Miklós
-7 °C
4 °C

Mit mutat a jövő?

2005.10.30. 11:10
A hetvenes években a kutatók úgy képzelték, hogy Magyarországon több mint tizenegymillió ember él majd az ezredfordulón - ebben tévedtek. Azt viszont már akkor is jól tudták, hogy 2000-ben rossz lesz nekünk gazdasági szempontból. Az MTA Jövőkutatási Bizottságának elnökével, Nováky Erzsébettel arról beszélgettünk, hogy mit csinál a jövőkutató, és mit képzelt régen arról, ami ma van. Interjú.

Index: A jövőkutatás kifejezésről elsőként scififilmek futurisztikus környezetében magas homlokú megmondóember és jövőlátó varázsgömb ugrik be. Ehhez képest mit értünk a misztikusnak hangzó jövőkutatás alatt?

Nováky Erzsébet: Misztikusnak nevezzük egyrészt azt, ami rejtélyes. Ilyen értelemben misztikus dolog valami olyasmivel foglalkozni, ami még nincs, ami még nem létezik. Félünk attól, hogy milyen lehet a jövő, milyen folyamatok erősödhetnek föl, melyek gyengülhetnek, milyen történések lehetnek, egyáltalán mi lesz a jövőben. Ezzel foglalkozik a jövőkutatás, a lehető leginkább tudományos módszerekkel.

#alt#
dr. Nováky Erzsébet

A tudományos jövőkutatás arra törekszik, hogy mérsékelje a jövővel kapcsolatos bizonytalanságot. A jelenből mindig többféle jövő bontható ki, ezért nem egyetlen jövőt vázolunk fel. Az angol nyelvben a jövőkutatást többes számmal nevezzük futures studies-nak.

Lehetséges a jövőről, "csak úgy, általánosságban" beszélni?

A tudományos jövőkutatás nem egy-egy tudományos részterülettel foglalkozik, hanem a társadalom egészének jövőjét kutatja: milyen körülmények között fogunk élni, milyen lesz a környezet állapota, hogyan elégíthetők ki a társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak növekvő igényei és így tovább. A modern jövőkutató nem a természetfeletti erőktől függően alakuló jövőket reméli előre tudni, mint a régi jósok, hanem, mert meggyőződése, hogy az ember befolyásolni tudja a jövőt, azt fogalmazza meg, hogy mit lehet, és mit kell tenni azért, hogy a jövő kedvező irányba alakuljon.

A jövőkutatás az egyének, a társadalmi csoportok, a nemzetek, a régiók és a világ egészének felelősségére irányítja a figyelmet, arra, hogy miért szükséges és miként lehetséges a jelen cselekedeteit abba az irányba fordítani, amely elfogadható lehet kis és nagyközösségek rövid és hosszú távú érdekei szempontjából. Természetesen ennek kapcsán igen sok az ütközés, hiszen különböző érdekek és értékek talaján dolgozunk és cselekszünk. Olyan jövőt kell találnunk, amely a különböző embereknek, különböző csoportoknak egyaránt elfogadható. Nemcsak a mai emberek vágyait és igényeit kell összehangolnunk, hanem tudnunk kell, hogy élhető jövő csak a generációk harmonikus együttműködésével hozható létre.

A jövőkutatás a társadalomtudományok közé tartozik, viszonylag fiatal tudományág. Többek között a népességnövekedés problémája indította útjára.

A modern értelemben vett jövőkutatás ötven évre tekint vissza. Az 1960-as évek új jelenségei, például a népességszám rohamos növekedése, a meg nem újuló erőforrások kimerülésének jelei, a fokozódó környezetszennyezés, az oktatás világválsága, és sok egyéb változás iránya mind azt mutatták, hogy a gazdaság növekedése a korábbi keretek mellett nem fenntartható, a növekedés-fejlődés új útjait kell keresni. Világszerte mind nagyobb figyelem fordult a jövő felé: hogyan tovább? Meddig nőhet a népességszám, mikorra várható a nyersanyag- és energiaforrások kimerülése, meddig viseljük el környezetünk szennyeződésének növekedését, és hogyan oldható meg az oktatás általános világválsága?

Magyarországon 1968 óta folyik modern értelemben vett jövőkutatási tevékenység, tehát ugyanattól az évtől kezdődően, mint amikor megalakult a nemzetközileg jól ismert, jövőkutatással foglalkozó tudósokat tömörítő Római Klub. A magyar jövőkutatás megalapítója Dr. Kovács Géza, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, aki 1968-ban szemináriumot indított felsőéves hallgatóknak, amelynek keretében tanárok és hallgatók együtt kezdték kutatni, vajon milyen lehet hazánk társadalma, gazdasága az ezredforduló idején.

A Magyar Tudományos Akadémia 1976-ban alapította Jövőkutatási Bizottságát, idén Önt választották elnökké. Mi a szervezet feladata?

A bizottság 1976-os megalakítása azt jelentette, hogy a hazai tudományos közélet is elfogadta a jövőkutatást mint új tudományterületet. Célja, hogy tevékenységével erősítse hazánkban a jövőorientált gondolkodást, s a jövőért érzett közös felelősség és együttgondolkodás talaján állva segítse létrehozni és erősíteni a jövőkutatók alkotói közösségét. A Bizottság figyelemmel kíséri a jövőkutatási műhelyek tudományos tevékenységét, kezdeményezi és szervezi a hazai jövőkutatási konferenciákat, kapcsolatot tart külföldi jövőkutatási szervezetekkel.

A Bizottság tagjai a társadalom-és természettudományok - a közgazdaság-, a jogi, a szociológiai, a műszaki, az agrár-, a biológiai, az orvosi és a politikatudományok - területén jövőkutatási tevékenységet folytató szakemberek.

Közel negyven éve kutatják az ismeretlent. Olyan lett a jövő, amit elképzeltek a hetvenes években?

Az elmúlt közel negyven év alatt a jövőkutatók (a magyarok is) tudományos eszközökkel vizsgálták, miként ismerhetők meg a jövő lehetőségei, feltárták a fejlődés nagy tendenciáit, és a társadalmi-gazdasági jövő lehetséges változatait. Már 1972-ben az derült ki, hogy a világ így nem folytatható, döntő változások szükségesek. A világ mégsem mozdult meg eléggé.

Az 1970-es évek elején leírtuk hazánk gazdaságát és társadalmát az ezredfordulóra. Megfogalmaztuk, ha nem következik be lényeges változás a termelés hatékonyságában és a tőkeigényességben, akkor Magyarország az ezredforduló idején számos gazdasági problémával fog küszködni. Sajnos, előrejelzésünk bevált. Nem vált be viszont a népesség előrejelzésünk, hiszen több mint 11 millió főt jeleztünk előre az ezredfordulóra. Nem számoltunk a születési arányszám ilyen fokú visszaesésével, és azzal sem, hogy a fiatalok családalapítási szokásai ennyire megváltoznak.