Mária
-7 °C
3 °C

Megvizsgálják a tájidegen halakat a Tiszán és a Kis-Balatonon

2006.10.06. 16:20
A szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet kutatói szerint a hím egyedek megjelenésével mindkét élőhelyen felgyorsulhatott a tájidegen ezüstkárászok szaporodása. A szintén nem őshonos busáknál is beindulhatott a természetes úton történő utódnemzés, bár ez egyelőre nem bizonyítható száz százalékosan. Az egykor a Szovjetunióból behozott halak veszélyeztetik az őshonos fajokat, ezért a probléma felmérésére közös lengyel-magyar kutatócsoport alakult.

A hatvanas-hetvenes években az egész világon nagy halhonosítási hullám indult meg, elsősorban azért, hogy a természetes táplálék jobb kihasználásával növeljék a halgazdaságok bevételeit" - kezdi a tájidegen halak történetét Józsa Vilmos, a magyar kutatócsoport vezetője. " Kevés azonban a jól sikerült tudatos halfaj-betelepítés: amikor például a nílusi sügért elkezdték szaporítani a Viktória-tóban, egy idő múlva a mintegy 500 őshonos sügérfaj közül 200 eltűnt, mert az újonnan telepített halak kiszorították azokat a tóból" - mondja a kutató.

Természetes szaporodás

Magyarországra szintén gazdasági érdekek miatt hoztak be busát a hetvenes években. "Ezeket a fajokat kezdetben úgynevezett halkeltetőkben szaporították, és már csak a kifejlett példányokat helyezték évente a természetes vizekbe, mert azok ott maguktól nem sokasodtak. Mi, a szarvasi kutatóintézetnél először a nyolcvanas évek végén gondoltunk arra, hogy ez a folyamat megváltozhatott, mert a halászati szövetkezetek nem vásároltak több telepíteni való ivadékot. Azt mondták, hogy felesleges venni van elég a vízben is. Kezdetben hitetlenkedtünk, de aztán egy lehalászás alkalmával meggyőződtünk róla, hogy a halászoknak igazuk van: 12 mázsa busa-ivadékot szedtünk össze a Tiszába torkolló Körös folyó vizével elárasztott tavakból. A Balatonba pedig elvileg 20 éve nem lehet ilyen halat telepíteni, viszont a mostanában kifogott busák 80 százaléka 10-12 éves" - sorolja a természetes szaporodás közvetett bizonyítékait a kutató.

Az ezüstkárásszal kicsit más a helyzet: ezek a halak már korábban megjelentek a magyarországi vizekben, az állományt azután tudatosan is szaporítani kezdték. A hetvenes évekre az ezüstkárászok száma is megugrott. A busáktól eltérően ezek a halak szaporodtak természetes körülmények között, azonban nem hagyományos módon, hanem úgynevezett szűznemzéssel - azaz a hím ezüstkárászok nem vettek részt az ikrák megtermékenyítésében. Nem is nagyon vehettek, hiszen nagyon kevesen voltak: a Tiszában a hetvenes-nyolcvanas években például csak minden huszadik ezüstkárász volt hím. Mostanra ez az arány is felborult: a vizsgálatok azt mutatják, hogy a "tejesek" aránya 50-60%-ra nőtt az "ikrások" rovására.

Kiszorítják

"A legnagyobb probléma, hogy mind a két halfaj beleavatkozik az őshonos fajok táplálékláncába, ezáltal szorítja ki őket az élőhelyükről" - mondja Józsa Vilmos. "A fehér busa például fitoplanktonnal táplálkozik. A fitoplankton viszont annak a zooplanktonnak a tápláléka, amit az őshonos fajok ivadékai esznek meg. Ha tehát az elszaporodott busa-állomány túllegeli a fitoplanktont, akkor nem lesz elég zooplankton, így táplálék híján nem maradnak életben mondjuk a kis pontyok sem" - elemzi a lehetséges következményeket a kutató. Az ezüstkárászok is zooplanktont fogyasztanak, esetükben azonban a hím egyedek elszaporodásának is lehet káros következménye. A nőstény halak ugyanis nem képesek annyi ikrát termelni, hogy minden "tejes" továbbadhassa örökítőanyagát, így az is előfordulhat, hogy a kárászfiúknak kedve támad például pontylányok után rohangálni,aminek aztán torz hibridek születése lehet az eredménye.

Józsa Vilmos szerint most az a legfontosabb feladat, hogy a kutatók mindent megtudjanak a tájidegen halfajokról. Mivel pár év múlva a lengyel halászok is hasonló problémákkal nézhetnek szembe, kézenfekvő volt az együttműködés - tette hozzá. A kutatók az elkövetkező két évben vizsgálják és összehasonlítják a két halfaj állományának növekedését, táplálkozási szokásaikat, kedvenc előfordulási helyeiket. Az olsztyni Varmia-Mazuri Egyetem kutatói Magyarországon dolgozzák ki a balatoni busaállomány új fogástechnikáját is, amellyel a tudósok reményei szerint jelentősen csökkenthető lesz ennek a halfajnak a létszáma. A magyarok többek között abban segítenek a lengyel biológusoknak, hogy hidroakusztikus eszközökkel vizsgálják a kutatásba bevont lengyelországi vizeket.

Józsa Vilmos azt is elmondta, hogy a végső cél egy olyan, földrajzilag független módszer kidolgozása, amellyel a jövőben hatékonyabban lehet küzdeni az ember által tudatosan telepített, vagy a különböző környezeti hatásokra maguktól megjelenő, a természetes állapotot romboló tájidegen halfajok ellen. "Ha ezzel a munkával megvagyunk, remélhetőleg a politika is felismeri ennek az ügynek a fontosságát, és elkezdhetjük helyrehozni azt, amit korábban gazdasági nyomásra az emberek elrontottak" - tette hozzá Józsa Vilmos.