Árpád
-2 °C
9 °C

Ózonlyuk tart Európa felé

2001.11.13. 13:40
Az európai űrügynökség egyik meteorológiai műholdja, az ERS-2 fedélzetén működő spektrométer kisméretű ózonlyukat észlelt az észak-atlanti térség felett. Az anomália Grönlandtól Dél-Skandinávia felé tart, de ebben az évszakban nem jelent komoly veszélyt.
Az ózonlyukat a Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) kutatói fedezték fel, akik az 1995-ben felbocsátott ERS-2 műhold GOME (Global Ozone Monitoring Experiment) spektrométerét kezelik. A műszer az ózonkoncentráció mellett az UV-pajzsot romboló, kémiailag aktív gázok igen kis mennyiségeinek kimutatására is alkalmas. A spektrométer feldolgozott adatai csaknem valós időben, a méréstől számított három órán belül jelennek meg a kutatóintézet honlapján. A csaknem valós idejű feldolgozás azt is lehetővé teszi, hogy az ilyen és hasonló anomáliákat előrejelezzék, illetve megjósolják jövőbeli viselkedésüket.

Ózonlyuk az észak-atlanti térség felett
A Grönland irányából Dél-Skandinávia felé tartó kisméretű ózonlyukban az ózonszint 60-70 százalékkal kevesebb a normálisnál, ám a jelenséget vizsgáló holland tudósok szerint ebben az évszakban Európában a Nap nem emelkedik olyan magasra a horizont fölé, hogy veszélyes mennyiségű ultraibolya sugárzás érhetné a földfelszint. A jelenség mégis érdekes, mert úgy tűnik, hogy szokatlan légmozgások okozzák, nem pedig az ózon lebomlása, mint a Déli-sark felett. A GOME mérései szerint az elmúlt években kisméretű ózonlyukak rendszeresen feltűntek Európa felett.

A jelenség vizsgálata céljából az európai űrügynökség (ESA) már a következő generációs műszereket fejleszti az ózon és más kulcsfontosságú légköri gázok kimutatására. A GOME spektrométert a kimondhatatlan nevű SCIAMACHY (SCanning Imaging Absorption spectroMeter for Atmospheric CartograpHY) műszer váltja majd fel az Envisat műhold fedélzetén. Az ESA és az EUMETSAT (European Organisation for the Exploitation of Meteorological Satellites) három másik műhold felbocsátását is tervezi GOME-típusú műszerekkel 2003 után, amelyek további tíz évre biztosítják majd az ózonszint állandó megfigyelését.

Az Antarktisz felett a helyzet változatlan

Az antarktiszi ózonlyuk mérete az idén nem érte el a tavalyi, 30 millió négyzetkilométeres rekordot: szeptember közepén 26 millió négyzetkilométeres kiterjedéssel tetőzött. Tavaly azonban gyorsan jött létre és gyorsan be is gyógyult, míg idén még mindig több mint 20 millió négyzetkilométeren hagyja védtelenül az UV-sugárzás ellen a felszint. A tavasszal keletkező antarktiszi ózonlyukat a légkörbe jutott szennyeződések, az extrém hideg tél, a napfény tavaszi visszatérése és a poláris vortexnek nevezett széljárás okozza. Az ózonlyuk idei tartóssága Új-Zélandot veszélyezteti: a felbomló lyukból származó ózonszegény levegő vándorlása veszélyesen megemelheti a szigetre jutó UV-sugárzás mennyiségét.

A meteorológia mai állása szerint az ózonlyuk-problematika még évtizedekig eltarthat, ám a tendencia pozitív: az ózont pusztító szennyezőanyagok kibocsátásának drasztikus csökkentése már ma érezteti a hatását, és ötven év elteltével helyre állhat a légkör természetes ózonszintje.

Ózonpajzs
Az ózon a légköri oxigén egyik megjelenési formája, mely a szokásos kétatomos oxigénmolekulától (O2) eltérôen három oxigénatomot tartalmaz. Az ózon folyamatosan képzôdik a légkör oxigénjéből - pl. erôs napsugárzás vagy villámlás hatására -, de ugyanúgy természetes úton bomlik is: mennyisége az ember beavatkozása előtt többé-kevésbé állandó volt. Az ózon a magaslégkörben (20-45 km magasságban) található meg a legnagyobb koncentrációban. Pajzsot képez az élôlényekre káros ibolyántúli (UV) sugárzás ellen, mely jelentôs károkat okozna a növény- és állatvilágban, az embernél pedig többek között bôrrákot, vakságot vagy immungyengeséget okozhat.

Az ózonprobléma fő okozói az 1930-as években kifejlesztett CFC-k, a "kemény freonok" (és késôbb a HCFC-k, a "lágy freonok"), amelyek forradalmasították a hűtô- és klímatechnikai ipart. A korábban használt hűtôanyagokhoz képest ezek a vegyületek rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek: jó hűtôképességük mellett stabilak (alacsony korróziós- és reakciókészséggel rendelkeznek), nem mérgezôek és nem gyúlékonyak. Ezek az anyagok a 20. század második felében világszerte elterjedtek. Mégsem válhattak ideális hűtő-, illetve tűzoltó anyaggá, idôvel ugyanis kiderült, jelentős környezetkárosító hatásuk van.

Forrás: Ózon honlap