A massatchussettsi Falmouthban székelő Webb Research Corporation olyan kutatószondát mutatott be, amely külső forrásból (a tengerből) nyeri a mozgásához szükséges energiát - akkumulátorokat csak műszerei üzemeltetéséhez visz magával.
A bolyongó Slocum
Tengeri sikló A farokszárny egyben GPS-antenna |
A szivar alakú tárgy mozgását merülés közben szárnyak segítik és stabilizálják. Az sikló mozgása így ezerötszáz méteres merülések - oldalnézetből cikcakkszerű - sorozata.
Az eszközt Joshua Slocum kapitány 1898-as világkörüli útja emlékére Slocum-sikló névre keresztelte a Webb Research. A termomotoros Slocum-sikló lassabban jár mint elektromotoros, akkumulátorokat gyorsan lemerítő társai, viszont tovább ér: öt évig dalolva elúszkál, hatótávolsága negyvenezer kilométer.
Akkumulátor azért persze van a sikló fedélzetén - ezek elsősorban a műszerek működtetéséhez szükségesek. A begyűjtött adatokat az eszköz a felszínről műholdas kapcsolaton keresztül juttatja el a kutatókhoz.
Nyüzsgés a sósvízben
"Olyan közel van az örökmozgóhoz, amilyen közel a jelenlegi szinten csak lehet." - mondja a siklóról David Fratantoni, a Woods Hole oceanográfiai intézet kutatója. Fratantoni fogja tesztelni az első két Slocum-siklót a Bermudák közelében.
Egy siklószonda ára ötvenezer dollár - egy komoly kutatás során így tucatjával vagy akár százszám ereszthetik szabadon őket az tengeren.