Jenő
3 °C
8 °C

Rikító színnel kerülik el az agámák a nászt

2009.05.04. 11:00 Módosítva: 2009-05-04 11:19:25
Színváltással hajtják el egy ausztráliai gyíkfaj nőstényei a velük erőszakoskodó hímeket. A nőstények hasukat rikító narancssárgára változtatják, hogy elkerüljék a hímek nyakharapását.

Devi Stuart-Fox, a melbourne-i egyetem ökológusa és kollégái az Eyre-tó mellett élő Ctenophorus maculosus agámafaj néhány nőstény egyedének viselkedését vizsgálták meg hímek társaságában. Az állatvilágban általában a hímek vetnek be harsány színeket a nőstények meghódítására. Az ausztrál gyík esetében azonban a nőstények torka és hasa színeződik narancssárgára a párzási időszak egyes szakaszaiban.

A szín akkor jut szerephez, amikor a nőstények meg akarják akadályozni, hogy a hímek párosodjanak velük. A párzás során ugyanis a hímek megharapják a nőstény nyakát, és csak ezt követően másznak rá, és hatolnak be két péniszük egyikével. A nyakharapás végzetes is lehet a nősténynek, ugyanis megsérülhet a gerince. Ezért a nőstények igyekeznek elkerülni a légyottokat, ha már megtermékenyültek a tojásaik. A hímek azonban az párzási időszak alatt árnyékként követik a nőstényeket, és párosodni próbálnak velük - írják a kutatók a Journal of Comparative Physiology A című szaklapban.

A megtermékenyült nőstények először fenyegető pózolással próbálják elriasztani az udvarlókat, majd ha ez sikertelennek bizonyul, hanyatt dobják magukat, és felfedik narancsszín hasoldalukat. A kutatók a gyíkok nemi hormonjainak szintjét is mérték a kutatás során. Általában a nőstény gyíkok progeszteron- és tesztoszteronszintje csökken a megtermékenyülést követően, de az Eyre-tó menti agáma esetében ez nem így van. „A teljes szaporodási időszak alatt magas a tesztoszteronszintjük, akkor is, amikor már nem fogamzóképesek” – állítja Stuart-Fox. A kutatók ezért úgy vélik, a tesztoszteron felelős a visszautasító viselkedésért.

Ctenophorus maculosus (Fotó: Devi Stuart-Fox)
Ctenophorus maculosus (Fotó: Devi Stuart-Fox)

A hanyatt töltött idő azonban veszélyes is lehet, hiszen ilyenkor az állatok kiszolgáltatottak a ragadozóknak. A szürke tájban a narancsszín különösen feltűnő. Stuart-Fox azonban azt mondta, hogy a legutóbbi kutatások szerint a ragadozók a rikító narancssárga színű nőstényeket nem azonosítják be zsákmányállatként, így a nőstény gyíkok esetében annak a kockázata, hogy valaki megegye őket csekélyebb, mint a nem akart közösülésé.