Friderika
10 °C
17 °C

Makihúst esznek a madagaszkáriak

2011.12.19. 15:47
Egy tanulmány szerint a madagaszkári kulturális tradíciók eltűnése miatt aggasztó mértékben ölik a makikat a húsukért. A sziget lakossága korábban családi ősöknek tartotta az állatokat, ezért a vadászatuk tabu volt. Az aranybányászatért érkező emberek beáramlása miatt az ősi hagyományok azonban lassan kivesznek, a veszélyeztetett makik így gyakrabban kerülnek a tányérra. A makik kizárólag Madagaszkáron élnek, és vannak olyan fajok, amelyek csak kilencévesen érik el a felnőttkort, és 2-3 évente nemzenek utódokat.

A madagaszkári lakosság étkezési szokásait vizsgálták a walesi Bangor Egyetem, illetve a helyi gerincesek és élőhelyük megőrzéséért létrejött Madagasikara Voakajy szervezet kutatói – írja a BBC hírportálja. A kutatók Plos One című szakfolyóiratban közöltek tanulmányt, amely szerint Madagaszkár keleti részén egyre gyakoribb a védett fajok, például a makik és lemúrok vadászata. Az illegális vadászat növekedésének a gyors társadalmi változások, a hús iránti kereslet növekedése, és a tradíciók hanyatlása az oka. „A globalizáció és a külső behatások miatt a tradícionális kultúrák összeomlanak és gyorsabban változnak” – magyarázta Julia Jones, a Bangor Egyetem kutatója.

Indri
Indri
Fotó: Roberto Schmidt

Az ugrómakik családjába tartozó indrikhez például eddig nagyon erős tabuk kötődtek, amelyek garantálták, hogy ne essen bántódásuk. Az egyik erre alapozó tanmese szerint egy ember mézet keresett az erdőben, de nem vigyázott eléggé, és leesett a fáról, ám mielőtt a földre zuhant volna, elkapta egy indri. Az ember annyira hálás volt, hogy visszament a faluba, és mindenkinek elmondta, hogy soha többé nem szabad a makikra vadászni. Egy másik történet szerint a teremtmények a madagaszkáriak ősei, akik eltévedtek az esőerdőben, és makivá változtak, hogy tovább élhessenek. Az indri a legnagyobb ugrómakifaj, és 1986 óta veszélyeztetett.

Jones szerint a lakosok nem azért fogyasztják a vadhúst, mert szeretik, hanem egyszerűen sokszor ez az egyetlen elérhető húsforrás. Ezek a vidéki területek nagyon szegények háziállatokban. A szárnyasok gyakran elpusztulnak az esőerdő környezetében, ezért problémás a tartásuk, a lakosok fehérjeszükségletét ezért máshonnan kell pótolni. Jones szerint a helyi aranybányákban munkát kapó emberek beáramlása is megnövelte a makihús iránti igényt.

Rágcsálom így is, úgy is

Az 1154 háztartást vizsgáló felmérés szerint a madagaszkáriak étrendjében csak háromnaponta szerepel hús. Az elfogyasztott ételek tíz százaléka tartalmazott vadállatot, és fél százalékában találtak védett fajokból származó fehérjét. A megkérdezetteknek viszont 95 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy ettek-e már valaha védett állatot. Amikor a kutatócsoport falvakban figyelte meg, hogy a lakosok mennyi vadhúst visznek haza, 233 indritetemet jegyeztek fel.

Jones szerint annak ellenére, hogy a makikat a többi vadnál jóval ritkábban ölik meg a húsukért, a vadászatuk nagy hatással lehet a populációra, mert nagyon lassan szaporodó fajokról van szó. Az indri például 7-9 évesen éri el az ivarérett kort, és csak egy utódot hoz a világra 2-3 évente. A főemlősökre egyébként is jellemző, hogy nagyon érzékenyek a túlvadászatra.

Lemúr
Lemúr
Fotó: Marco Longari

Christopher Golden, a Harvard környezetvédelmi központjának kutatója szerint Madagaszkár nagyon különleges természeti örökséggel rendelkezik. Az itt élő főemlősök kizárólag a szigeten fordulnak elő. Madagaszkár a biodiverzitás szempontjából is nagyon egyedi, szinte folyamatosan fedeznek fel új fajokat. „Amikor 1990-ben először jöttem Madagaszkárra, 34 főemlős faj volt ismert. Ma több mint százat ismerünk. A korábbi tanulmányok szerint viszont a vadászat hosszú távon maradandó károkat okoz a vadvilágban” – mondta Golden.

Ember makinak farkasa

Bár nem fenntartható, a nem veszélyeztetett madagaszkári vadállatok vadászata és fogyasztása fontos szerepet játszik az ott élő emberek táplálkozásában – főleg a gyerekekében. Egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmányban Golden azt írta, hogy ha a madagaszkári családok nem férhetnének hozzá a vadhúshoz, akkor ez a harmadával növelné a gyerekkori vérszegénység gyakoriságát.

Dr. Jones szerint a problémára az jelenthetne megoldást, ha alternatív húsforrásai lennének a lakosságnak. Mivel az emberek nem csemegeként, hanem szükségből fogyasztják a makihúst, nem lenne nehéz visszaszorítani a keresletét és mással helyettesíteni. Ezt viszont csak úgy lehetne véghezvinni, ha állatorvosi oltási programokkal ellenállóbbá tennék a baromfi- és lábasjószágállományt az esőerdei vírusokkal szemben. A jelenlegi vadvilágot érintő törvények szigorúbb betartatása is előrelépés lenne.

A vadvilág megőrzése turisztikai szempontból is fontos lenne Madagaszkárnak. Az indri és más maki-, illetve lemúrfajok eltűnésével a sziget kevesebb turistát vonzana, a turizmus pedig egy nagyon fontos bevételi forrás az országnak. A kormány legalább az ország gazdasága miatt befektethetne a vadvilág megőrzését támogató projektekbe.