tudják határozni, mikor hova kapcsolódjanak az adott szálak. A második ok, hogy a tudósok remélik, hogy ezeket a DNS-gépeket egyszer élő sejtek is elő tudják majd állítani.
Ahhoz, hogy a nanoméretű gyártás valósággá válhasson, mikroszkopikus méretű robotokra is szükség van, amik össze tudják állítani a többi nanogépet és mozgatni tudják az atomokat és molekulákat.
A nanotechnológusok hatalmas előrelépésnek tartják a robot megépítését. Nadrian Seeman és William Sherman kémikusok, a robot építői elmondták: sokan próbáltak már olyan nanoméretű szerkezetet építeni, ami képes a járásra, de nekik sikerült először. Most azon dolgoznak, hogy a robot képes legyen terhet is szállítani, például egy fématomot.