Röhögő patkányok
Jaak Panksepp idegtudós szerint ugyanazok az idegpályák aktívak amikor az emberek nevetnek, és amikor az állatok játszanak egymással. Panksepp úgy véli, az állatok is nevetnek, és egyes példányoknak kifejezetten jó a humorérzékük.
Mindenki röhög
Valójában a nevetés idegpályái az agy legkorábban kialakult részeihez köthetők, és a játék, nevetés kezdetleges formái megtalálhatók az állatvilágban is – mondta Jaak Panksepp idegtudós. A kutató szerint amikor a csimpánzok játszanak, és kergetik egymást, lihegésük meglepően emlékeztet az emberi nevetésre, ráadásul a kutyák is hasonló hangot hallatnak.
A patkányok még ennél is messzebbre mennek: kuncognak. Panksepp úgy találta, hogy a rágcsálók csiklandozás hatására hajlamosak ciripelő hangot kiadni, és elkezdenek kötődni a csiklandozóhoz. Ráadásul igénylik a további szórakoztatást. A legvidámabb patkányok aztán elégedetten ledőlnek, a többi ciripelővel együtt.
Párhuzamok
A nevetés az embernél is fiatalon kezdődik, ami bizonyítja, hogy mélyen beágyazott agyi funkcióról van szó. A kisgyermekek - akiknek humorérzékük még elhanyagolható – önfeledten nevetgélnek és sikongatnak, miközben játszanak – jegyezte meg Panksepp. A párhuzamosságot bizonyítja, hogy a verbális viccek az embernél ugyanazokat az ősi agyi pályákat stimulálják, amelyek aktívak az állatoknál, amikor azok kergetőznek egymással.
Ugyanakkor még sok tanulmány szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, melyik állat nevet valójában. A kutatás eredményeképpen talán választ kapunk arra a kérdésre is, hogy miért nevetünk, de Panksepp szerint még a depresszió gyógyítását is segíthetné a felfedezés.
Persze felmerül a kérdés, hogy mi olyan nagyon vicces az állatvilágban. Panksepp beismerte, hogy még senki sem kutatta a patkányok humorát, ha az valóban létezik, feltehetően helyzetkomikumra épül. Az idegpályák tudósa ugyanakkor rendíthetetlen: ha az idősebb patkányoknak nincs is valami fejlett humorérzékük, a fiatalabbak kifejezetten mókásak, mondta.
