Ambrus
-7 °C
3 °C

Veszélyben a Káli-medence víztartaléka

2003.06.27. 10:44
Kapcsolódó cikkek (1)
Kiszáradás sújtja a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekvő Káli-medencét. Civil természetvédők és a helyiek szerint a krónikus csapadékhiány mellett ebben a Theodora ásványvizet palackozó Kékkúti Ásványvíz Rt. is ludas lehet.

Ha az ötmillió éves vulkáni bazaltkúpokkal ölelt Káli-medence felé Zánka irányából közelítünk, a kanyargós út a 155 lakosú Monoszlón visz keresztül. A helyi presszóban kiakasztott fakó térkép fölé görnyedve a vidék egyetlen állóvize, a Kornyi-tó és a vele szomszédos, lápként feltüntetett Sásdi-rét után érdeklődünk. A bedekker szerint ezek bizarr nevű növényritkaságok valóságos rezervátumai, több mint száz madárfaj állandó vagy ideiglenes lakóhelyei; hat-hét éve még a magyar természetvédelem címermadara, a nemeskócsag is fészkelt a tavon. "Felejtse el, ott már alig talál vizet - legyint a vendéglátóegység hőségtől rogyadozó vezetője, aki egy üveg jéghideg Theodorát nyom a tarkójának. - Amikor kölök voltam, a tóra jártunk fürödni meg horgászni. Azóta minden hal megdöglött a tóban. Hogy miért? Hát rajtunk ez a szárazság, meg szerintem a Kékkút is rátett egy lapáttal azzal, hogy leszívja a vizet. De azért, ha kedve van, csak nézze meg."

A Kornyi-tó valóban szánalmas

látványt nyújt; a hajdan kuriózumnak számító struccfarm romjainak szomszédságában most csak egy bokáig vízben álló nádas, a parton tikkadtan legelésző kecskenyájak és némi sekély víz található. "Állt már a tó rosszabbul is: például a negyvenes évek végén úgy kiszáradt, hogy a parasztok talicskával hordták az iszapot a mederből a földekre" - mondja Barca Gábor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetőre, aki természetesnek tartja, hogy amikor az évszázad aszályáról beszélünk és a Balaton vízszintje négy évtizedes mélypontra süllyedt, pang a Kornyi-tó is, kitikkad a fokozottan védett Sásdi-rét, az ásott kutakat pedig itt-ott mélyíteni kell.

Akadnak azonban, akiknek a csapadékínség önmagában nem elégséges magyarázat. A Védegylet és a lokálpatriótákból alakult Eötvös Károly Közhasznú Alapítvány (EKKA) szerint a Káli-medence felszíni és felszín alatti vizeinek állapotába jelentősen beleszólhat az is, hogy a Kékkúti Rt. az utóbbi években folyamatosan növeli a kitermelést. A múlt hét végén Monoszlón megtartott ún. I. vízkonferenciát - a környékbeli fél tucat település kooperációját segítő rendezvényt - a fenti szervezetek többek között azért hívták életre, hogy a kiszáradás okaival kapcsolatos vélemények az rt. képviselőjének jelenlétében hangozzanak el.

A község határában fakadó karsztvizet 1907 óta forgalmazzák, de a 90-es évek elejéig csak azon a vizen kerestek a tulajdonosok, amely magától is eltalált a felszínre. A meredeken felívelő fogyasztás miatt azonban az ekkor már brit tulajdonba került Kékkúti Rt. a Közép-dunántúli Vízügyi Felügyelőség 1994-es engedélye alapján két termelőkútból is elkezdett vizet szivattyúzni. A tovább növekvő piaci igényekre reagálva (a 90-es évek elején 3-4 liter volt az egy főre jutó éves átlagfogyasztás, tavaly már több mint fél hektó) a vállalat néhány évvel később újra beruházott, ezúttal azonban nem a helyi bázist bővítette ki, hanem a Kornyi-tó partján, légvonalban

a vízfelülettől alig 300 méterre

mélyített egy korábban uránkutatásra használt kutat. Ennek beindításához környezeti hatásvizsgálatot kellett felmutatni: a feladattal az Aquaprofit Hungary Műszaki és Tanácsadó Kft.-t bízták meg. Az Aquaprofit le is tett az asztalra egy tanulmányt, amelyben leszögezi: a kékkúti vízkivételt hatszorosan meghaladó kitermelésnek nincs semmilyen káros hatása a környezetre. 1998-ban a szakhatóságok ki is adták a vízjogi és környezetvédelmi engedélyt.

A hazai ásványvízpiacon az utóbbi években a második helyen álló Kékkúti Rt. szinte kizárólag a hazai piacra palackoz: forgalma évi több milliárd forint. Felújított üzeme 200 embernek kínál megélhetést. A cég 2003 tavaszán a Nestlé Waters 81 százalékos tulajdonába került. A társaság a medence északnyugati részén található Kereki-majorban is beüzemelt egy kutat, így a Káli-medencéből évente kinyert víz mennyisége az öt évvel ezelőttinek csaknem tízszerese.

"A tó, a láp és a kutak kiszáradását az aszály, az óriási méretű párolgás és néhány forrás eltömődése okozza. A vízkitermelés helye és a felszíni vizek utánpótlási területe között egy vízzáró réteg húzódik. Higgyék el, a mi alapvető érdekünk is az, hogy a víz ne tűnjön el!" - győzködte a múlt heti konferencia hallgatóságát Szabó Balázs, a Kékkúti Rt. jogi képviselője. Elenyésző sikerrel, mert a negyedszázada itt élő Sára Sándor, Gryllus Vilmos vagy Somogyi Győző festőművész biztos benne, hogy a vizek megcsappanása a kitermelés növekedésével párhuzamosan zajlik, de Jancsó Gábort, Kékkút polgármesterét sem sikerül megingatni abban, hogy a háza mögötti patak medre nem kizárólag az aszály miatt porzik. Csombó Zoltán, Mindszentkálla első embere a Narancsnak elmondta: a kútjaik apadása miatti aggodalmukat már egy, a vízügynek címzett levelükben is jelezték, a hivatal azonban biztosította őket, hogy a vízkitermelés nem veszélyezteti ivóvízkészletüket. "Amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére, kénytelen vagyok ezt elhinni" - vonja meg a vállát a polgármester.

"A kételyeket, félelmeket csak egy új, független, az összes természetes és emberi tényezőt figyelembe vevő környezeti hatásvizsgálattal lehet eloszlatni. Ezt a Védegylet és az EKKA annál inkább szorgalmazza, mert létezik egy olyan jelentés, amely szerint a kitermelési engedélyek alapjául szolgáló 1998-as Aquaprofit-féle hatástanulmány alapvetően hibás geológiai modellen alapul" - mondta lapunknak Jávor Péter, az EKKA ügyvezetője. A helyzet tisztázására megkerestek egy, a területen éveken át tudományos kutatást végző céget, amely azonban elzárkózik neve nyilvánosságra hozatalától. A megbízott szakemberek összefoglaló jelentése azt állapította meg, hogy az Aquaprofit által feltételezett vízzáró kőzetréteg nem létezik, vagy csak nyomokban, töredezett formában, így a Kornyi-tó és a Sásdi-rét döntő mértékben nem a csapadékból, hanem alulról, a feláramló karsztvizekből nyeri a vízutánpótlást - abból a rétegből, ahonnan a Kékkúti Rt. is szivattyúzik. "Az ipari vízkitermelés legalább 20-30 cm-rel csökkentette a tó és környezetének vízszintjét, ami a védett fajok és ritka növénytársulások élőhelyére végzetes lehet - különösen a mostani aszállyal összeadódva" - állítja Lányi András, a Védegylet szóvivője. "Mindenképpen szükség van ezért a kiadott környezetvédelmi engedély felülvizsgálatára, de azt szeretnénk, ha ezt a továbbiakban nem a Kékkúti Rt.-vel amúgy is üzleti kapcsolatban álló Aquaprofit végezné" - összegezték kívánalmaikat a civil szerveződések, amelyek a felülvizsgálatot az éppen elkövetkező (ötévente esedékes) vízjogi engedélyezési eljárás apropóján levélben kezdeményezik a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségnél, hangsúlyozva, hogy az európai környezetvédelmi jog egyik alappillérének tekintett

ökológiai elővigyázatosság

elve is ezt követeli meg. Ha a leendő vizsgálat nekik adna igazat, a civilek a vízkivétel korlátozását szeretnék elérni.

"Nem láttuk még az új jelentést, így nem tudunk rá reagálni, viszont nem értem, mi bajuk az Aquaprofittal. Ez egy elismert, a piacon előkelő helyet elfoglaló cég, csak nem gondolják, hogy kockára teszi a hírnevét azzal, hogy hamis tanulmányt tesz le? Különben is, forgalmuknak csupán töredékét teszik ki a tőlünk kapott megrendelések. Nem látom be, miért kellene mással készíttetni az új vizsgálatot, amikor azt a környezetvédelmi felügyelőség és a nemzeti park is ellenőrizte" - válaszolt a Narancsnak a felvetésekre a Kékkúti Rt. küldötte. Moldován János, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóhelyettese és Oláh Ibolya, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park geológusa sem találkozott még az új keletű dokumentum-mal, és az engedélyek alapjául szolgáló korábbi tanulmány helytállóságában nem kételkednek. Ám az érdekelteket csak az nyugtatná meg, ha egy másik cég végezné az új vizsgálatot. "Inkább valahogy összekotorjuk rá a pénzt, de nem szeretnénk, ha ismét az Aquaprofit kerülne helyzetbe, hiszen pont az ő tanulmányáról folyik a vita" - jelentette ki lapunknak Sára Sándor, aki egyébként a cég nevét is beszédesnek tartja.

"Mindenképpen készülnie kell egy új, minden részletre kiterjedő tanulmánynak a Káli-medence vizeinek állapotáról és lehetséges jövőjéről, hiszen az engedélyek kiadása óta a körülmények gyökeresen megváltoztak.

A lehullott csapadék drámaian kevesebb, a kitermelés nagyságrendekkel nagyobb lett" - véli Cserny Tibor, a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Regionális Hidrogeológiai Osztályának tudományos főmunkatársa, aki Jocháné Edelényi Emőke osztályvezetővel együtt ellenőrizte a civilek birtokában lévő jelentés helytállóságát. A MÁFI álláspontja szerint a leendő tanulmánynak feltétlenül választ kell adnia arra a kérdésre, hogy mekkora vízkitermelés mellett tartható fenn a Káli-medencében a természetes vagy közel természetes állapot. A teljes tényfeltárás azonban hosszú hónapokig, akár évekig is eltarthat - figyelmeztetnek a MÁFI szakemberei. A termelés viszont nyilván nem szünetel vagy csökken ilyen hosszú időn át - bármennyire is ezt tartanák üdvösnek a civil szervezetek.

Linder Bálint

Új szelekre várva
Az illetékes környezetvédelmi felügyelőség a vonatkozó jogi szabályozás értelmében kötelezheti ugyan a beruházót, hogy készíttessen (új) hatástanulmányt, de tulajdonosi összefonódás, nyilvánvaló, botrányos hiba kivételével nem áll módjában megszabni, hogy ezt kivel végeztesse el az arra kötelezett. A költségek a beruházót terhelik, az pedig eldöntheti, mely bejegyzett céggel dolgoztat. "Magyarországon ma bevett gyakorlat, hogy a megrendelő nyomást gyakorol a környezeti hatástanulmányok készítőire. A megbízók általában úgy tekintenek az ilyen ügyletre, hogy aki fizet, az rendeli a zenét" - állítja Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának (posztjáról hétfőn visszahívott) volt fideszes alelnöke. A törvény Illés szerint alapvetően korszerű, de az ellenőrzés és az esetleges korrupció megakadályozása terén csehül állunk. A tárca alulfinanszírozottságának következményeként a felügyelőségek távolról sem rendelkeznek olyan létszámú apparátussal, amely érdemben tudná ellenőrizni a beömlő, az adott esetben több hónapos bogarászást és terepmunkát is igénylő tanulmányokat. Erre aztán sokan még rá is tesznek egy lapáttal, amikor a lehető legvastagabb dokumentációt szállítják, hiszen ekkor egyrészt a megrendelőt is jobban megfejhetik, ráadásul a vaskosabb anyagok mind a hivatal, mind az ügyfél szemében komolyabbnak tűnnek. Megesett például az is, hogy a terjedelem növelésére valaki egy másik országrész állatvilágát taglaló passzust is beleaprított a tanulmányába.

Tiszta vagy kvázitiszta helyzetet Illés Zoltán szerint több metódus párhuzamos alkalmazása teremthet, ami nem feltétlenül csak pénzkérdés. Az EU elvárásainak megfelelően a hivatásos környezetvédelmi apparátus (különös tekintettel a felügyeletekre) létszámát persze lényegesen növelni kellene, és pénzügyi alapot képezni a számukra, hogy a vitatott vagy gyanús esetekben soron kívül megbízhassanak egy harmadik céget. Különösen értékes és védett területek esetén a vizsgálatra akár egy másik kormány háttérintézményét is fel lehetne kérni, így a bunda a lehető legjobb eséllyel kizárható volna. Tőkeinjekció nélkül is követhető az az Európai Unióban egyre inkább terjedő gyakorlat, hogy a jó hírükre kényes beruházók elismert civil környezetvédelmi szervezetekhez fordulnak, hogy azok válasszanak ki egy kompetensnek és megbízhatónak ítélt céget, és szerződjenek vele a hatástanulmány elvégzésére. Az árat közjegyzőnél helyezik letétbe, a civil szervezet pedig megrendelőként ellenőrzi a folyamatot (ez persze nem váltja ki az állami kontrollt). Ehhez azonban elengedhetetlen a szemléletváltás és a hazai civil környezetvédelem presztízsének javulása/javítása.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!