Ambrus
-7 °C
3 °C

A szatelitpályák evolúciója

2001.10.22. 10:30
A Purdue Egyetem kutatói olyan algoritmust fejlesztettek ki, amely optimális lefedettséget biztosít alacsony orbitális pályán keringő műholdakkal. A természetes szelekciót szimuláló eljárás alkalmazásával akár 25 százalékkal is nőhet a lefedettség.
Az alacsony orbitális pályán keringő műholdak által biztosított lefedettség a műholdak pillanatnyi helyzetének függvénye. Állandó lefedettséget csak geostacionárius pályán lévő, tehát a Földhöz képest álló műholdakkal lehet elérni, ezeket azonban jóval többe kerül célbajuttatni, és erősebb adóberendezésre van szükségük a 36 ezer kilométeres távolság áthidalására.

Az Iridium műholdas telefonhálózat alacsony orbitális pályán keringő műholdai
Az alacsony orbitális pályák mindössze néhány száz kilométerre vannak a Földtől, itt azonban több műholdra van szükség - a műholdcsoportok elhelyezkedése pedig folyamatosan változik, ezért bizonyos időpontokban bizonyos pontok lefedettség nélkül maradnak. A lefedettség szempontjából optimális pályák kiválasztása igen komplex feladat, hiszen szinte végtelen számú kombinációból kell választani.

A Purdue Egyetem kutatói olyan számítógépes modellt készítettek a probléma megoldására, amely a természetes szelekcióra alapul: véletlenszerűen változtatja a paramétereket (az egyes műholdak magasságát, sebességét és irányát), majd kiválasztja a "legéletrevalóbb" kombinációt, vagyis azt, amely a legnagyobb lefedettséget biztosítja. Ezt több "generáción" keresztül ismételve előáll a közel optimális kombináció, amely akár negyedével is növelheti a lefedettséget a más módszerekkel kiválasztott pályákkal elérhetőhöz képest.