További Tudomány cikkek
Alkalmazott atomtechnika
Sean O'Keefe |
A kutatók arra számítanak, hogy az új nukleáris hajtóművek háromszorosára növelhetnék az űrutazás jelenleg elérhető, óránként 29 ezer kilométeres legnagyobb sebességét. Ez lehetővé tenné, hogy például a Mars hat helyett két hónap alatt elérhető legyen. A NASA viszont visszautasította azokat a találgatásokat, miszerint nukleáris hajtóművel űrhajósokat küldene a Marsra.
Fantasztikus missziók
Sean O'Keefe a nyilatkozatában nem az egyes úticélok, hanem inkább a technológia fontosságát hangsúlyozta. "Egyedül a fizika törvényei korlátozhatják, merre és milyen gyorsan repülünk. Vagyis amint ledőlnek a műszaki korlátok, elcsitul a vita a fantázia világába utalt űrmissziókról."
George Bush amerikai elnök már hozzájárult a NASA pénz kifizetéséhez, a döntést azonban a kongresszus hozza meg. A NASA az utóbbi öt évben összesen 800 millió dollárt igényelt a nukleáris meghajtási és energiaellátási programokra. A keret igényelt bővítésének mértékét még nem hozták nyilvánosságra.
A kémiai hajtóművek által kifejtett erőt a Földről az űrbe emelt üzemanyag mennyisége szabja meg. Az űreszközök ezért az utazásuk kezdetén rövid gyorsítást alkalmaznak, és az így szerzett lendület hajtja őket a céljuk felé. A nukleáris hajtómű a tolóerőt folyamatosan kifejthetné, amivel nagyobb sebesség volna elérhető.
Új megoldás szükséges
Deep Space One űrszonda |
Az egyik lehetséges megoldás az ionhajtómű, mely nukleáris reaktort használhatna elektromosan töltött részecskék felgyorsítására, és az ellenirányú erő gyorsítja az űrhajót. Ilyen hajtómű dolgozik a Deep Space One űrszondán.
Műszaki és politikai nehézségek
A NASA kutatói ugyancsak javasolták, hogy nukleáris erősítésű, levegőt beszívó rakétát használjanak a rakéták fellövésénél. Ezekben az urániumdioxid üzemű reaktor 2500 fokra melegítené a fedélzeti tartályokban tárolt hidrogént. A forró gáz a légkörből származó oxigénnel elegyítve 4000 fokos lánggal égne.
A NASA 1965-ben már fellőtt egy ilyen, maghasadást hasznosító rakétát. A Szovjetunió az információk szerint 33 ilyet végzett. Erre a programra múlt század 50-es és 60-as éveiben milliárdokat költöttek, a nukleáris meghajtást végül műszaki és politikai nehézségek miatt elvetették.
A nukleáris alapú generátorok már bebizonyították, hogy kis helyszükséglet mellett hosszú távon képesek táplálni a Naptól túl messze kerülő űrszondák fedélzeti műszereit. Ilyen radioizotóp alapú termoelektromos generátort (RTG) hordoz 25 NASA szonda, köztük a Viking, Galileo, Cassini és a Voyager.