Szkizofréniaszimulátort készítettek
Tudathasadásos betegek szorongásait élhették át az érdeklődők egy pszichiátriai kísérletben. Ami az elején még könnyed videózásnak tűnt, a végén igazi rémálommá vált.
Belga és holland szakemberek szkizofrénia-szimulátort készítettek, amit vállalkozó kedvű önkénteseken teszteltek, írta a Science et Avenir francia tudományos lap. Az attrakció célja nem a szórakoztatás volt: Liege kórházánál pszichiáterek és ápolók várakoztak, hogy egy kamion belsejébe lépve jobban megértsék a betegek szenvedését, hátha utána hatékonyabban tudják majd kezelni őket.
A Science et Avenir tudósítója maga is részt vett a bemutatón. Beszámolója szerint a szervezők először is felhívták az érdeklődők figyelmét, hogy az epilepsziában, klausztrofóbiában, szívbetegségben szenvedő emberek és a túl érzékenyek inkább forduljanak vissza. Az ott maradtak nevét bevezették a számítógépbe, hogy a hatások, hangüzenetek személyre szólóak legyenek.
Ideges rázkódás
A kabinokban mindössze egy képernyő áll. Amikor a kísérleti alany belép a kabinba és feláll egy fémemelvényre, egy géphang a nevén szólítva arra kéri, hogy menjen le a boltba kenyeret venni. Teljesen hétköznapi feladat, de a kabinban lévő ember számára mindez nagyon gyorsan igazi rémálommá válik. Már a lépcsőházban lefelé haladva úgy tűnik, hogy az illető azonnal lezuhan: a képernyőn eltorzított képek váltják egymást, miközben az összes ismert hang (például: kulcs elfordulása a zárban, becsapódó ajtó) eltúlzottnak, már-már agresszívnak hangzik.
Az utca egyre fenyegetőbb hatást kelt, miközben a kabinban egy halk, irritáló hang ismételgeti: "Még hogy kenyeret venni... úgysem leszel képes rá..." A boltig vezető úton minden bizarr, a járókelők és a sofőrök ellenségesen néznek, és közben az ismeretlen hang azt ismételgeti, hogy "téged felügyelnek, el fognak kapni, nem tudsz elmenekülni..."
A képek felgyorsulnak, a montázs egyre idegesítőbbé válik, a hangerő fokozódik, és a korlát, amibe az ember kapaszkodik, elkezd remegni. A kísérleti alany görcsösen markolja, közben már azon gondolkodik: vajon messze van-e még a kenyérbolt? Közben mindenünnen az illető képmása néz vissza rá: a boltok kirakatában lévő tévékről, az újságárusnál lévő lapok címoldalairól. Az illető tényleg azt érzi, hogy figyelik, követik, és ez igencsak kellemetlen érzés. Amikor végre eljut a kenyérbolthoz, a képek a kenyérszeletelő gép késére fókuszálnak, csak a kést látni, majd a pék közli: "már mindent eladtunk!" Azaz az egész szenvedés hiábavaló volt. Ezzel véget ér a bemutató öt perce. A lap szerint a legtöbb kísérleti alany boldog volt, hogy végre távozhatott.
