Miklós
-7 °C
2 °C

Meghalt a játékelmélet Nobel-díjasa, Harsányi János

2000.08.12. 18:10
Nyolcvanéves korában, kaliforniai otthonában meghalt Harsányi János (John C. Harsanyi) közgazdasági Nobel-díjas tudós - adta hírül az MTI. Az AP jelentése szerint Harsányi Alzheimer-kórban szenvedett. Halálát szívroham okozta szerdán, de csak szombaton jelentették be. Harsányi nevét a játékelmélet továbbfejlesztőjeként emlegetik, ám kevesen tudják, hogy az információ gazdaságtanának megalapozásához ugyancsak hozzájárult. Talán nem követünk el nagy tévedést akkor sem, ha megjegyezzük: az éppen most zajló, rekordbevételeket hozó, harmadik generációs német mobiltelefon-tender licitálásakor - közvetve legalábbis - az ő elméletét hasznosítja a szövetségi állam, amikor a költségvetési bevételek maximalizálását tűzte ki célul.

Harsányi János 1920-ban született Budapesten. Önéletrajzában írja, hogy az akkori idők egyik legjobb középiskolájába, a fasori evangélikus gimnáziumba járt, ahol olyan későbbi kiválóságok tanultak mint Neumann János (aki azt a játékelméletet alapozta meg, amelynek továbbfejlesztéséért Harsányi Nobel-díjat kapott) vagy Wigner Jenő (aki fizikusként nyerte el a legmagasabb tudományos kitüntetést).

Harsányi üdvözlete a budapesti Tudóstalálkozóhoz (1996)
Magyarország jövôje szempontjából az lenne a legfontosabb, hogy tehetségeket jól kiműveljék, mert ôk segítik elô a tudományos elôrehaladást, miként az irodalmi, filozófiai és egyéb fejlôdést is. Nagy súlyt kell helyezni a nevelésre és a tanulásra. Magyarországon, különösen Budapesten erre volt nagy igény, tanulni, olvasni és tudományt művelni.

Érettségijének évében, 1937-ben az országos középiskolai matematikai verseny első helyezettje lett Harsányi János.

Hogy miért gyógyszerészdiplomát szerzett ezután (1942-ben), azt az magyarázza, hogy szüleinek egy jól bejáratott patikája volt Budapesten. Harsányi - saját bevallása szerint - inkább matematikát és filozófiát tanult volna, de mint később látni fogjuk, az élet még jónéhányszor keresztülhúzta számításait.

Egy másik ok - menekülés a vonatról

Volt még egy indoka az erőltetett stúdiumnak: a Harsányi család jól tudta, hogy Hitler hatalomrajutása után jobb elkerülni a katonai szolgálatot, márpedig a gyógyszerészhallgatók elhalaszthatták bevonulásukat. Harsányi hozzátette ehhez autobiográfiájában, hogy számára ez különösen fontos volt, hiszen zsidó származásúként őt munkaszolgálatosként vitték volna a frontra.

1944-ig ez a taktika bevált, ám ekkor a német hadsereg megszállta Magyarországot, és Harsányit végül mégiscsak munkaszolgálatosként vitték el még ebben az évben. A nácik 1944 végén úgy döntöttek - írja Harsányi - hogy egységüket egy osztrák koncentrációs táborba deportálják. Legtöbb társa ott tűnt el a már végzett gyógyszerésznek, a későbbi közgazdasági Nobel-díjasnak.

A Budapestről Ausztriába irányított vonat indulása előtt azonban Harsányi elmenekült a szerelvényről. Ezután egy jezsuita pap bújtatta őt az egyik kolostor pincéjében.

A kommunizmus: Anna örök

1946-ban Harsányi újra beiratkozott a budapesti egyetemre, ahol 1947-ben immár filozófiai doktorátust szerzett, és szociológiai és pszichológiai tanulmányokat is folytatott. 1947 és 1948 között az egyetem szociológiai intézetében, illetve a társadalomtudományi tanszéken volt munkatárs. Ott ismerkedett meg Klauber Annával, tanítványával és - utóbb - feleségével.

Ám az új kommunista rendszer nem engedhette meg, hogy egy kimondottan antimarxista tudós taníthasson, ezért le kellett mondania állásáról. Klauber Anna tovább tanulhatott, ám őt csoporttársai folyamatosan azzal zaklatták, hogy szakítsa meg kapcsolatát Harsányival, annak politikai nézetei miatt. Anna azonban kitartott leendő férje mellett...

Egy szerető tanácsa

Azt már csak a Magyar Távirati Iroda teszi hozzá, hogy időközben államosították a Harsányi-féle patikát (erről a tudós nem ejt szót visszaemlékezésében), arra viszont a későbbi Nobel-díjas utal, hogy Klauber Anna vette rá őt, hogy hagyják el az országot, amely egyre sztálinistább irányba halad.

S most - immár szánt szándékkal - Ausztria felé keltek útra: egy mocsaras terepen keresztülvágva (nyilván a Hanság vidékére gondolt Harsányi) lépték át a határt, majd több hónapos várakozás után megkapták az ausztráliai (nem ausztriai!) vízumot.

1950. december 30-án léptek az ötödik kontinensre, és három nap múlva, 1951. január másodikán összeházasodtak Annával.

A harmadik doktorátus - gyári munkásként

Talán mondanunk sem kell, ezzel nem értek véget a Harsányi família megpróbáltatásai: a férj nem beszélt rendesen angolul, magyarországi végzettségeit pedig Ausztráliában nem ismerték el. Első három évükben tehát gyári - fizikai - munkát kellett vállalnia a játékelmélet (már akkor kétdiplomás) későbbi továbbfejlesztőjének, utóbb több akadémia tagjának, a Nobel-díj kitüntetettjének.

A gyár mellett azonban esténként a Sydney Egyetem közgazdasági kurzusaira járt Harsányi. Azzal indokolta a váltást a szociológiáról, hogy a közgazdaságtan matematikai szépsége lenyűgözte őt. 1953-ban szerezte meg első angolszász tudományos fokozatát, az M.A.-t, vagyis a masteri címet.

Nyugodtabb tájakon

1954-ben már óraadó a Queenslandi Egyetemen, Brisbane-ben. Két év múlva megkapja a Rockefeller-ösztöndíjat, és így két évet tölthet (feleségével együtt) az amerikai Stanford Egyetemen. Ott aztán ismét doktorátust szerez (közgazdaságtanból), s nem akárkivel ismerkedik meg Kaliforniában. Kenneth Arrow mellett ugyanis matematikai statisztikával kezdett foglalkozni.

Ezután Canberrában (Ausztrália fővárosa) egyetemi tanár lett, 1961-ben pedig végleg Amerikába költözött (Arrow és Tobin professzorok segítségével). Előbb Detroitba került, majd a berkeley-i (Kalifornia) Business Schoolban tanított nyugdíjba vonulásáig. Már Berkeley-ben született meg fia, Tom.

A játékelmélet csírái

Már az ötvenes évek elején publikált Harsányi cikkeket Neumann János és Morgenstern hasznossági függvényeinek a jóléti közgazdaságtan és az üzleti etika területén való alkalmazásáról. Ám saját bevallása szerint Harsányi csak akkor kezdett el igazán a játékelmélettel foglalkozni (amelyet a már említett Neumann-Morgenstern páros dolgozott ki 1944-ben), amikor megismerkedett John Nash tanulmányaival.

Innentől kezdve egyszerűbb a krónikás dolga: a tudománytörténet jól feldolgozott eseményei közé tartozik ugyanis Harsányi János, vagyis immár John C. Harsanyi hatvanas évekbeli munkássága. 1966-ban, ,,A General Theory of Rational Behavior in Game Situations" című művében például Harsányi különbözteti meg először a ma ismert formában a kooperatív és a non-kooperatív játékokat. Egy játék szerinte ugyanis akkor kooperatív, ha az elkötelezettségek (megállapodások, ígéretek és fenygetések) kikényszeríthetőek és teljes mértékben kötik a résztvevőket. Ha nem, akkor non-kooperatív játékok keletkeznek.

A főbb művek

1967 és 1968 között fejtette legfontosabb gondolatait Harsányi. Elsősorban ezek miatt kapta meg későbbi Nobel-díját is. Három részletben közzétett tanulmányaiban, amelyek a ,,Games with Incomplete Information Played by 'Bayesian' Players, Parts I, II and III" címet viselik, a tökéletlen információkra alapozott játékok elméletét alkotta meg. Azóta ez a teória a nemzetközi leszerelési tárgyalásoktól kezdve, a szovjet-amerikai nukleáris elrettentésen át, az olajmezők licenszeinek állami árverésein keresztül a rádiós- és televíziós frekvenciák kiosztásáig megváltoztatták a közgazdaságtani és politikai gondolkodás alapjait.

Harsányi és a játékelmélet
"Az én munkám a játékelmélet területe. Ez önálló elméletként csak 1944-ben született meg, amikor Neumann János és az osztrák Oskar Morgenstein együtt megírták és kiadták könyvüket. Nobel-díjat 1994 előtt játékelméleti kutató nem nyert, de feltehetjük, hogy az 1994 évet azért választották ki, mert 50. évfordulója volt a Neumann-Morgenstein könyv megjelenésének. Ez azt is jelentheti, hogy már 5 vagy 10 éve gondoltak arra, hogy a játékelmélet sorra kerüljön, de elhalasztották az 50. évfordulóra. Saját legfontosabb cikkeim - amelyet a Nobel Bizottság úgy emlegetett, hogy nagy volt a szerepe a Nobel-díjamban - az 1967-ben és 1968-ban írt három cikkem volt. Közel 30 évig tartott, mire elismerte a Nobel Bizottság."

Harsányi maga így vélekedett egy korábbi interjújában a játékelmélet alkalmazásairól: "Az amerikai kormány két sorozat aukciót rendez. Az egyik aukció a tenger fenekén lévő olajmezőket kínálja, de senki nem tudja, hogy azon a parcellán belül mik a lehetőségek az olajra. Az amerikai kormány elárverezi a területet, a legtöbbet ígérőnek pedig joga van olajat kutatni és kitermelni.

A másik aukciót a technika fejlődése tette szükségessé, hogy a rádióhullámokat, és a televízió-hullámokat jobban kiaknázzák. A kormány elárverezi a hullámhossz-sávokat az ország különböző részein. A kormánynak mindkét esetben az a célja, hogy minél több jövedelmet kapjon. A kormány játékelméleti kutatókat kérdezett meg, hogy hogyan lehet ezeket az árveréseket lebonyolítani."

Egy új ökonómiai irányzat az információ gazdaságtana is innen veszi egyik kezdetét. 1973-ban aztán további érdekes megállapításokat tett Harsányi, így például a véletlenszerű cselekvések magyarázatát adta meg, többek között kizárva azt, hogy az emberek valójában véletlenszerűen cselekednének...

A Nobel-díj

1988-ban John C. Harsanyi és Reinhard Selten (akivel 1994-ben együtt kapnak majd Nobel-díjat) az egynesúlyi választásokról szóló első általános összefoglalót készítik el. A General Theory of Equilibrium Selection in Games, című kötet a játékok egyensúlyi pontjairól szól.

Harsányit Kaliforniából hívták meg egy kutatócsoportba, amely a játékelmélet alapján a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokat készítette elő - írja az MTI. Harsányi korlátozott információjú játékelméletében - amely J. F. Nash modelljére épült - az az új, hogy a játékosok csak részben ismerik ellenfelük céljait és stratégiai eszközeit - ez analóg volt a leszerelési tárgyalásokkal. A modell minden eleméhez egy valószínűségi érték tartozott. A kutatások középpontjában a versenyzők cselekedeteinek előre jelezhetősége állt.

Harsányi - John Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva - 1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis területén végzett úttörő munkásságáért. A Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben választotta tiszteletbeli tagjává. A Veszprémi Egyetem és a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem is díszdoktorává avatta.