Máig vitatott kérdés, mi emelte ki az embert a fejlett emlősök közül. Egy kanadai kutató azt állítja, hogy a titok nyitja az előember táplálkozási szokásaiban keresendő.
Általános vélekedés, hogy őskori elődeink a szárazföld belsejében éltek, és a növények mellett főleg emlősök húsával táplálkoztak. Az efféle étrend azonban nem magyarázza meg, hogy vajon miért kezdett egyszerre szaporodni az ősember agyállománya, amikor a hasonló táplálékon élő rokonai, a majmok agya nem fejlődött ilyen mértékben.
A quebeci Sherwood Egyetemen kutató Stephen Cunnane az amerikai antropológiai társaság St. Louis-i éves tanácskozásán új elméletéről tartott előadást. Szerinte az emberi agy fejlődését az gyorsította fel, hogy őseink - akik természetesen vizek közelében éltek - nagy arányban fogyasztottak kagylót, békát, madártojást, halakat, hüllőket is.
A törpeharcsában sok a jód
Cunnane állítását alátámasztják Kathy Stewarts kanadai régész jelentései, aki Afrikában a már ősembernek tekinthető homo habilis-ek lakhelyeinek feltárásakor meglehetősen sok helyütt akadt halcsontokra, szálkákra, halak fogyasztására utaló jelekre. Azon a vidéken él a törpeharcsa közeli rokona, a csíkos farkashal, amelynek testében egész évben, az ikrarakás idején pedig különösen dús a zsírtartalom, és sok az agy fejlődéséhez nélkülözhetetlen jód is.
A halakban megtalálható telítetlen zsírsavak fontosak az agy fejlődéséhez, mert energiaforrásként táplálják a növekedésével arányosan mind energiaigényesebb agyat. Az agy testünk súlyából csak két százalékkal részesedik, működése azonban energiánk egyötödét igényli, csecsemők esetében pedig annak háromnegyedét. Az újszülöttek testsúlyának 14 százalékát teszi ki a zsír, amit a szervezet aztán energiává alakítva használ fel.