Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Nincsenek feketelyukak?

2005.04.16. 16:23
Hiába írnak róluk annyit a sci-fi szerzők, hiába a sok talány körülöttük, a feketelyukak egyszerűen nem léteznek, sőt, nem is létezhetnek - állítja George Chapline, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium elméleti fizikusa.
Ugyan nem tudta megmondani, miért, de Einstein se hitt bennük. Annak ellenére szkeptikus maradt, hogy az általános relativitás-elmélet egyik legtöbbet emlegetett jelenségére, a súlyos tárgyak által kiváltott téridő-görbületre a feketelyukak adnak magyarázatot: amikor elhal egy megfelelő tömegű csillag, saját gravitációja alatt egyetlen ponttá zsugorodik.

E ponton jut fontos szerephez - legalábbis (a kvantumelmélettel, asztrofizikával és neurális hálókkal foglalkozó) Chapline szerint, és amennyiben elfogadjuk a létezését - az utóbbi idők sokat vitatott, máig megmagyarázatlan talánya, az úgynevezett sötét energia. Az elmúlt évek során megfigyelt mozgó galaxisok azt látszanak alátámasztani, hogy az univerzum hetven százaléka ebből - a gyorsulva tágulást "vezérlő" - sötét energiából tevődik össze. "Szinte biztos, hogy nem léteznek feketelyukak, eseményhorizontok" - jelentette ki Chapline.

Einstein a probléma nyitjához, a huszadik század - relativitás-elmélet melletti - másik forradalmi teóriájához, a kvantummechanikához szintén hozzájárult valamelyest...

black holes Az általános relativitás-elmélet nem ismeri az órákat mindenhol egyforma sebességgel járató "univerzális idő" fogalmát, sőt, a gravitáció miatt éppenséggel a fordítottja történik: különböző helyeken különböző időket észlelünk. Viszont a kvantummechanika csak akkor érvényes, ha az idő egyetemes...

Az általános relativitás-elmélet azt is kimondja, hogy semmi nem történik az eseményhorizonton. Márpedig egy távoli megfigyelő számára megáll ott az idő. Ha egy űrhajó feketelyukba hullana, úgy tűnne, mintha odaragadt volna. Ugyanakkor a legénység azt érezné, hogy permanensen zuhannak lefelé.

1975 körül több kvantumfizikus állította, hogy különös dolgok történnek az eseményhorizonton: a kvantumtörvények által irányított anyag csekély zavaró tényezőre is túlérzékennyé válik. Eredményeiket gyorsan elfelejtették, mivel "nem egyeznek meg az általános relativitás-elmélet előrejelzéseivel" - így Chapline. "Holott abszolút pontosak voltak."

A szokatlan viselkedés, a hiperszenzitivitás a téridő kvantum fázis-átalakulásának a jele - folytatja a kutató. A "halott" csillagok nem formálnak feketelyukakat, hanem különös gravitációs hatást kifejtő sötét energiával telítődnek. A csillag felülete ugyan fekete lyukként működik, és erős a gravitációs vonzás, viszont a belsejében a sötét energia "negatív" gravitációja érvényesül: az anyag teljesen másként viselkedik, mint a külső peremen. Ha a csillag elég nagy, az így felszabadult elektronok pozitronokká válnak, melyek a későbbi óriási energia-sugárzás/kisülés során megsemmisítik a többi elektront. Chapline szerint ez magyarázza a galaxisunk középpontjában megfigyelt, korábban nagy feketelyuknak tulajdonított sugárzást.

Univerzumunkat alapvetően sötétenergia-csillagok népesítik be. Eredetüket a fizikus csillaghalál helyett a téridő fluktuációjával magyarázza. Ugyanúgy, mint a hűlő gázból spontán kicsapódó folyadékcseppek. A közönséges anyaggal azonos gravitációs hatást fejtenek ki, viszont nem láthatók.

Chapline ezúttal - a sötét energia után - sötét anyagról beszél.