Vilma
-8 °C
3 °C

'Magyarország kihúzza Európa szekerét'

2005.12.22. 16:45
Tizenhat éve ítélik oda a Gábor Dénes-díjat a magyar tudományos élet kiválóságainak. Az alapító Novofer Rt. olyan kutatókat keres, akit példaként állíthatnak a szakma elé. A kormány növekvő támogatásokat ígér, miközben még most is nehéz kutatónak lenni Magyarországon. Azért mindenki örült a díjnak.

Van abban valami bájos, amikor négyszáz komoly férfiember próbálja eljátszani, hogy Himnuszt énekel. A Parlament főrendházi termében összegyűlt kutatók, tanárok, miniszterek érzik, hogy helyzet van, ott a sajtó, vesznek a kamerák, a hangszórókból meg ömlik az Isten áldd meg…, de egy halk morajláson kívül semmi sem zavarja meg az előre rögzített felvételt.

Embertelen hangok

#alt#
Gábor Dénes
Persze ez csak részben Erkel hibája, aki olyan dallamot álmodott Kölcsey szövege mellé, amit az emberiség csak egy elhanyagolható szelete képes kiénekelni. Ugyanakkor ezt a formaságot nem lehet lespórolni, főleg, amikor épp magyar tudósokat akarunk kitüntetni, még ha előre lehet is tudni, hogy az ének inkább lesz lehangoló, semmint lelkesítő.

Persze még illik is a díjátadóhoz ez a kezdet, ez a fajta kettősség, az elvárások és a lehetőségek közt tátongó szakadék.

Nehéz a sorsa a...

Nem könnyű Magyarországon tudományos munkát végezni, amire legjobb bizonyíték maga Gábor Dénes, a díj névadója. Róla leginkább annyit tudnak itthon, hogy felfedezte a hologramot, de komolyan foglalkozott a plazmajelenségekkel és az informatikával is, ráadásul még humanista is volt. Külföldön.

Mert itthon még a 21. század elején sem könnyű kutatónak lenni, hiszen még mindig hiányoznak a feltételek úgy morális, mint anyagi értelemben. Ezért is lehet fontos egy ilyen díjátadó, mert felhívja a társadalom és a politikusok figyelmét a valódi célokra és problémákra. Hogy még mindig elvesztünk fontos kutatókat, csak azért, mert itthon nem találják meg a számításukat, mert itthon nem tudnak dolgozni.

Meg persze azért is jó az ilyen díjátadó, mert végre hátba veregeti valaki azokat, akik a körülmények ellenére is itthon maradtak. Meg azért is, mert a díjhoz bruttó 650 ezer forint is jár. És még azért is jók az ilyen események, mert egy bizonytalanul rövid időpillanatig még a politikusok is úgy tesznek, mintha komolyan foglalkoznának a kutatásfejlesztéssel.

Lehangoló számok

Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter például olyan lelkesen beszélt a bátorságról, a magyar tudományról, arról, hogy Nyugat-Európa szájtátva figyelmi gazdaságunk erősödését, és a hazai kutatásfejlesztés húzza majd ki a kontinens megrekedt tudományos szekerét a maradiság mocsarából, hogy egy pillanatig majdnem hittem neki. Komolyan!

Aztán előkerültek a számok is, a hazai GDP egy százalékát költjük kutatásfejlesztésre, amiből 0,3 százalékot a vállalkozók és 0,7 százalékot az adófizetők állnak. Ez 1,5 milliárd dollárt jelent évente. Összehasonlításul: a Microsoft 7,8 milliárd, a Siemens pedig 6,2 milliárd dollárt költ hasonló célokra.

Hét plusz kettő díjazottja volt a rendezvénynek. Az első Kovács F. László vegyészmérnök volt, aki amellett, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett a műanyag alapanyag-gyártás fejlesztésében, még a BorsodChem Rt. vezérigazgatója is. Cégében sokat dolgozott a hatékonyság növelésén, és a termékminőség javításán. Az érdemek ismertetése után a vegyészmérnök kezet fogott Kóka Jánossal, mosolygott a fényképezőgépek felé, aztán visszaült a helyére. Ez nem az Oscar, itt senki nem köszöni meg a mamájának.

Lelkes díjazottak

Dr. Lustyik György a bioinformatika területén elért eredményeiért valamint sejtanalitikai laborjáért részesült elismerésben. Ez utóbbiról nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik, amit csal részben magyaráz a tájékozatlanságom: a labor ugyanis egyedülálló, nem csak Magyarországon, hanem Európa szerte. A fizikusnak köszönhetően a rákos megbetegedéseket már sokkal előbb felismerik, és idejében megkezdődhet a terápia.

Dr. Pap László szakterületeit pedig kimondani sem tudnám, ezért kimásolom a sajtóanyagból: foglalkozott a szórt spektrumú rádiókommunikációs rendszerekkel, az ultra kis torzítású szinuszos oszcillátorokkal, valamint a grafikus kijelzők vektorgenerátoraival, de őt hibáztathatjuk a Mobil Innovációs Központ létrejöttéért is.

Dr. Nyiredy Szabolcs meg felfedezett egy csomó zöldséget: 14 növényfaj köztük gyógynövényfajták nemesítése köthető hozzá. Őt adekvát módon Gráf József mezőgazdasági miniszter tüntette ki.

Somosi László a Pannonpower Holding Rt. elnök-vezérigazgatója, de ezért még nem járna Gábor Dénes-díj, a megújuló energiaforrások felhasználására fordított erőfeszítéseit viszont nem hagyhatta szó nélkül a díj gondozásáért felelős Novofer Innovációs Rt. Meg persze Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter sem.

Dr. Tóth Lászlónak az anyagtudomány és a szerkezeti integritásának területén kifejtett eredményeiért rázták meg a kezét.

Dr. Kocsor András programtervező matematikus meg nem csak fiatal, hanem a maga 34 évével egyenesen a legfiatalabb Gábor Dénes-díjjal jutalmazott kutató, aki sokat dolgozott a számítógépes beszédjavítás-terápián, ás újszerű beszédfelismerő algoritmusok kidolgozásán. Hangos taps járt az ifjú mesterséges intelligencia kutatónak.

In memoriam Gábor Dénes oklevelet kapott dr. Horvai György, mert sokat tett a díj elismertetéséért, Nagy Zsolt ötödéves Műszakis hallgató meg diákköri ösztöndíjat kapott tudományos munkájáért, hogy továbbra is lelkesen kutasson.

Vonultak

A díjátadó után jött a díjazottak közös fotózása, majd a ránézésre négyszáz fős társaság átvonult a Vadász terembe.

Egyedül lépdelek a Parlament vörös szőnyeges lépcsősorán, olyan érzés, mintha én lennék az úr az egész épületben. Kóka János szavai jutnak az eszembe, aki arra kérte a kutatókat, hogy kényszerítsék rá a politikusokat a tudományok támogatására, hiszen ez a jövőnk. A jövőről meg azt mondta Gábor Dénes, hogy nem lehet megjósolni, viszont fel lehet találni.