Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Rádióhullámokkal építkeznének az űrben

2002.10.10. 15:28
Pusztán rádióhullámok segítségével is hatalmas szerkezeteket lehet építeni az űrben, mutattak rá amerikai kutatók. Az eljárással legyőzhetővé válhat az űr kolonizálásának egyik legnagyobb akadálya, azaz a nehéz szerkezeti elemek és az asztronauták utánpótlásainak folyamatos szállítása.
Narayanan Komerath repülőmérnök, a georgiai műszaki intézet munkatársa fedezte fel azt az eljárást, melynek során hanghullámokkal alakítanak ki szilárd testeket a súlytalanság állapotában, írta a New Scientist.

Ötletes

Komerath egy lezárt kamrában hangszórókat helyezett el, az ezek által kibocsátott hanghullámok képesek voltak kisebb műanyag gyöngyöket mozgatni. A gyöngyök "beleültek" a hullámcsomópontokba, ahonnan már nem tudtak könnyen kimozdulni, hiszen a légnyomás a környező területeken nagyobb volt. A csomópontok elhelyezkedése a hangszórók elrendezésétől függ, tehát így pontosan meg lehet határozni a végeredményül kapott objektum alakját és nagyságát. Ha a csomópontok megtöltődtek, az építményt egyszerűen rögzíteni lehet valamilyen kötőanyaggal, például epoxigyantával.

Súlyemelés

Természetesen az űrben nem lehet hanghullámokat használni, mivel nincsen levegő. De Komerath szerint az elektromágneses hullámokkal is létre lehet olyan erőtereket hozni, melyek képesek tárgyak mozgatására. Komerath és tanítványainak számításai alapján a hullámokkal akkora tárgyakat lehet mozgatni, melyek átmérője kisebb a hullám hosszának öt százalékánál. A fény például nanorészecskék, a mikrohullám (és a hallható hanghullám) pedig milliméteres-centiméteres átmérőjű tárgyak mozgatására képes.

A "súlyemelés" azonban a rádióhullámokra marad. Pár hónap múlva, legalábbis Komerath szerint, képesek lesznek tégla nagyságú vagy talán nagyobb köveket is bármely megadott formába rendezni. A kutató még e hónapban előáll elképzelésével a NASA Institute for Advanced Concepts (NIAC) atlantai konferenciáján.

Bemutató

Bemutatóképpen Komerath azt javasolja, hogy küldjenek néhány napelemes rádióadót a Föld aszteroidaövébe, és robbantsanak fel egy sziklát kisebb darabokra. Az adók rádióhullámai azután összerendezhetnék a törmeléket bármilyen előre meghatározott struktúrába. Az egyes darabokat azután egymáshoz lehetne rögzíteni napenergia, vagy valami hagyományosabb ragasztóanyag segítségével. Így kialakíthatnának egy olyan teret is, ahol az űrhajósok a sugárzástól védve tudnának élni és dolgozni.

Komerath még nem számolta ki, hogy mennyi energia kell a műholdak üzemeltetéséhez, de szerinte "valószínűleg hatalmas mennyiség". Azonban rámutatott, hogy a műholdak napelemei akár kilométeres hosszúságúak is lehetnek. És mivel a projekt megvalósulásához valószínűleg még évtizedek kellenek, a napelemek is jóval hatékonyabbak lesznek addigra.

Ha Komerath több támogatást kap a NIAC-tól, szeretné a szerkezetnek egy mikrohullámokkal működő kicsinyített verzióját elkészíteni, mely akár már 2009-ben is útjára indulhatna egy űrrepülőn.