Natália
-3 °C
8 °C

A szerelem biokémiája

2001.02.14. 20:03
Homályos szemek, még homályosabb tudat, meg- vagy összeakadó nyelvek, lelki és testi elváltozások. Ezek a szerelem velejárói. Az emberiség számos gondolkodója törte már a fejét a szerelem mikéntjén, még többen a hogyanján, de ez nem az a lap. Egy része máig is rejtély, érzelmek, érzések, de a tudósok szerint mindent vissza lehet vezetni egyszerű kémiára.
A szerelem mint olyan, régről tudott, nem a szívben rejtezik. A mellkasunkban lüktető húsdarab bizony nem több biológiai motornál, a szerelem helye a fejben van. Mégis mostanság mindent a kis rózsaszín/piros szívek öntenek el, ami nem feltétlenül rossz, hiszen valószínűleg nem örülnénk egy stilizált agyvelő alakú csokoládénak.

Csupán biokémia
Helen Fisher, a Rutgers egyetem kutatója szerint a szerelem szorosan összefügg az agyban található természetes stimulánsok mennyiségével. Ha valaki szerelmes lesz, az agyban található dopamin és norefedrin szint megemelkedik. A stimulánsok jelenlétével és magas értékével magyarázható, hogy a szerelmes ember étvágytalan, gyakran aludni is nehezen tud.

A kemikáliák ereje olykor igen elképesztő dolgokra veheti rá az embert, de ezt mindenki tudja, aki volt már szerelmes. A vizsgálatok során kiderült, hogy a friss romantikus szerelmes a kábítószerfüggők tüneteit is produkálja. A szerelmes ember izgatott, esetenként provokatív, és ha a nagy ő nincs a közelben bánatos is - akárcsak a kábítószerélvezők.

Patkányokon és embereken is végrehajtott kísérletek bizonyították, hogy a kábítószerélvezőknek kevesebb dopamin receptoruk van, a kábítószer hozzásegíti őket ahhoz, hogy a dopamin szint ideális legyen. A szenvedélyes szerelem és a kábítószerfüggőség tehát, a tudósok szerint hasonló mechanizmusok alapján működik. A vizsgálatok kimutatták, hogy az agy elülső kérge aktív, amikor egy kábítószerélvező megkapta adagját, illetve amikor egy szerelmes ember a nagy Ő képére néz.

Londoni kutatók szintén ebben a témában végzett kutatásai hasonló eredményt hoztak. A jelentkező önkéntesek, akik ,,őrülten szerelmesnek" jellemezték magukat, csupán annyi tettek, hogy fényképeket néztek. Nézelődés közben az agy nem mutatott különösebb kémiai elváltozást, a régi barátok képe semmit nem váltott ki a delikvensekből, amikor azonban az egyetlen képe előkerült, éppen azok a területek váltak aktívvá, amelyek a kábítószerélvezőknél a szer hatására jönnek lendületbe.

A szerelemmel kapcsolatos kémiai folyamatok persze nem teszik függővé az embert, nem is ez a céljuk. Csupán egy ősi mechanizmust segítenek, melynek célja nem több az utódnemzésnél. A szerelemnek három fázisát különítették el. Az első, friss szerelmes állapot a kedves megtalálásában, meghódításában segít, a második romantikus állapot segíti elő a pár kapcsolatát, az utódnemzést, és a harmadik, az összetartozás állapota azért kell, hogy a pár közösen nevelje fel az utódot.

Persze a szerelem nem ilyen egyszerű, és nem magyarázható csupán élettani folyamatokkal, de időnként a rút tudomány kísérleteket tesz, hogy betörjön a romantika világába, az egyetlenbe, ami eddig talán még felfedezetlen maradt előtte.