Miklós
-7 °C
2 °C

Hol maradnak az idegenek?

2004.04.03. 10:48
Sok kutató biztos benne, hogy a világűr mélységeiben csak úgy nyüzsögnek az értelmes létformák. De minderről miért nem szerzett eddig tudomást az emberiség? Az Index most a Spiegel nyomán bemutat tucatnyi elméletet arra vonatkozólag, hogy az idegenek hogyan és mivégre bújhatnak el a kutatók elől.
1950. nyarán a Los Alamos-i kutatóintézet ebédlőjében Enrico Fermi Teller Edével a fénysebességnél gyorsabb utazás lehetőségéről vitatkozott. Akkoriban az USA lakossága UFO-lázban égett. Fermi váratlanul félbeszakította kollégáját, és azt kérdezte: Where is everybody? (Hova tűnhetett mind?)

Ezt természetesen a földön kívüli életformákra értette. Gyors számolás után a Nobel-díjas fizikus arra a következtetésre jutott, hogy a Földön már több alkalommal meg kellett fordulnia intelligens létformáknak, anélkül hogy egyértelmű nyomokat hagytak volna hátra. Ezzel megszületett az úgynevezett Fermi-paradoxon.

Fermi az akkori számításait soha nem hozta nyilvánosságra. Viszont a tudományos közösséget azóta foglalkoztatja a kérdés, hogy léteznek-e - és ha igen, akkor milyen számban - földönkívüli civilizációk.

1961-ben Frank Drake amerikai csillagász bemutatott egy számítási formulát (N = R x P x E x L x I x Z x S), amellyel a Tejútrendszer kommunikációra képes civilizációinak számát próbálta felbecsülni. Drake levezetése ebben a formában nem alkalmas N kiszámítására, mert több faktor még közelítőleg sem ismert.

Viszont egyik érték sem lehet nulla (épp a Föld léte miatt) vagyis a levezetés megerősíti, hogy a galaxisunkban az eddigi tapasztalatok ellenére valósággal nyüzsögniük kellene az idegen életformáknak. Ezen a ponton pedig kétféle lehetőség van: vagy tévesek Fermi és Drake számításai, vagy az emberiség nem képes felismerni a földön kívüli intelligenciára utaló nyomokat.

1. Mi vagyunk az egyetlenek

Frank Tipler amerikai fizikus szerint mi vagyunk az egyetlen intelligens lényei nem csupán a galaxisnak, de az egész világegyetemnek. Elmélete szerint a Tejútrendszer kialakulása óta eltelt 10 milliárd év alatt létre kellett volna jönnie legalább egy, magas műszaki fejlettséget elérő civilizációnak, amely felderíti magának a teljes galaxist. Akkor viszont nem létezhetne már a Naprendszert körülvevő, üstökösöktől hemzsegő Oort-felhő és az aszteroidaöv sem, véli Tiplet. Hiszen ezeket az objektumokat régen feldolgozta volna a nyersanyagokra vadászó civilizáció.

Ernst Mayr német biológus szerint a természetes kiválasztódás a hagyományos vélekedéssel szemben nem segíti a magas intelligencia kialakulását. A Földön is megfigyelhető, ahogy több millió életforma remekül megvan intelligencia nélkül is.

A Cambridge egyetemen dolgozó Simon Conway Morris régész szerint mivel nincsenek itt még a földönkívüliek, ezért nem is léteznek. Ha viszont mégis felbukkannának, az élet kialakulásának meglehetősen kötött szabályai miatt meglehetősen emberszerűeknek kellene lenniük, két lábbal, két szemmel és vérkeringési rendszerrel.

2. Már itt voltak, elmentek

Sok ember meggyőződése, hogy az idegenek már korábban itt jártak, és teleszórták a Földet a nyomaikkal. Ezek közé tartoznak a Húsvét-sziget szobrai, a perui Nasca-fennsíkon látható több kilométeres rajzolatok. Robert Temple amerikai orientalista a hetvenes évek végén fogalmazta meg az elméletet, amely szerint a földönkívüliek biztosan jártak Afrikában.

A Maliban élő Dogon törzs ugyanis a felfedezése idején, 1930-ban részletes csillagászati ismeretekkel rendelkezett őseik állítólagos származási helyéről, a Szíriuszról. Az ősi mondák több elemét, például a központi csillag összetett voltát csak jóval később sikerült igazolni. Temple ebből arra következtet, hogy földönkívüliek által átadott tudásról lehet szó.

Az is lehet viszont, hogy az idegenek nem személyesen érkeztek, hanem felderítő szondákat küldtek ki. A nálunk néhány tízezer évvel fejlettebb civilizációk számára ez nem lehetett probléma, véli Allen Tough kanadai pszichológus és SETI-kutató. Szerinte ezen szondák mindegyike intelligensebb lehet az embernél, miközben kisebb mint egy baseball-labda.

Robert Freitas fizikus ennek alapján kidolgozta a földönkívüli eredetű tárgyak utáni keresés stratégiáját. Eszerint az idegenek szondái meghatározott keringési pályán, vagy a Föld-Hold illetve Föld-Nap között húzódó térség Lagrange-pontjaiban állomásozhatnának. A Lagrange-pont nevezetessége, hogy ott a két égitest vonzereje egyensúlyban van. Ezeken a helyeken azonban semmit nem sikerült felfedezni.

3. Nem értjük az adást

A rádióteleszkópok segítségével a földön kívüli intelligencia jeleire vadászó kutatók alapvető problémája, hogy milyen frekvenciát kellene figyelniük. A tudományos közösség az univerzum leggyakoribb eleme, a hidrogénatom által kibocsátott rádióhullámok sávjára koncentrál. Ebben az a logika, hogy más életformák is felismerhetik a hidrogén ilyen különleges szerepét, és erre hangolják az adóikat. Ehhez azonban az idegeneknek az emberi észjárást kell követniük.

További problémát jelent az esetleges üzenet felismerése. 1997-ben fogták fel a híressé lett "Wow"-jelet. A név a mérési jegyzőkönyv szélére kézzel írt jegyzetből származik. Az érintett csillagász váratlanul erős jelet fogott, amelyet azonban rádiótávcsövek útján nem sikerült megerősíteni. Ha valaki nem közvetlenül minket céloz meg, a jel valószínűleg nem lesz felismerhető, hiszen így még egy valódi adás is csak futó zajként jelenik meg.

Paul LaViolette fizikus szerint valami fontosat máris sikerült eltéveszteni. 1967-ben Jocelyn Bell ír csillagász erőteljes, ritmikus jelet fedezett fel. Rövid lelkesedést követően a szakmai közösség úgy találta, hogy egy új típusú csillagról, a pulzárról van szó, amely rendszeres időközönként kozmikus irányítótoronyként rádióhullámokat küld az űrbe.

LaViolette viszont azzal érvel, hogy a magas műszaki fejlettséget elérő idegenek képesek lehetnek fókuszálni a pulzárok sugárzását. Vagyis itt van az orrunk előtt a jel, de tévedésből inkább természetes eredettel magyarázzuk.

4. Nem ismerjük fel őket

Ian Stewart matematikus és Jack Cohen biológus szerint a földön kívüli létformákról folytatott vita alapvető tévedése, hogy a legtöbb kutató a földihez hasonló életre számít. Meglátásuk szerint a DNS-en alapuló élet inkább a kozmikus kivételek közé tartozik.

A teljesen másmilyen életformára román fizikusok kísérlete hozott példát. Argon nemesgáz plazmájában két elektróda között nagy feszültségű szikrákat generáltak. Ennek során a kutatók felfedezték, hogy a pozitív töltésű elektródán hólyagok keletkeztek, amelyek növekedésnek és osztódásnak indultak. A hólyagokat sajtfalhoz hasonló kettős ionréteg határolta, miközben a belső teret normális argon töltötte ki. Mircea Sanduloviciu fizikus feltételezi, hogy az ilyen sejthez hasonló hólyagok teljesen új életformák alapjává válhatnak.

5. Karanténban vagyunk

John Ball rádiócsillagász 1973-ban az állatkerti hipotézis ismertetésével rázta fel a szakmai közösséget. Meglátása szerint a magasan fejlett civilizációk közel sem annyira fecsegősek, mint azt az emberek gondolják. Elképzelhető, hogy a Naprendszerre mint valami rezervátumra tekintenek, ahol az emberiség a maga szabályai szerint zavartalanul élhet, mint szerencsés földi állatfajok a természetvédelmi körzetekben. "Lehet számukra jelentéktelen bejegyzés vagyunk a lakott galaktikus területek jegyzékében" - írta John Ball.

Martyn Fogg brit asztrofizikus ezt az elméletet 1986-ban odáig kerekítette, hogy az idegenek a Földet esetleg teljes kommunikációs zár alá vették. Az idegenek könnyen arra a meggyőződésre juthattak, hogy a megvizsgált bolygórendszeren nevelkedő civilizációkat nem szabad megzavarni, hanem kivárják, míg önálló űrutazásra lesznek képesek.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Carl Sagan és William Newman csillagász is. A magasan fejlett civilizációk között létezhet valamifajta "Codex Galactica", amely megtiltja az emberiséghez hasonló fiatal fajok fejlődésébe való beavatkozást.

6. Bénábbak a gondoltnál

A neandervölgyi ember néhány évezreden át a Homo sapiens mellett élt a Földön. Készített kőszerszámokat, viszont ezen a szinten nem lépett tovább. Hasonló sorsa lehetett az idegen életformáknak is. Elképzelhető, hogy létezik földön kívüli civilizáció, amely soha nem épített rádiót, hanem elbukott a kiválasztódásban, írta a Carl Sagan.

Az is elképzelhető, hogy az idegen létformák a földi delfinekhez hasonlóan a bolygójuk óceánjában élnek, vagy az égitestet folyamatosan vastag felhőrétegek takarják. Ilyen körülmények között a világképbe nem feltétlenül tartozik bele az űr és a csillagok. Az elmaradó kommunikáció további okának Richard Gott princetoni asztrofizikus azt tartja, hogy lám az emberiség is az átlagosnak számító anyabolygójához van kötve. A kopernikuszi elv szerint az intelligens lények nagy része ugyanilyen cipőben járhat, különben a helyzetünk különlegesnek számítana. Ez volna a magyarázat arra is, miért nem gyarmatosították még más létformák a Földet, tartja Richard Gott

7. Léteztek, de kihaltak

A világegyetem veszélyes hely: aszteroidák csapódnak a bolygókba, gammakitörések söpörnek mindent tisztára, csillagok ütköznek össze és robbannak fel. Számtalan módja van annak, ahogy megsemmisülhet a kialakuló életforma. Milan Cirkovic asztrofizikus és Richard Cathcart geográfus abból indul ki, hogy a világegyetem első egymilliárd éve a mostaninál is veszélyesebb volt az életre nézve. Az első civilizációk olyan a korszakban alakulhattak ki, amikor jóval gyakoribbak voltak a szupernóvákban keletkezett radioaktív elemek.

A bolygók belsejében az anyag radioaktív bomlása a belső hő legfontosabb forrása. Ez okozza a kéreg tektonikus mozgásait. Az univerzum korai időszakában a Földhöz hasonló bolygók geológiai szempontból sokkal aktívabbak voltak, és ez megnehezíthette a stabil életfeltételek kialakulását.

Vagy esetleg a létformák maguk tehettek a pusztulásukról, például feltalálták az atombombát, és megsemmisítették a civilizációjukat. Esetleg nano-robotokat építettek, de a kísérlet elszabadult, véli Eric Drexler nano-szakértő. A szerkezetek így mindent felzabáltak, és az egész bioszféra szürke masszává alakult. Esetleg az idegen bolygó lakói felhasználták a rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagokat, és szennyezés miatt kialakuló üvegházhatás miatt lakhatatlanná vált az égitest.

8. Látszólag egyedül

Még ha az általunk ismert világegyetemben egyetlen értelmes életformaként létezünk, az idegen létformák párhuzamos univerzumokban is meghúzódhatnak. Legalábbis ez a meggyőződése Lee Smolin amerikai fizikusnak. A kvantummechanika és a relativitáselmélet evolúcióval való összeegyeztetése során Smolin a következő elméletet dolgozta ki: minden fekete lyuk a következő új univerzum csírája.

Smolin szerint az univerzumok sokáig fekete lyukak nélkül váltották egymást: az újak az elődjük megszűnésével jöttek létre. Valamikor azonban mutáció következhetett be a folyamatban, és létrejött az univerzum, ami mi ismerünk. Mivel itt számos fekete lyuk jött létre, amelyek új univerzumokba vezetnek, a mi világunknak már több párhuzamos univerzuma lehet.

9. ET utódai vagyunk

Lehetséges volna, hogy az emberiség egy kozmikus intelligencia leszármazottja? Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe asztrofizikusok már évtizedekkel ezelőtt azt a nézetet képviselték, hogy a Földre aszteroidák és meteoritok hozták az élet csíráit. Ehhez kapcsolódva Leslie Orgel és Francis Crick felállították az elméletet, miszerint az emberi faj egy kihalóban lévő ősrégi civilizáció által célzottan szétszórt örökítőanyagnak köszönheti az életét.

A két kutató meglepődve tapasztalta, hogy az ismert élő szervezetek mindegyike nukleinsavakat használ a genetikai információ kódolására. Ez az általános kulcs szerintük csak azzal magyarázható, ha a Földet egykor "megfertőzték" az élet űrből érkező csírái. Annak bizonyítékát, hogy az élet még a világűr mostoha körülményei között is fennmaradhatott, baktériumokkal végzett kísérletek mutatták meg. Ráadásul az üstökösök a szenet, minden ismert élet alapelemét a jelek szerint minden károsodás nélkül rendkívüli távolságokra képesek szállítani. A Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ kutatói spektrométer segítségével szénionokat fedeztek fel a Kudo-Fujikawa üstökös kómájában.

10. Galaktikus illúzió

A pesszimista magyarázat szerint az emberiség egy szimuláció közepében él. A kvantummechanikában vagy a relativitáselméletben nincs olyan elem, amely kizárná ezt a lehetőséget, véli Michio Kaku fizikus. Az ilyen feltételezések szerint a telepatikus élmények illetve az álmok az ilyen mélyebb valóságra utaló jelek lehetnek. Mások szerint a bizonyíték itt van az orrunk előtt, az ősrobbanás-elméletben.

A múlt század 60-as éveiben fedezték fel a csillagászok a kozmikus háttérsugárzást, amely a világűr kialakulásának első stádiumából, az ősrobbanás utáni időkből származhat. A hagyományos ősrobbanás-elmélet azonban nem képes arra magyarázatot adni, miért egyforma erős a sugárzás minden irányból. Alan Guth fizikus 1981-ben közölte az elgondolást, amely szerint az ősrobbanás utáni 10-36 másodpercben a világegyetem hirtelen felfúvódott. De hogy mi volt azelőtt, arra mind a mai napig nincs megalapozott válasz. Lehetséges volna, hogy buborék külső határaként megjelenő sejtelmes korlátot a körülöttünk húzódó mártix alkotói emelték, hogy az emberiség ne leplezhesse le a szimulációt?

Hasonló helyzetet feltételez Stephen Baxter matematikus is. Elmélete szerint a Naprendszer nem más, mint az idegenek által létrehozott mesterséges gömb. Ez esetben azonban az emberiségnek legalább elméletben megvan az esélye arra, hogy elérje a gömb hozizontját. Az 1977-ben indított Voyager 1 szonda valóban a Naprendszer határa felé közeledik. De még ha a szonda áthalad is ezen a határon, és képes tovább sugározni, az elgondolást az sem döntené meg, hiszen a külső erők könnyedén manipulálhatják a jelet. Baxter szerint a leleplezés egyetlen esélye, ha egyértelmű hiba támad a szimulált világűrben.

11. Tudják, de nem mondják

Szkeptikusok további csoportja másfelé keresi a kiábrándító választ. Stephen Greer, a CSETI igazgatója szerint az emberiség már évtizedekkel ezelőtt kiléphetett volna ebből a kőkorszakhoz közeli életformából, ha a vezetői a valóság felfedése mellett döntenek. Az elgondolás alapját az adja, hogy a közvéleményt szisztematikusan távol tartják az ember-földönkívüli kapcsolatok minden eredményétől. Ennek közvetett bizonyítéka a 60-as évek elején a NASA számára készített Brookings-jelentés (Proposed Studies of the Implications of Peaceful Space Activities for Human Affairs), amely rendkívüli óvatosságot ajánl a földön kívüli élet létezésének bejelentése esetére. Az ilyen információ ugyanis felforgathatja a földi civilizációt, állították a jelentés szerzői.

Greer szerint már több tucat történelem előtt lezuhant idegen űrhajót gyűjtöttek be a nagyhatalmak a világ elhagyatott pontjairól. Az első ilyen kézzel fogható eredményeket a Hitler idejében kiküldött német expedíciók hozták haza. Egyes becslések szerint az összeharácsolt műszaki megoldások lassú kiszivárogtatása több száz évre ad feladatot. Logikailag nem nehéz belátni, hogy minden földhözragadt kormány érdekében áll titokban tartani a fejlett civilizációkkal létesített kapcsolatot, hiszen az átvett technológia adott esetben a Föld feletti uralmat jelentheti számukra.

Csakhoz ez a kihívás Greer szerint nem most, hanem a második világháborút megelőző és azt követő időszakban volt élő probléma. Mára az emberiségnek már a galaktikus közösség elismert tagjává kellett volna válnia, ehelyett azonban hatalomvágytól hajtott vezetői a titkolózást és az értelmetlen háborúzást választották. Greer most attól tart, hogy a "földönkívüli kártyát" a világűrből érkező képzelt fenyegetés képében, a további fegyverkezés és az emberiség riogatása érdekében játsszák ki.

12. Az invázió köztünk van

John Lear amerikai berepülőpilóta ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai kormány már évtizedekkel ezelőtt üzletet kötött a földönkívüliek több csoportjával. A békés szándékkal érkező, az emberiség lelki megújulását és az atomfegyverek megsemmisítését sürgető küldötteket kihajították, szóba álltak viszont olyanokkal, akik technológiát ajánlottak. Az Eisenhower és Truman elnökök idejében kötött egyezség részét képezte Lear szerint, hogy az idegenek a genetikai állományuk feljavítására "megvizsgálnak" néhány embert.

Az érintettek beleegyezése nélkül végzett vizsgálatok száma azóta az engedélyezett mennyiség milliószorosára nőtt. Az együttműködés idilli szakaszában a két fél közös föld alatti kutatóbázisokat épített, részben korábbi földi civilizációk alagútrendszereit használva. Ekkor születtek olyan tervek is, hogy az emberiséget lassan megismertetik a valósággal. A 70-es évek végén született sci-fik óvatosan elkezdték nyomni ezt az "űrbeli barátaink" vonalat.

Ráadásul a Föld őslakói nem is mi vagyunk, hanem az a több furcsa külsejű illetve emberi fizimiskájú idegen faj, amelyek korábbi háborúik során a föld alá húzódtak, és akik a felszíni embereket haszontalan parazitáknak tartják, állítja Lear. Az ilyen elgondolások szerint a Föld már csillagközi konfliktusokban is elkötelezte magát, ráadásul a szövetségesei többször rászedték, és már ki sem lehet őket innen tessékelni.

Lear szerint gyermeteg elgondolás arra számítani, hogy egy fejlett civilizáció a harmadik dimenzióban érkező űrhajókkal foglal el egy elmaradott bolygót, kockáztatva azt, hogy annak lakói valamivel rájuk lőnek. Ehelyett célravezetőbb a vezető országok kormányzatába beszivárgás és a hosszú aknamunka. Különösen akkor, ha maga a bolygó az érték, és azt a bennszülött létforma pillanatnyi elmezavarában képes atombombával tönkretenni.