Eufrozina, Kende
8 °C
22 °C

Bennünk van a kutyagén

2000.04.05. 17:45
A Humán Genom Projekttől kissé elmaradva, de már kétharmadánál tart a kutya géntérképének elkészítése, amely által nem csak kedvenc háziállatunkról, de magunkról is többet tudhatunk meg.

Legjobb barát
Az elmúlt évtized folyamán az Amerikai Egyesült Államokban és Európában kutatólaboratóriumok laza közössége dogozott azon, hogy a gombamód szaporodó genom-projektek - a már befejeződött muslinca és rizs, vagy a vége felé járó egéri és emberi géntérkép (80,4%) - mellé a kutya feltérképezése is felzárkózhasson. A laza közösség ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy az elnyert vagy elbukott pályázati pénzek által esetlegessé tett kutatás úgy viszonyult a Humán Genom Projekthez, mint egy kutyaház a plazához.

A kutya baja

A kutatók 1989 óta huszonegy olyan génrendellenességet azonosítottak és írtak le, amely kizárólag a kutyákra jellemző. Ezek felét az elmúlt négy évben. A leglátványosabb felfedezés a dobermannoknál, dán dogoknál, és a labradoroknál előforduló narkolepsziáért (kóros aluszékonyság) felelős gének és mutációk felfedezése volt. ,,A kutya tárta fel előttünk az emberi narkolepszia titkát. Így új gyógymódokat fejleszthetünk ki és jobban megérthetjük az alvást magát." - mondta a felfedezést jegyző Emmanuel Mignot. A professzor úgy vélte, a gének megismerésének köszönhetően, tenyésztéssel, húsz éven belül eltűnnek ezek az egy génhez köthető genetikai rendellenességek. A kutyák géntérképének elkészítését egyébként döntő részben az Amerikai Ebtenyésztők Szövetsége finanszírozza.

A kutya és a farkas törzsfejlődése körülbelül százharmincötezer évvel ezelőtt tért külön útra. A kutya ezután az emberi közösség társult tagjaként tevékeny szerepet vállalt a birkák és szarvasmarhák háziasításában; negatív esetekben védekezésképtelen emberek elpusztításában; pozitív esetekben vakvezetőként, vagy földrengéskutyaként. Tizenötezer évvel ezelőtt már szabad szemmel is meg lehetett különböztetni a kutyát a farkastól, a közben eltelt időben végrehajtott emberi szelektálgatás eredménye az a négyszáz faj, amely - az ember kivételével - a legváltozatosabb külalakban tenyésző fajjá tette.

A kutatást koordináló Donald F. Patterson professzor az elmúlt húsz év folyamán 370 genetikai rendellenességet azonosított a kutyáknál. Emellett minden évben 5-10 újat fedeznek fel. (Az embernél ezzel szemben ötezer genetikai rendellenességet ismerünk.) Az emberre jellemző ismeretes genetikai eredetű megbetegedések hatvan százaléka a kutyáknál is előfordul. Ilyenek például: az epilepszia, a rák, a süketség, a vakság, az autoimmun megbetegedések, a szívbetegségek, a csontelváltozások, az idegrendszert és a vért érintő kórok.

Az ember és a kutya genetikai térképe 80-90 százalékban megegyezik
Az ember és a kutya genetikai térképe 80-90 százalékban megegyezik. (Az emberhez rendszertanilag legközelebb álló csimpánzzal 99,5 százalékban azonosak génjeink.)

,,A genetikailag zárt populáció, és a hosszasan visszakövethető pedigré, ideálissá teszi a fajtiszta kutyákat olyan genetikai rendellenességek feltérképezésére, amelyek emberek esetében idáig lenyomozhatatlanok voltak." - mondja Elaine Ostander, a Kutya Genom Projekt vezetője.

Ostander, a Berkeley genetika-professzorával Jasper Rine-nal kezdett a kutyák genetikájával foglalkozni 1991-ben. Akkor azt próbálták kideríteni, hogyan befolyásolják a gének a viselkedést. Olyan dolgokra voltak kíváncsiak például, hogy az újfundlandi miért szereti annyira a vizet, vagy hogy mitől tereli olyan pengén a birkákat a skót juhász. A skót juhász és az újfundlandi keresztezésével operáló program azonban a második generációnál kihalt és köddé vált, mint Yoda mester zsombékosban.

Operáló program
Miután Rine kiszállt a programból, Ostander a Kutya Genom Projekt vezetőjeként folytatta a munkát. Ő, és az Amerikában, Európában szétszórt tizenöt munkatársból álló keménymag rengeteg géntérképet készített, amelyeken szorgosan beszámozák a már ismert géneket, illetve az ismeretlen szerepű ismétlődéseket. A kutya géntérképének már ismert része döntően az az állomány, amely azonos az emberével. A specifikusan kutyára jellemző gének feltérképezése kicsivel lassabban halad.

Bár a kutya teljes DNS-kódja becslések szerint az emberhez hasonlóan hárommillió bázispárból, - körülbelül százezer génből - áll, ezek az emberre jellemző 46 helyett 78 kromoszómán helyezkednek el. Eddig a kutya-kromoszómák kétharmadát sikerült feltérképezni.