Vencel
7 °C
24 °C

Kutatás a Naprendszerben és idegen galaxisokban

2000.03.13. 13:09
Ritka szép fotókat küldött az 1997 óta a Mars körül keringő amerikai űrszonda, a Mars Global Surveyor a Földhöz legközelebbi naprendszerbeli bolygóról. Az égitest északi és déli pólusairól készített felvételek azért számítanak különlegesnek, mert először láthatók rajtuk nyári hónapokban a jéggel borított sarkvidékek, pontosabban ezek alsóbb rétegei, amelyeket télen sokkal vastagabb jégtakaró fed el a kamerák elől.

"Svájci sajt"
Az északi pólus reziduális (vagyis nyáron is megmaradó) jégtakarója viszonylag sima felületű, ritkán törik meg geológiai elváltozások, árkok a felszínt. Szivacsszerű képződménynek tűnik tehát az északi poláris régió, míg a déli féltekén ennél sokkal változatosabb, bemélyedésekkel szaggatott táj tárul a megfigyelők elé, amit a CNN egyszerűen csak egy svájci sajthoz hasonlít.

A Cornell Egyetem csillagásza, Dr. Peter Thomas szerint a mostani képek nem csupán kellemes esztétikai élményt nyújtanak, hanem új ismereteket is szerezhettek belőlük a tudósok. Így például fény derült arra, hogy a Mars északi és déli pólusa nem a jégtakaró sajátosságai miatt különbözik egymástól, hanem alapvető geológiai eltérések mutatkoznak a két terület között.

A Mars sarkvidékeit más földtani és meteorológiai hatások érték az elmúlt évezredek (vagy még ennél is hosszabb időszak) során. A bolygó északi sarkvidékét főleg "vízjég" borítja, amit még a Mariner 9 és a Viking űrszondák hetvenes évekbeli eredményeire alapoznak a kutatók. Itt a víz nyáron akár el is párologhat a napsugárzás hatására, s ez okozza a finomabb felszíni elváltozásokat.

A Déli-sark olvadása
Kattintson a nagyításhoz!
A déli sarkon viszont olyan hideg van, hogy nem csupán a víz, hanem a széndioxid is megfagy (szárazjég keletkezik), s itt nem is tapasztaltak vízpárolgást az űrszondák. Délen egyébként nem csupán a nyári párolgásból adódhatnak földtani változások, hanem földmozgásokból, csuszamlásokból is, ezért nagyobbak az itteni árkok, jobban tagolt a sarkvidék felszíne is. Méltán nevezhető tehát e táj egy svájci sajthoz hasonlónak.

Ugyancsak az űrkutatáshoz kapcsolódó hír, hogy a Hubble teleszkóp a Nagy Magellán Ködben (NMK) 27 csillag körül olyan "felhőzetet" talált, amelynek behatóbb vizsgálata magyarázatot adhat a mi Naprendszerünk, illetve galaxisunk kialakulására is. A mostani felfedezés a Tejútrendszeren kívüli legnagyobb planetáris köd feltérképezését jelenti.

Az NMK vizsgálata azért lehet fontos, mert a Nagy Magellán Köd a mi Tejútrendszerünknél ősibb (fiatalabb) állapotban van, és így könnyebben megérthető galaxisunk kialakulásának folyamata is. Például az NMK-ban sokkal nagyobb arányú a hidrogén előfordulása, mint a Tejútrendszerben. Érdekesség, hogy a Tejútrendszeren belül viszont a mi Naprendszerünk számít viszonylag fiatalnak (mindössze 4,6 milliárd éves a Nap), amit az bizonyít, hogy régebbi csillagok, illetve azok körül kialakult anyagokból épül fel, és például viszonylag gyakori benne a szén (az élet megjelenéséhez egyik legfontosabb, relatíve nehezebb elem) előfordulása.