Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

A biotermények megbízhatósága

2003.01.23. 15:30
Aki hajlandó az ökogazdálkodásból származó, ellenőrzött élelmiszerek 30-100 százalékos felárát megfizetni, joggal várja el, hogy az árus mellett a biotermékek ellenőrző rendszere is megbízható legyen. Németországban a nyáron hivatalos tanúsítvánnyal ellátott magyar szállítmányból származó zöldségről derült ki, hogy tiltott vegyszert tartalmaz. A kínos ügy, melynek vizsgálata még nem zárult le, arra mindenképpen rávilágít, hogy a mégoly szigorú rendszer is kijátszható. A fogyasztói bizalom megőrzése szempontjából legfontosabb kérdés most az, hogy miként és milyen szankciók terhe mellett.

"A vásárlók kettes sorokban álltak az asztaluk előtt, olyan szép volt az árujuk, és ez zavarta kicsit a termelőket" - emlékszik vissza a Vollkorb Kft. tavaly téli felbukkanására a Marczibányi Téri Művelődési Központ udvarán évek óta működő szombati biopiac felügyelője, Rasztik Viktória. A felügyelő a Narancsnak elmondta, hogy mindenkiről feltételezi a jóhiszeműséget, a forgalmazott termékek tanúsítványának kötelező ellenőrzésén felül azonban egyebet nem vizsgálhat. "Hitelesebb lenne, ha csak a termelők vagy a termékek előállítói árusítanának" - utalt ugyanakkor arra, hogy a forgalom növekedése miatt náluk is mind több a viszonteladó. A piacoktól távolabb gazdálkodó biotermelők terményeinek piacra juttatása és a kínálat bővülése szempontjából a kereskedők felbukkanása és térnyerése logikus és ésszerű fejlemény. Ám a bioélelmiszerek kereskedelme éppen azért különleges, mert alapvetően a bizalomra épül: az árujukat régóta erre a piacra hordó ősbiotermelőkről általában tudható, hogy elkötelezettek a környezetbarát, organikus termesztés eszméje iránt, hiszen az ökológiai gazdálkodásra való átállás, a megfelelő tanúsítványok mindenkori megszerzése jelentős áldozatokkal jár. Az ökotermelésbe újabban belevágók esetében vélhetően mind fontosabb szerepet játszik a pénz, a kereskedőktől viszont az organikus szemlélet egyáltalán nem várható el, s mindez feszültséget szül a piaci szereplők között.

A kontroll

A biotermékek a szakma által "konvencionálisnak" nevezett, azaz nem ökológiai gazdálkodásból származó termékeknél magasabb áron és könnyebben értékesíthetők, viszont a termesztésük a műtrágyák, a gyomirtók és a szintetikus növényvédő szerek használatának tilalma miatt sokkal körülményesebb. "Az ökotermelőnek az a legfontosabb, hogy növény, állat és ember összhangját szolgálja - kezdi a szemléletbeli különbség taglalását Nemes Mátyás, a Marczibányi téren árusító termelők szószólója -, ám onnantól, hogy az ökotermelésbe bekapcsolódik a nagytőke, a pénz az első." A termelők nem nézik jó szemmel, ha egyes kereskedők gyanúsan szép árut kínálnak, ráadásul gyakran importtermékek ládáiból, bár Nemes szerint már az is sokat elárul, ha valaki az utánfutóval feláll a fűre. "Aki ért hozzá, ránézésre meg tudja mondani, hogy egy zöldség nagy valószínűséggel organikus gazdálkodásból származik-e. A torzsa állapotán látszik, hogy tényleg ott és akkor vágták-e le a salátát" - magyarázta a Narancsnak, hogy társaival miért fontolgatták egy időben még termelői önkormányzat megalakítását is. Az elképzelés szerint a tanúsítvány alapján megkeresték volna a gyanújukat felkeltő zöldség termelőjét, hogy kiderüljön, ő vagy a kereskedő a ludas. Ebből végül semmi nem lett, mivel a piac ilyen szabályozását nem engedik a jogszabályok.

Bár érthető a kistermelők, köztük Nemes Mátyás antikapitalista érzelmektől sem mentes panasza, a biotermények termesztésének és forgalmazásának ellenőrzése nem az ő feladatuk. A Marczibányi téri biopiac működtetője a magyar ökoszcéna legjelentősebb civil szervezete, a Biokultúra Egyesület (BE). Az egyesület gazdálkodó tagjait 1996 óta ellenőrzi a BE által létrehozott, mára szinte monopolhelyzetbe került Biokontroll Hungária Kht. (BH). A szigorú szabályoknak (a szabályozás részleteiről lásd Vasmarok című keretes írásunkat) megfelelően a BH adta ki a fent említett, egyes termelői körökben máig rosszul csengő nevű Vollkorb Kft. részére is a termékkísérő tanúsítványt arra a tétel exportzöldségre, mellyel a cég Németországban 2002 nyarán megbukott.

A termény vagy a talaj laboratóriumi vizsgálata nagyon költséges, ezért csak gyanús esetben végzik el. Ilyen gyanús ok lehet például, ha az ökogazdálkodásba vont területen túl egészséges a haszonnövény, ha hiányoznak a gyomok, ha a művelőúton traktornyomok látszanak, vagy ha nem volt aszály, mégis sárga a növény levele. Ha egy tanúsítvánnyal ellátott szállítmányról kiderül, hogy a "bioterményt" tiltott szerrel kezelték, két eset lehetséges: vagy a termelő szegte meg az ökológiai gazdálkodás szabályait, vagy a kereskedő használta a tanúsítványt a "konvencionális" termény bioként való értékesítésére.

Kizárt dolgok

A BH a német ellenőrző partnerszervezet jelzését követő eljárással párhuzamosan vizsgálatot indított a Vollkorb ellen. Dr. Roszik Péter, a BH ügyvezető igazgatója elzárkózott a konkrét ügy részleteinek ismertetésétől, így attól is, hogy elárulja, a vizsgálat a Vollkorb mellett a termelőnél is feltárt-e szabálytalanságot. Annyi azért kiderült, hogy a Vollkorb úgynevezett "integrátor szervezet". Ez azt jelenti, hogy sok ellenőrzött, organikus kistermelővel áll kizárólagos szerződésben: a gazdák mind a Vollkorbnak adják el a terményeiket, amely helyettük állja a BH felé a nyilvántartás és a tanúsítás díját. Az integrátorok szerepe azért egyedi, mert az általuk képviselt termelőkkel az ellenőrző szervezet kapcsolata az évi egyszeri rutinellenőrzésre és a készletjelentések leadására korlátozódik, ugyanis tanúsítványkérelmeiket már az integrátor adja be. Roszik Péter nem kívánta kommentálni azt a feltételezésünket, hogy a Vollkorb esetleg manipulálta volna az iratokat, olyan termelő nevében adva be tanúsítványkérő lapokat, aki arról nem is tudott. A Narancs termelői körökből származó, meg nem erősített információi szerint viszont éppen erről lehetett szó: az integrátor olyan biogazda aláírását hamisította volna rá a faxon beküldött tanúsítványkérő lapra, aki az utolsó ellenőrzés óta felhagyott a termeléssel. Az mindenesetre tény, hogy a BH az első vizsgálat eredményeképpen a legsúlyosabb szankcióval élve felfüggesztette a Vollkorb Kft. biotermény-kereskedői jogosultságát.

A Narancs természetesen kíváncsi volt a Vollkorb Kft. képviselőjének a véleményére is, de a cégnél hetek óta nem veszik fel a telefont, a lapzárta előtt fellelt Varga Ferenc cégvezető pedig éppen külföldön tartózodott. Sikerült viszont beszélni egy érintett vollkorbos termelővel, Eördögh Istvánnal, akit azóta az ügy folyományaként a BH kizárt az ökológiai termelők köréből. A fóliás zöldség termesztésével időközben felhagyó kecskeméti mezőgazdász-üzemmérnök lapunknak elmondta, hogy egy augusztusi, rendkívüli ellenőrzést követően zárták ki. Eördögh szerint többszörös félreértés történt: az ellenőrnek elmondta, hogy év közben felhagyott az organikus termesztéssel, amit az úgy értelmezett, hogy az év eleje óta. Az ellenőr azon kérdésére, hogy értékesített-e biotermékként élelmiszert, azt válaszolta, hogy nem, ám ez alatt csak azt értette, hogy a Vollkorbon kívül másnak nem adott el. Mivel neki időközben el kellett mennie, a jegyzőkönyvet a lánya írta alá, aki viszont nem járatos a kérdésben. Mint lapunknak elmondta, Eördögh magát nem, csak a "félreértés" miatt meghurcolt Vollkorb Kft.-t sajnálja.

Az eset így már többé-kevésbé rekonstruálható: a kifogások miatt soron kívül ellenőrzött termelő a váratlanul felbukkanó inspektornak elmondja, hogy felhagyott a biotermesztéssel, és nem adott el organikus élelmiszert. Erre őt is és az ő termékére tanúsítványt kérő integrátort is kizárják, majd utólag kiderül, hogy csak félreértésről volt szó, a gazda korábban persze hogy termelt és adott el az integrátornak bioterméket. Az ellenőrző szervezet kezében nincs más, csak egy külső személy által aláírt jegyzőkönyv.

A bizalom

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) mint felügyeleti szerv a BH-t a vizsgálat megismétlésére kötelezte, az eljárás jelenleg is zajlik. A Vollkorb elleni vizsgálat részleteiről az FVM Agrár-környezetgazdálkodási Önálló Osztályának főtanácsosától sem sikerült sokkal többet megtudni. Dr. Gyurasits Elemér elmondta, korábban is volt példa kizárásra, de akkor termelők esetében. Ilyen súlyú, a magyar ökogazdálkodás hitelét rontó szabálysértés gyanúja viszont még nem merült fel, ezért ha az első vizsgálat megállapításai bebizonyosodnak, az FVM jóváhagyja a BH döntését. Gyurasits lapunknak hangsúlyozta, hogy az állam százmilliókat költ a magyar ökogazdálkodás támogatására, és elfogadható aránynak nevezte, ha ezer kifogástalan szállítmányra jut egy problematikus. A BH vezetője úgy látja, ha valamelyik piaci szereplőről bizonyítható lenne, hogy magatartása sérti a magyar biogazdálkodás hitelét, perre vinnék a dolgot. Éreztette ugyanakkor, hogy a Vollkorb ügyében erre valószínűleg nem fog sor kerülni, aminek feltehetőleg az az oka, hogy a bizonyítékok a bíróság előtt nem állnának meg.

A minisztérium és a BH egyetértenek abban, hogy a szigorú ellenőrzés mellett a bizalomra is épülő rendszer megfelelő: az ökológiai gazdálkodásban való részvétel önkéntes. Aki viszont végigcsinálta az átállási procedúrát, százszor meggondolja, hogy kockáztasson-e, mivel egy súlyosabb szabálysértés után újraindul a kétéves átállási időszak, értesítik a vevőit és a külföldi ellenőrző szervezeteket, ráadásul ha kapott, a jelentős állami támogatást is vissza kell fizetnie. Nagyobb kísértésnek vannak kitéve a röghöz nem kötött kereskedők, akik egy esetleges bukta után új céggel vagy strómannal viszonylag könnyen visszatérhetnek az ökobizniszbe.

Miklósi Gábor

Vasmarok
Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó magyar jogszabályok értelmében ilyen (bio-, öko-, organikus) megjelöléssel ellátott mezőgazdasági terméket, élelmiszert csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az rendelkezik a szaktárca által elismert ellenőrző szervezet tanúsítványával. Az Európai Unióban bevett gyakorlattól eltérően idehaza a tanúsítványt nem a gazdaságra, hanem magára a terményre állítják ki. A magyar rendszer így sokkal szigorúbb, mint az uniós: az ellenőrző szervezet folyamatos nyilvántartást vezet minden egyes, vele szerződésben álló termelőről. A gazdákat az organikus termelésre való kétéves átállási periódus során évente kétszer, később egyszer a helyszínen ellenőrző Biokontroll Hungária Kht. például nyilvántartja, hogy az egyes termelők mekkora és milyen minőségű parcellán milyen terményt termesztenek. A kötelezően leadott készletjelentéseket a cégnél mindig összevetik a bejelentett termőterülettel: a kirívóan nagy terméshozamok vizsgálatot vonnak maguk után. A gazdálkodók kötelesek termelési naplót vezetni az összes munkafázisról, és a BH bármikor tarthat előre be nem jelentett inspekciót. A BH-nak az ellenőrzött ökogazdálkodásba vont terület után éves nyilvántartási átalánydíj, a terméktanúsítványokért a termény nettó eladási ára 1 százalékának megfelelő tanúsítási díj jár.

Hiába felel meg maga a termelő és a termény az előírásoknak, az EU-szabályozáshoz képest az is jelentős szigorítás, hogy a forgalmazás során minden tételhez mellékelni kell az ellenőrző szervezet által kibocsátott termékkísérő tanúsítványt. A gyakorlatban mindez úgy fest, hogy a termelő bejelenti, mennyit kíván értékesíteni a készletéből és kinek. Ha a BH nyilvántartása szerint még rendelkezik az eladni kívánt mennyiséggel, kiállítják számára a tanúsítványt, melynek megfelelő szelvényét a termelő átadja a vevőnek. Ha a vevő viszonteladó, a tétel vagy annak egy része újraértékesítéséhez a korábbi tanúsítványszelvény alapján kérhet a BH-tól a saját nevére szóló új dokumentumot, ám ehhez magának is szerződnie kell az ellenőrző szervezettel. A BH a kereskedőt is vizsgálhatja, hogy az betartja-e a vonatkozó szabályokat, azaz például elkülönítve tárolja-e a konvencionális és az organikus terményeket. A kereskedő a tanúsításért a nettó árrés 1 százalékára rúgó tanúsítási díjat fizet. A gazdálkodásra és az ellenőrzésre vonatkozó szabályok kompatibilitása miatt növényi termékekre nézve Magyarország évek óta szerepel az EU "harmadik országok" listáján: az elismert ellenőrző szervezetek által kiadott tanúsítvánnyal bíró termékek az uniós tagországokban minden további nélkül forgalmazhatók biotermékként.

Forrás: Magyar Narancs