Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Hallunk az egyensúlyközponttal

2000.06.02. 15:51
Miért szeretjük bömböltetni a zenét a kocsiban vagy mondjuk otthon, vagy bárhol? Miért van az, hogy koncertekre, diszkókba járunk, ahol jobb esetben csak az egyik dobhártyánk megy tropára? A kutatások jelenlegi állása úgy néz ki, választ ad a kérdésre: egy alapos üvöltözés ugyanis nem csak a vogonok lelki békéjét szolgálja, hanem mi is megengedhetjük magunknak néha, persze szigorúan a kulturáltság keretei között.
Amit tudunk, azt mégsem tudjuk, vagy ha tudjuk, nem jól
Amit tudunk, azt mégsem tudjuk, vagy ha tudjuk, nem jól. Ha hihetünk a híreknek, akkor középfülünk sacculus néven ismert részét, amely az egyensúlyközpont részét képezi, hallásra is tudjuk használni. Ez a hír csak azért meglepő, mert az orvostudomány szerint eddig csak és kizárólag egyensúlyérzékelésére volt jó, oly módon, hogy a benne lévő folyadék a fej mozgását érzékelte.

A képességet tengerben élő őseinktől örököltük - mondják a kutatók, szerintük az ember, a halakhoz hasonlóan hall az egyensúlyközpontjával. A dolog másik érdekessége, hogy pontosan azokban a frekvenciatartományokban ingerelhető a szerv, amelyekben a ma élő halak hallanak. Egyébként ők az egyedüli élőlények, amelyek bizonyítottan a sacculus-ukkal hallanak.

Minél hangosabb, annál jobb

Neil Todd és társai szerint a sacculus hallás-funkciója újraértelmezi a zene jelentőségét is. Azért is válhatott a kultúra fontos részévé, mert a sacculus-ra való hatásával spontán örömérzetet vált ki. Ez megmagyarázhatja a hangos koncerteket, a diszkókat, és azt is, hogy a különböző népcsoportok, illetve vallások miért is kántálnak, vagy énekelnek együtt. Énekelni és hallani öröm, minél hangosabb, annál jobb.

De ezt az érzést ugyanúgy kiválthatja a bungee jumping néven közismert őrület is, ami szintén az egyensúlyközpontot, azon belül a sacculus-t is stimulálja. Tehát ha választani kell egy ugrás és egy koncert között, már tudjuk mire számítsunk, a kutatók szerint nagyjából ugyanarra. Ilyen módon nem kell meglepődnünk azon, ha valaki a zene bömböltetésével, vagy hangos kántálással múlatja az idejét. Mert az említett szerv az erős hangokra reagál, leginkább 90 decibel fölött.

Miért szeretjük a hangos koncerteket?
A sacculus a kívülről érkező erős rezgéseket átalakítja és közvetíti a hypotalamus felé. A kíséreltekben arra a következtetésre jutottak, hogy a sacculus elektromos impulzusokat indukál több nyaki izomban. A feltételezést egy kísérlettel is igazolták, megkértek néhány egyetemi hallgatót, hogy feszítsék meg nyakizmaikat, amelyekre elektródákat ragasztottak, és rögzítették azokat az extra feszültségeket, amelyek akkor keletkeztek, amikor a sacculus nem az egyensúlyt érzékelte. 11 vállalkozón végezték el a tesztet, a hangok frekvenciája 50 és 1000 hertz közé esett, ezen belül az alanyok a legérzékenyebben 300 és 350 hertz közötti hangokra reagáltak. (A zenei C hang 261 hertz) Az emberi hang általában 200 és 400 hertz körüli frekvencián mozog.

A dologban az az érdekes, hogy a rockkoncerteken, és a diszkókban használt frekvenciák pontosan ezeken a határokon mozognak, tehát ha nem is tudatosan, de a szervezők és az előadók éppen a sacculus stimulálásával érik el a hatást - mondta Neil Todd a kísérlet vezetője. Szerinte ez lehet az egyik titka a meccseken szurkoló emberek extatikus érzésének is.

Kevésbé fáradunk, ha zenére dolgozunk

A tapasztalás már eddig is sokban segített az emberiségnek. Az is tapasztalat volt, hogy zenére dolgozni, fizikai erőt kifejteni könnyebb, kevesebb fáradsággal jár. Ez már múlt idő, ugyanis egy amerikai kutatócsoport arra mutatott rá, hogy az ember szervezete valóban kevésbé fárad, ha zenére dolgozik. Erőkifejtés közben az izmokban tejsav halmozódik fel, ez okozza a fáradtság érzetét.

Egy kísérlet során arra kérték a vállalkozókat, hogy zenére, illetve anélkül tornásszanak. Azzal a tapasztalati ténnyel teljesen tisztában voltak, hogy a zene valamilyen módon segíti a fizikai erőkifejtést, de bizonyságot csak most szereztek róla. A kísérlet előtt, közbe, és után mérték az alanyok szívverését, vérnyomását, a vér laktóz szintjét és végül még meg is kérdezték tőlük, hogy ők hogyan érzik magukat.

Az eredmény minden esetben ugyanaz volt, a résztvevők kisebbnek érezték az erőfeszítést, habár ezt testi állapot csak részben igazolta. A kutatók nagy figyelmet szenteltek annak, hogy a feladat mindig ugyanannyi fizikai munkát jelentsen. Az esetek mindegyikében észrevehető volt, hogy a vér tejsav tartalma kevesebb volt, mint a korábbi esetekben. Ennek ellenére a vérnyomás és a szívverés átlagos maradt. A fizikai állapotukra tett kérdésre a jelentkezők egyöntetűen úgy válaszoltak, hogy jobban érzik magukat, és kevésbé fáradtak el, mint az előző alkalommal.

A konkrét okról még csak sejtései vannak a kutatóknak, de a mostani vélekedésük szerint a zene hallgatása pszichésen pihentet, attól függetlenül, hogy közben mit teszünk. Ez lehet a magyarázata, hogy habár ez erőkifejtés azonos volt, valamint a vérnyomás és a szívritmus sem változott, ettől függetlenül a vérben lévő tejsav mennyisége kevesebb volt, mint más esetben.

Tehát innentől a legjobb, ha zenére dolgozunk, és ha a zene még hangos is, akkor a munka maga máris extatikus érzéssé válik, és még fárasztó sem lesz.