Befagytak a világtengerek?
A Leonid Polyak által vezetett tudóscsoport az amerikai haditengerészet segítségével felvételeket készített az Északi-sarkot körülvevő tengerek fenekéről. Az eredmények azt mutatták, hogy a sarkkört borító jégréteg a jégkorszaban akár 1 kilométer vastag is lehetett, a nyomok pedig egyértelműen egy esetleg néhány többszáz négyzetkilométer területű táblától származhatnak, nem pedig több kisebb darabtól.
A jéghegy alja
A tengerfenéken talált nyomokból következtetni lehet a jégtáblák mozgásának irányára is, ami fontos információkkal szolgálhat a globális felmelegedés miatt folyó kutatásokhoz is. Az útvonalak pontos tanulmányozásával ugyanis megjósolható lesz, hogy az Északi-sarkot borító jégsapka esetlegesen leváló darabjai merre fognak úszni, esetleg mely helyeket veszélyeztetik közvetlenül.
A másik érdekesség a felfedezéssel kapcsolatban a jégkorszak élővilágának kutatása. Bár a víz egyedülálló fagyási tulajdonságai lehetővé teszik az állatok és növények túlélését a befagyott felszín alatt is, azonban gyakorlatilag lehetetlen, ha a jég olyan vastag, hogy az már a tengerfeneket súrolja. Habár a "hógolyóföld" elmélet egyelőre még bizonytalan, a kutatók máris azt találgatják, milyen módon mehetett végbe a kiválasztódás a jég alatt, ha a föld minden óceánja befagyott. A kérdés többek között azért is izgalmas, mert naprendszerünkben léteznek még olyan bolygók, amelyek jégből állnak, mint a Jupiter Európa nevű holdja, illetve egyes vélemények szerint a Marson jelenleg a földihez hasonló jégkorszak van, ami szintén nem zárja ki az élet jelenlétét.