Mária
-7 °C
3 °C

Dunába robbant híd és csajozás kőzetekkel

2006.09.25. 16:00
Mérsékelt érdeklődéssel zajlott szeptember 22-én a Kutatók Éjszakája. Pedig a Boeing-szimulátort, élő farkast, dunai mederletapogatást és reaktorlátogatásokat felvonultató rendezvény sokkal többet érdemelt volna.

Az alacsony látogatószám egyik oka talán a rendezvény horrorfilmes áthallásoktól sem mentes neve, a programok ugyanis nem éjszaka, hanem nappal zajlottak. Értem én, hogy a 2005-ben indult európai kezdeményezésnek, a Researchers' Nightnak ez a fordítása, és hogy nem lehetett Kutatóparádénak nevezni egy ilyen nyílt napot, de ha már egyszer a rendezvény célja a kutatás és a tudomány népszerűsítése, valamilyen alcímmel vagy agresszívebb marketinggel jelezni kellett volna, hogy kiket és mikor várnak az esemény helyszíneire.

Biohazard megye lordjai

Helyszínek pedig voltak szép számmal (21 országban több mint 100), az Index riportereinek átlagos sebességével számolva is lehetetlen volt mindenhol ott lenni. A Budapesti Műszaki Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technika Intézete (NTI) jó kezdésnek ígérkezik, ezért ott indul a napom. Az 1971-ben épült oktatóreaktorban Balázs László geofizikus magyarázza el, hogyan lesz az uránból kétszázhúsz volt, és milyen elven működik a felezési idő alapján történő kormeghatározás (a Holt-tengeri tekercsek tartóedényét az NTI-ben is vizsgálták).

Az előadás után látogatócsoportunk a "Sugárveszély!" feliratú tábláktól kissé megszeppenve, már-már templomi áhítatban néz felülről a reaktor torkába. "Vigyázzanak, semmi ne essen bele, mert nem biztos, hogy vissza tudjuk adni" - mondja Balázs úr, majd gyorsan megnyugtat mindenkit, hogy még soha nem volt komolyabb gond a tanreaktorral. A legnagyobb problémájuk jelenleg az, hogy lassan hasadóanyagot kellene cserélni, de a régi reaktorkazetták elszállítása egyelőre nem megoldott.

Megtudok még néhány érdekességet a nagy energiájú részecskék által keltett, fénnyel is járó Cserenkov-sugárzásról (például, hogy az űrhajósok testközelből élhetik át, amikor áthúz a szemgolyólyukon egy-egy ilyen részecske), aztán jön a következő csoport, hajszálat sugározni.

Kattintson, ha farkast akar látni!
Kattintson, ha farkast akar látni!

Virtuális Ferihegy

A BME leglátogatottabb helyszíne a tudomány és a számítógépes játékok szerencsés találkozása, a közlekedésmérnöki karon található Boeing 737 szimulátor. A méretarányosan kialakított pilótafülke előtt kivetítőn megy a Microsoft Flight Simulator 2004. A programhoz autentikus kontrollert és robotpilóta-szoftvert is vásároltak, a leglátványosabb kiegészítő viszont a virtuális Budapest.

A szimulátort bemutató Gáti Balázs megvár egy valós menetrend szerint induló gépet, aztán felszáll Ferihegyről, és elhúz Csepel fölött. A jellegzetesebb épületek még a beállítható rossz időjárás mellett is felismerhetőek, Óbudánál felfedezem azt a lakótelepet, ahol reggelente ébredni szoktam. A fiatalabb látogatók imádják a szimulátort, bizonyára sokan megfogadják most, hogy ha felnőnek, közlekedésmérnökök lesznek.

Matek és Halálcsillag

Az ELTE a természettudományi kar nyílt napját kötötte össze a Kutatók Éjszakájával. Már az erre kijelölt épület aulájában nagy dózist kapok matematikai feladványokból. Egy asztalnál ördöglakatok és kirakójátékok izzasztják meg a gyanútlanul arra tévedőket, egy emelettel lejjebb pedig lelkes hallgatójelöltek négydimenziós problémák megoldásaként Halálcsillagot építenek golyókból és pálcikákból.

Egy asztallal odébb Kabai Sándor matematikus ragasztgat hungarocellből szimmetrikus testeket az aranymetszés jegyében. Megtudom tőle, hogy a szerepjátékos korszakomban sűrűn használt tizenkétoldalú és húszoldalú kockák valójában dodekaéderek és ikozaéderek. Aztán egy ördöglakat kifog rajtam, és sértetten elvonulok a kőzettani tanszékre, a Természetrajzi Múzeum ásványtárába, ahol viszontlátom Kabai úr szabályos hungarocellszobrait, ezúttal kőzetekből.

Az ásványtár impresszív gyűjteményét már a feliratok miatt is érdemes megnézni ("Repül a láva, és leplaccsan! (lávacafatok Hawaii-ról)", de eredeti csajozós szövegeket is elleshetünk itt. Bár lehet, hogy csak elméletben hatásos, ha egy lányt azzal próbáljuk levenni a lábáról, hogy olyan szép kalkantitkék (esetleg dioptázzöld) szemei vannak.

Ásványok mikroszkóp alatt

A tanszék laboratóriumában három hölgy fogad, rögtön meg is kérdezem, miért lesz egy nő geológus. A kövek szeretete és a viszolygás a matektól közös pont a válaszokban. A karrierlehetőségekre terelődik a szó - mint kiderül, Magyarországon geológusoknak nem nagyon van ilyen: a tanszéknél évtizedekig nem volt felvétel, az ember közalkalmazottként éhen hal, nagy cégeknél pedig nem azt csinálja, amit szeret.

Mikroszkópos kristályvizsgálattal rángatjuk vissza magunkat a pannon depresszióból. Szabó Zsófia PhD-hallgató bemutatja hazánk legöregebb ásványát, a kemény és kristályformáját jól megtartó cirkont. Egészen más képet mutat Dégi Júlia geológus kedvence, a gránát, ami szabálytalan tojásformákba tömörül - ezért is kapta róla a nevét a kézigránát. Hosszan magyaráznak a lányok, örülnek nekem. Mint mondják, nem sok látogató érkezett hozzájuk eddig, ennek szerintük az elkúrtuk-gate az oka. "Tavaly 7-800 jelentkezőnk volt a nyílt napra. Idén 140, és szinte senki nem jött vidékről" - keseregnek kórusban.

Pedig a többi ELTE-helyszín is legalább olyan érdekes, mint az ásványtár, mindenhol úgy érzem, túl kevés időt töltöttem. Az őslénytani tanszéken fák évgyűrű-vizsgálatai alapján mondják meg, mikor élt át a növény árvizet, erdőtüzet esetleg földcsuszamlást, a csillagászok pedig kihasználják a jó időt, és egy speciális távcsővel napfoltot figyelnek. A legnagyobb sikert viszont kétségtelenül az etológiai tanszék kutya-farkas bemutatója aratja.

A híd túl mélyen van

Mint Virág Zsófia etológus elmondja, egy kísérlet során farkas- és kutyakölyköket neveltek hasonló körülmények között, háromhetes koruktól nagyjából egy éven át. A kísérlet során a farkasok is megszokták az embert, és keresték a társaságát, viszont kevesebbet kommunikáltak, és jóval öntörvényűbbek voltak, mint a kutyák. Ez a bemutatott két példányon is látszik: a ránézésre spicc-tacskó keverék nyugodtan fekszik a fűben, a farkas viszont fel-alá járkálva tűri a simogató gyerekek rohamát - őket a szervezők csak egyenként engedik az állathoz, mert a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a farkas gyakrabban reagál agresszióval a kellemetlenségekre).

A farkasabuzálással elmegy az idő, beáldozom a főváros alatt található Szemlőhegyi barlangba tervezett tudományos fürdőtúrát, és a Batthyányi téren elcsípem a geofizikai tanszék utolsó induló hajókirándulását. A hajó egy szerkezetet vontat, amely hanghullámokkal pásztázza a Duna medrét. A tanszék munkatársai a Szabadság híd alatt letapogatják a második világháborúban lerobbantott Ferenc József híd roncsait, majd bemutatják, hogyan térképezték fel a Gellérthegy mellett a medret - a vizsgálatok eredményeként a 4-es metró víz alatti alagútszakasza is módosult.

A hajóról a záróesemények helyszíne, a Millenáris felé veszem az utam. A szabadtéri részen kutatást és környezetvédelmet támogató civil szervezetek mutatkoznak be. Csak egyikük ismeri fel, hogy a fiatalabbakat nem prospektusokkal lehet megnyerni az ügynek, hanem például egy ügyességi játékkal, amiben a gyerekek egy kötelekkel irányítható kampó segítségével szelektálhatják a kampó alá helyezett hulladékkupacot. A játék több érdeklődőt vonz, mint az est fénypontja, a Jövő Házában a Mindentudás Egyeteme által szervezett tudományos vita.

Vissza, fejlődés

A neten élőben közvetített (vágva október végén tévéműsorra kerülő) vita témája az, hogy fenntarható-e a fejlődés, és ha igen, milyen körülmények között. A környezetvédelem, hulladékfeldolgozás és tudatos fogyasztás kérdéseit is érintő beszélgetésből kiderül, hogy már nagyjából 30 százalékkal meghaladjuk bolygónk eltartó képességét.

A moderátor, dr. Juhász Árpád geológus által megszólított tudósok egyetértenek abban, hogy a növekedés nem egyenlő a fejlődéssel, és hogy a szükséglet és az igény között is különbséget kellene tenni. László Ervin filozófus felvételről elmondja, hogy az optimista és a pesszimista között van az aktivista, és ezekből van hiány a XXI. században. A jelenlevő mamutcégek képviselői és politikusok nem sok biztatót fűznek ehhez. Az EU tagországai közül csak kettőnek nincs a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiája, hazánk az egyik. Faragó Tibor, a környezetvédelmi minisztérium főosztályvezetője a "belátható időn belül elkészül" frázissal hárítja a kérdést.

László professzor nem örülne: a beszélgetés kihozza belőlem a pesszimistát. A záróaktust, a "kutatók kocsmáját" már nem is várom meg. A villamoson a rendezvény fővédnöke, Csányi Vilmos szavain gondolkodom. Az etológiaprofesszor szerint a civilizációnkra épülő kultúrákkal kellene szabályozni azt a habzsoló életmódot, amihez a homo sapiens hozzászokott az utóbbi évtizedekben. Amíg egy ilyen rendezvényen - legyen bármilyen szerencsétlen a neve - csak lézengenek az emberek, esélye nincs ennek a kultúrának.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!