Újabb kitörések várhatók Izlandon
További Környezet cikkek
Újra megnyitották a magyar légteret, amit péntek este zártak le, miután az Izlandon kitört Eyjafjallajökull vulkán több száz tonnányi hamut juttatott a légkörbe. A hamufelhő mostanra szinte teljesen eloszlott, a légiközlekedés lassan nagyjából helyreáll, és azt is megtudhattuk, hogy a kitörés nem volt elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja a globális klímát.
Könnyen lehet azonban, hogy a következő években újra részünk lesz a vulkáni hamu okozta légiközlekedési káoszban, az Eyjafjallajökull kitörése ugyanis egy aktívabb időszakot jelez. Izland éppen az észak-amerikai és az eurázsiai tektonikus lemezek találkozásánál fekszik, ezek a lemezek távolodnak egymástól, így nem meglepő, hogy nagy arrafelé a vulkanikus aktivitás. Ez középiskolai tananyag, azt azonban nem sokan tudják, hogy ez a vulkanikus aktivitás periodikus.
Vége a nyugis időszaknak
1998-ban Guðrún Larsen, a reykjavíki Izlandi Egyetem geológusa kollégáival nyolcszáz évre visszamenően vizsgált a kitörésekre vonatkozó történelmi adatokat, illetve lávarétegeket és jégtakarókat. A kutatók leírták, hogy Izlandon általában azután szaporodnak meg a vulkánkitörések, hogy a távolodó tektonikus lemezek egy kiadós földrengéssel megszabadulnak a bennük felgyűlt feszültségtől. Ezen kívül a periodikusság a földköpenyből érkező magmalöketekkel és a gleccserolvadások és a geotermikus aktivitás okozta felszíni nyomásingadozással is kapcsolatban áll.
Larsenék kimutatták, hogy a Vatnajökull – Izland legnagyobb összefüggő jégmezője, 8100 négyzetkilométerével nagyobb, mint a legtöbb magyarországi megye – vulkánjai nagyjából negyvenévente produkálnak magas, illetve alacsony aktivitást. Az előbbiben negyven év alatt 6-11 kitörés várható, míg a csendesebb időszakban ugyanennyi idő alatt legfeljebb három. A kutatók szerint a sziget más régiói is hasonló szakaszosságot mutatnak, mint a Vatnajökull (például az Eyjafjallajökull, ami a vulkán mellett egy másik jégképződmény neve is).
A periodikusság mára igazolt tény, de az időszakok hossza és a kitörések száma még vitatott. Thorvaldur Thordarson, az Edinburgh-i Egyetem izlandi vulkánokra szakosodott kutatója például 50-80 évet említ a New Scientist vonatkozó cikkében. Thordarson szerint a XX. század második felében szokatlanul csendesek voltak az izlandi vulkánok, de az utóbbi évtizedben már kezdtek „felébredni”. És az aktív periódus kezdetét jelző menetrendszerű – ezúttal a Richter-skála szerinti 6,1-es erősségű – földrengés is megvolt 2008-ban. Minden jel arra mutat, hogy a következő évtizedekben erősebb vulkáni aktivitással kell számolni Izlandon.
Újabb kitörés éveken belül
Dr. Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék vezetője megerősíti külföldi kollégája szavait. „A jelenlegi helyzet hasonlít az 1821-esre, akkor az Eyjafjallajökull kitörését két év múlva követte a Katla vulkán” – fogalmaz a kutató. „De lehet, hogy a Vatnajökull egy vulkánja, a Grímsvötn vagy a Hekla lesz a következő, ez attól függ, hogy hova vándorol a kitörés fókusza. Februárban már szeizmológusok jelezték, hogy nyugtalankodik a Eyjafjallajökull és a Katla közti nyereg, végül az Eyjafjallajökull tört ki, arra vándorolt a fókusz.”
Nézze az Izlandi vulkánokat nagyobb térképen
A következő hónapokban további elvándorlás várható, és Karátson szerint két-három éven belül szinte biztosan kitör egy újabb izlandi vulkán. „Hogy az aktivitás erősödik, az már kétségtelen tény” – fogalmaz. „Ilyen aktív időszakban tízévenként három-négy kitöréssel lehet számolni.” A Katlának egyébként utoljára 1918-ban volt nagyobb kitörése (és két kisebb, jég alatti 1955-ben és 1999-ben), a Hekla és a Grímsvötn viszont nemrég, 2000-ben, illetve 2004-ben tört ki.
Dr. Harangi Szabolcs, az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék vezetője a tanszék kutatói által vezetett Tűzhányó blogban ír a Katláról. Harangi is úgy véli, a következő években esélyes a Katla, a Hekla vagy valamely más izlandi vulkán kitörése. „Ez a vulkáni működés fontos felkiáltójel, hogy fel kell készülni ilyen eseményekre – sőt, akár rosszabbra is, a tűzhányók ugyanis a maguk módján, a maguk életritmusában tovább dolgoznak” – írja a kutató.
Hogy pontosan mikor fog kitörni a következő izlandi vulkán, azt még nem tudni, annak ellenére, hogy a vulkánkitöréseket a földrengés-előrejelzésnél pontosabban és viszonylag időben lehet előre jelezni. „A kitöréseket már néhány héttel előre meg lehet jósolni bizonyos jelekből, de most nem látunk ilyen jeleket” – mondja Karátson.
Röpülj, láva!
Azt sem lehet még megmondani, hogy az újabb kitörés is olyan káoszt okoz-e majd Európa légi közlekedésében, mint az Eyjafjallajökull. A mostani leállás főleg azért volt ilyen nagy mértékű, mert a mi szempontunkból szerencsétlen helyen van a vulkán: ott, ahol a szelek Európa felé sodorják a hamut. Ha a Grímsvötn tört volna ki, azt lehet, hogy nem éreztük volna meg ennyire.
Leginkább persze Izlandnak kell felkészülnie a fokozódó vulkanikus aktivitásra. Ott nem a hamu jelentette a legnagyobb gondot, hanem a megolvadó jég, ami a vulkanikus törmelékkel összekeveredve iszapáradatot okoz. Erre külön szavuk van az izlandiaknak, a jökullhlaup – ez olyan köznapi szó arrafelé, mint nálunk az árvíz. Az Eyjafjallajökull kitörését kísérő jökullhlaup most a Reykjavíktól délre levő autópályát tette járhatatlanná. „Állandó veszély ez, de az izlandiak ügyesek, járatosak abban, hogyan kell megküzdeni a vulkánokkal” – mondja Karátson. „Akkor lesz csak nagyobb gond, ha a vulkánok alá jelentősebb magmautánpótlás érkezik, és több jég olvad meg.”
Ilyen nagyobb gondra volt már példa a szigeten: 1783-ban a Laki vulkán 25 kilométeres hasadékán 12,5 köbkilométernyi láva ömlött ki és ötszáz négyzetkilométeren szétterült (ez volt az ismert történelem második legnagyobb lávafolyása), a vulkáni törmelék pedig elsötétítette az eget. A háziállatok fele elpusztult, a halászatot pedig szüneteltetni kellett, a kitörést követő éhínség és járvány a sziget lakosságának negyedével végzett. Ilyen erős kitörésre nem kell számítani a következő években, de később ez sem kizárható. Thordarson kutatásai szerint az újabb aktív fázis a következő hatvan évre kitart és valamikor 2030 és 2040 között fog tetőzni.
Lesz megint nyár nélküli év?
Az igazán nagy vulkánkitörések okozta hamu- és gázfelhő az éghajlatot is befolyásolhatja – a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése például átlagosan 0,5-0,7 Celsius-fokkal csökkentette hónapokon át a globális átlaghőmérsékletet. Az indonéziai Tambora vulkán 1815-ös áprilisi kitörésével még nagyobb lehűlést okozott (amihez az alacsony naptevékenység is hozzájárult). Az emberek „a nyár nélküli évnek” nevezték 1816-ot, az Egyesült Államokban júliusban hó esett és Európában is szokatlanul hideg volt ekkor – a vulkánkitörés így közvetve óriási károkat okozott a gabonatermésben.
Izlandi vulkán is csinált már ilyet: az említett Laki 1783-as kitörése után különösen hideg tél következett, csökkent a globális átlaghőmérséklet és a monszunáramlások is megváltoztak, nagy szárazságot és éhínséget okozva Egyiptomban és Indiában. A neves amerikai tudós és politikus, Benjamin Franklin 1784-ben felismerte az összefüggést, és az elsők között írta le a vulkánok éghajlatra gyakorolt hatását.
Ezeket a lehűléseket a felsőlégkörbe jutó hamu mellett a vulkánokból kiszabaduló kén-dioxid okozta. Ez a gáz a légkörbe jutva szulfát aeroszolokat képez, ezek a kis részecskék pedig szórják és elnyelik a napsugárzást, vagyis ha sok szulfát aeroszol van a légkörben, gyengébb napfény éri a földet.
Az Eyjafjallajökull mostani kitörése nem lesz ilyen hatással, ahhoz túl kicsi. „A Pinatubo húsz megatonna törmeléket lövellt ki magából, az Eyjafjallajökull eddig kevesebb mint egy század megatonnát” – magyarázza a LiveScience cikkében Alan Robock, a New Jersey-i Rutgers Egyetem kutatója. „A jövőben azonban elképzelhető olyan kitörés, aminek lesz éghajlatmódosító hatása.”