Hedvig
7 °C
23 °C

Éljen a rákosi vipera!

2009.04.20. 15:30 Módosítva: 2009-04-20 15:37:06
Végveszélyben van a rákosi vipera, egy olyan viperaalfaj, ami egyedül Magyarországon található meg. Megmentésére pár éve viperavédelmi programot hoztak létre több száz millió forintból, nagyrészt uniós támogatással. A rákosi vipera mérges kígyó, de nem kell tőle félni.

"Közös célunk a rákosi vipera megmentése" - hirdeti a Rákosi vipera hosszú távú megőrzésének megalapozása nevű LIFE-program füzetkéje. Az öt éve futó viperavédelmi programot a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI) és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) közösen dolgozta ki. 2003-ban az Európai Bizottság a LIFE-Nature alapból biztosította a négyéves program teljes költségvetésének 50%-át, 170 millió forintot. 2009-ben pedig a Life+ keretein belül 700 millió forintot kaptak viperavédelemre. Az MME szervezésében nemrég viperaközpontot vezető Péchy Tamás és Halpern Bálint biológusok, a program vezetői mutatták be a programot a mentés helyszínén.

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

A rákosi vipera kihalástól való védelme azért lehet fontos számunkra, mert ez a mérges kígyó kizárólag Magyarországon fordul elő. A viperafélék családjába tartozó alfaj végveszélyben van, előfordulása rendkívül ritka, eszmei értéke jelenleg egymillió forint. Az elmúlt évtizedekben vészesen kezdett eltűnni a magyar faunából, jelenleg 500 körülire becsülik az állományt.

Hermann Ottó 1892-ben mutatott be két viperát, amit a Rákos-patak mentén gyűjtött. Méhely Lajos, zoológus akkor úgy találta, a viperák különböznek a keresztes viperáktól, és ekkor kapta a rakosiensis elnevezést, amit később tudományosan elfogadtak. Rákosi Mátyás uralma alatt - a kellemetlen összehasonlításokat elkerülése miatt - parlagi vagy rákosréti viperára keresztelték át. A Duna-Tisza-közén a népnyelv homoki kígyóként ismeri, ami nem azonos a homoki viperával.

Lebensraum

A vipera régen Ausztriától Bulgáriáig előfordult, de mára Magyarországon kívül mindenhol kihalt. Visszaszorulásának oka élőhelyének elvesztése volt, ezért a Life-program elsődleges célja a tenyésztésen kívül a megfelelő élőhely kialakítása. Budapest környékéről a beépítések, vidéken pedig a felszántások, erdőtelepítések miatt tűnt el a számára kedvező, füves, sztyeppés terület. Annak ellenére, hogy mérges kígyó, az állat nagyon védtelen, ezért sok búvóhelyre van szüksége (például pocoklyukakra), és mivel nem túl ügyes vadász, elengedhetetlen, hogy sok táplálék legyen környezetében. Főleg szöcskékkel, tücskökkel, sáskákkal táplálkozik, ellensége viszont bőven akad, a túzok, a róka, de még a sün is meg szokta enni.

Nem kell félni

A fél méternél nagyobbra nemigen növő rákosi vipera ugyan elsőre veszélyesnek hangzik, hiszen mérges kígyó, de eddig közvetlenül még soha senki nem halt bele marásába. A rézsiklóval könnyen összekeverhető rákosi vipera félénk, így támadásra ritkán kerül sor. Ha támad, rövid méregfogakon keresztül fecskendez kis mennyiségű, gyenge méreget, ami nagyjából egy méh csípésével azonos. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan, legfeljebb gyenge rosszullétet, kiütést okozhat. Marása ellen szérumot sem készítenek, de marás esetén kálcium bevitelét ajánlják.

"Mintha a puszta nyugalma s a pusztai népek szemlélődő higgadtsága tükröződne benne" - írta a kedves kis állatról Méhely Lajos 1912-ben, ezzel is alátámasztva ártalmatlanságát.

Program

A viperamentés első fázisában a legfontosabb alfeladat a gyeprekonstrukció, az állománymonitoring, és a védelmi központ kialakítása volt, ami meg is történt. Gyeprekonstrukció során erdőket vágtak ki, ami elsőre kegyetlenségnek hangzik, de mint kiderült, csak tájidegen, a nyolcvanas években telepített fenyveseket és akácosokat irtottak. A letarolt területeken a viperának megfelelő fűmagkeveréket vetettek el.

A viperaközpontban, egy Kunpeszér közelében fekvő tanyán 10 példánnyal kezdték a szaporítást, jelenleg 410 példányuk van, és nemsokára megkezdik az állatok szabadon engedését. A szakmai munkát a Rákosivipera-védelmi Tanács felügyeli, és eddig nagyon elégedettek az eredményekkel. A Fővárosi Állatkert is nagy segítséget nyújt a programnak nagy mennyiségű, a viperák eleségéül szolgáló egyenesszárnyú tenyésztésével. Péchy Tamás prezentációjában elmondta, következő lépésben Ausztriába szeretné kivinni a viperákat, mert szerinte ott több pénzt tudnának fordítani a faj védelmére.