Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Hazudj, de rajt' ne fogjanak

2005.01.18. 11:00
A társadalomtudós azt állítja, hogy a hazugság nemcsak fontos, hanem egyenesen elengedhetetlen része is életünknek. Közben a tudomány és a bűnüldözés egyre-másra áll elő a hazugság leleplezésére szolgáló eszközökkel. A legújabb találmány: hazugságvizsgálat az agyhullámok elemzése révén. A módszer állítólag holtbiztos.

Az agyhullámok vizsgálatával az eddigi módszereknél jóval pontosabban, akár tökéletes biztonsággal megállapítható, hazudik-e valaki vagy igazat mond, állítják egyes kutatók. A South Carolina-i Egyetem pszichológia tanszékének tanára, Jennifer Vendemia, az agyhullámos hazugságvizsgálat egyik élharcosa nemrégiben ötmillió dolláros támogatást kapott az Egyesült Államok Hadügyminisztériumától arra a célra, hogy alaposabban megvizsgálja a teória érvényességét, illetve gyakorlati alkalmazhatóságát.

#alt#
Aktatáskában hordozható poligráf
Vendemia azt állítja, hogy az agyhullámok segítségével végzett hazugságvizsgálat 94-100 százalékos pontossággal képes megállapítani, hazudik-e valaki. Az általa alkalmazott eljárás során a vizsgálat alanyának fejére és arcára 128 elektródát helyeznek, amelyek érzékelik a bizonyos kérdésekre adott válaszok során keletkező agyhullámokat. A módszer egyébként sokban hasonlít a gyógyászatban használt EEG-hez (elektroencefalogram) és az fMRI-hez (funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálat). Az utóbbi eszközzel az amerikai Temple Egyetem agykutatója, Scott Faro már tavaly év végén sikeres hazugságvizsgálatot produkált.

És bár felmerülhet a gondolat, hogy az agyhullámok érzékelésével esetleg kideríthető, mire gondol valaki, ez pedig számos erkölcsi és jogi aggályt felvet, erről szó sincs: a módszerrel a kutatók szerint csak az állapítható meg, hogy az agy mely területe aktív az adott pillanatban. Az agyhullámok vizsgálatának elvén működő hazugságvizsgálóval ugyanakkor sokkal pontosabb eredményt lehet elérni, mint a jelenleg a bűnüldözésben - vagy akár magáncélokra - használatos poligráfokkal.

Hazudik a hazugságvizsgáló

A poligráf ma
A poligráf, amit 1935-ben használtak először az Egyesült Államokban, azon az elven működik, hogy méri a szívverés ritmusát, a vérnyomást, a légzés ütemét és az izzadság mértékét, miközben a vizsgálat alanyának - legtöbbször egy bűncselekmény gyanúsítottjának - kérdéseket tesznek fel. A kérdések egy része érdektelen, például a kérdezett születési évére vonatkozik, egy másik része pedig olyan, amelyre válaszolva az emberek többsége nagy valószínűséggel hazudni szokott - például hogy lopott-e már valaha. A vizsgálat közben feltett kérdéseknek csak a harmadik része firtat olyan információt, ami a kérdezőt valójában érdekli. A vizsgálat alanya - némiképp egyszerűsítve a folyamat leírását - akkor megy át a teszten, ha a "valószínűleg hazudik rá"-típusú kérdésekre adott válaszai közben mutatott fizikai reakciói - emelkedő vérnyomás, erősebb izzadás - meghaladják a releváns kérdésekre adott válasz közben tapasztalhatókat.
A mostani poligráfokkal egyes források szerint 70, mások szerint akár 90 százalékos biztonsággal állapítható meg, igazat mond-e valaki. Vannak viszont olyan pszichológusok és kriminológiai szakemberek is, akik szerint a poligráfos vizsgálat olyannyira szabványosíthatatlan, hogy pontosságát még csak megbecsülni sem lehet.

A poligráf kultúrtörténete során rengeteg ellenszenvet váltott ki, Nixon elnök például így nyilatkozott róla: "Nem tudok semmit a poligráfokról, nem tudom, milyen pontosak, de azt biztosan tudom, hogy a frászt hozzák az emberre." Az ellenzők legütősebb érve Aldrich Ames volt CIA-ügynök, akit 1994-ben tartóztattak le a Szovjetuniónak való kémkedés miatt. Ames egyes források szerint legalább egyszer, mások szerint többször "átment" a rutinszerű hazugságvizsgálatokon anélkül, hogy lelepleződött volna.

A módszer vitatott megbízhatósága ellenére hosszú ideig széles körben használatos volt - az Egyesült Államokban például a magánvállalkozások egészen 1988-ig használták a poligráfot alkalmazottaik ellenőrzésére. A gyakorlatnak az alkalmazottak poligráf elleni védelmét szavatoló törvény, az Employee Polygraph Protection Act vetett véget, bár a törvény számos kivételt tesz: nemzetbiztonsági érdekek, vagy akár kábítószerrel elkövetett bűncselekmények a jelenlegi szabályozás szerint is indokolhatják a poligráfos vizsgálatot, sőt az FBI-jal szerződéses viszonyban álló civilek is kötelezhetők hazugságvizsgálatra. Arról már nem is beszélve, hogy a kormányhivatalnokok szintén kivételt képeznek, ez pedig már tömegeket érint - az amerikai statisztikai hivatal, a Census Bureau legfrissebb adatai szerint 2003-ban csaknem 2,5 millióan álltak a szövetségi kormányzat alkalmazásában.

Máshol is dívik

A világon máshol is előszeretettel használják a hazugságvizsgálatot: Nagy-Britanniában éppen a múlt héten fogadtak el egy olyan törvényt, ami lehetővé teszi, hogy a hatóságok - egyelőre csak tíz meghatározott körzetben - kötelező poligráfos vizsgálatnak vessék alá azokat az elítélt, majd börtönből szabadult pedofilokat, akik a környéken laknak.

#alt#
Aldrich Ames. Átverte a gépet
Magyarországon a hatályos törvények szerint csak azt lehet poligráfos vizsgálatnak alávetni, aki beleegyezik, a bíróság pedig maga dönt arról, hogy felhasználja-e a vizsgálat eredményeit. Törvénysértésre ennek ellenére akad példa: 2001 decemberében került nyilvánosságra, hogy a Magyar Posta poligráfos vizsgálatnak vetette alá alkalmazottait, hogy kiderítse, ki juttatta el a sajtóhoz a cégnek a Defend Kft.-vel kötött üzleti szerződéseit. Akkor Lenkovits Barnabás és Péterfalvi Attila és adatvédelmi biztosok törvénytelennek minősítették az eljárást, mondván, hogy az megsértette az alkalmazottak személyiségi jogát és a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot is.

Míg a tudomány újabb és újabb hazugságkutatási ötletekkel áll elő, a jog pedig küzd a visszaélések ellen, a mentiológusok, vagyis a hazugságkutatók széttárják a kezüket, mondván: mindenki hazudik.

A hazugságkutató szerint hazudni jó

Egyes kutatatók, így a Londoni Egyetemen oktató John Nicholson szerint naponta átlagosan kétszázszor hazudunk, ami nem feltétlenül baj, hiszen a hazugság fontos szerepet tölt be önbecsülésünk megőrzésében és mások védelmében is. Peter Stiegnitz magyar származású, Bécsben élő hazugságkutató, a Mindenki hazudik című könyv szerzője azt állítja, bizonyos esetekben egyenesen fontos a hazugság. Stiegnitz háromféle hazugságot különböztet meg: az önbecsapást (magunkról hazudunk magunknak), a másokhoz intézett hazugságot (szerelmi kapcsolatban, szülő-gyerek viszonyban) és a tömegek megtévesztésére szolgáló hazugságot, amit politikusok gyakorolnak előszeretettel. Stiegnitz ugyanakkor azt állítja, hogy - erkölcs ide vagy oda - "hazugság nélkül nem tudunk élni". És aki nem hazudik, az nem él.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.