További Tudomány cikkek
- Szakmai körökben is megosztó: most akkor jó vagy rossz az időszakos böjt?
- A madarak harcolnak és udvarolnak is alvás közben
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
A halifaxi Dalhousie egyetemen dolgozó Ransom Myers és Boris Worm vizsgálatai szerint 1952-höz képest alig tizedére zsugorodott a tőkehal, rája, fehércápa, az óriás laposhal, a tonhal és a fehér marlin állománya.
A biomassza is csökken
Ezen túl a nagy ragadozófajoknál megfigyelt visszaesés arra utal, hogy a kisebb halak száma, illetve a tengeri biomassza mennyisége is csökken. A tanulmányban az 1952 és 1999 közötti időszakból a világ halállományára vonatkozó valamennyi hozzáférhető adatot összegyűjtötték.
A pusztítás mértéke sokáig rejtve maradt, mert az óceánokon azelőtt elkezdődött az ipari halászat, mielőtt a halbiológusok pontos becsléseket tehettek volna az állományokra vonatkozóan.
Most viszont az archívumok átvizsgálásával sikerült néhány kapaszkodót találni a kereskedelmi kitermelés kezdetének idejéből is. A kutatók néhány olyan halászati társaság adatat tudták használni, amelyek az 50-es és 60-as években az antarktikus vizeken, a Thai-öbölben és az Atlanti óceán északnyugati részén működtek.
Fogynak
További adatokat az 50-es évektől kezdődően tonhalat, kardhalat és nagy ragadozó halakat a nyílt óceánon vontatóhálóval fogó japán hajók feljegyzései szolgáltattak. A független forrásokból ugyanaz derült ki: a halállomány az ipari halászat beindulása után néhány évvel drámai mértékben megfogyatkozott.
Az ilyen gyors veszteség azt is jelenti, hogy a kár bekövetkezik, mielőtt felismernék, vagy az állami szabályozás életbe léphetne. A nagy ragadozó halak ma kifogott példányai a kutatók szerint alig nyomják egyötödét-felét a korábban megfigyeltnek.
Kihalófélben
"Az intenzív lehalászás okozta nyomás már akkora, hogy szinte lehetetlen a szaporodásuk. Világossá kell válnia, hogy néhány faj a kihalás szélére ért" - fogalmaz a tanulmány.
A jelek szerint a populációk mérete a korábbi egytizede körül stabilizálódik. Ransom Myers szerint a halállomány azért állapodhat meg ezen a szinten, mert a lecsökkent fogási ráták miatt más vizeken, vagy más halfajokkal próbálkoznak a nagy halászhajók.
A legsúlyosabban érintett fajok esetében a kutatók szerint el kell érni a halászati kvóták legalább 50 százalékos csökkentését. "Valaha az óceánokban tekintélyes méretű halak, valóságos tengeri szörnyek éltek. A Hemingway által is megörökített korban a halászok szigonyokkal húzták a csónakjukba a három méteres kardhalakat" - emlékeztetett az United Pressnak adott nyilatkozatában Jeremy Jackson amerikai biológus.